Eszty: Az, hogy tele vagy kérdőjellel és vannak "félelmeid" szerintem teljesen normális..
Én is álmodtam anno ilyen zöldségeket, amikor Ákos a pocimban lakott...
Természetesen elsősorban öröm, a babavárás, de mégis tud "nyomasztó" is lenni egy-egy felmerülő kérdés.. ne izgulj, úgyis majd az adott helyzetben alakulnak a dolgok, amikor már ott lesz a pici fiacskátok is veletek, akkor fogtok szépen egymáshoz idomulni mind a négyen.. Az, hogy Te megállod-e a helyed, egyértelműen IGEN!!
Orsival sem volt ez másképp, Ő is gyönyörű okos nagylánnyá cseperedett melletted és az apukája mellett..
Az, hogy most külön vagytok a szülőktől, legyen inkább egy izgalmas kihívás.. Gondolj bele, milyen jó lesz, hogy zavartalanul ismerkedhettek a pici babával, válhattok négytagú családdá.. Szerintem szuper lesz (ezt tapasztalatból mondom)....
Tutira lesz jó pár nehéz pillanat az életetekben, de minden felmerülő probléma megoldása után, egyre magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb 2 gyerekes anyuci leszel..
Nekem az első két hónap volt nagyon nehéz, mert Ákos nagyon hasfájós volt, Matyi nem tudta még hova tenni az új helyzetet (bár nagyon hősiesen viselte), én meg folyamatos kétségek között éltem, mert úgy éreztem,hogy Matyitól elvettem valamit, Ákosnak pedig nem adok eleget..
De szép lassan helyükre kerültek a dolgok, Matyival rengeteget beszélgettem, játszottam Ákost meg minden tevékenységünkbe bevontuk, amennyire csak lehetett..
Matyi meg rengeteget segített (most is) Ákos körül, sőt azóta "kistestvért védelmező nagy tesó üzemmódba" kapcsolt, mert mindenkit le akar birkózni, aki véleménye szerint, "ártani" akar a babának.. (pl.: az oroszlán be akarja kapni..)
A két gyerkőc ellátásának összehangolása miatt pedig ne izgulj, úgyis meg fogod tudni oldani..
az anyucik bármit meg tudnak oldani...
Úgyhogy kalandra fel, pánikra semmi ok..
Ja, és én nagyon tudatosan bevontam apát a mindennapjainkba, és nem elsősorban a saját kényelmem végett..Az este mindig az ő ideje a kezdetektől fogva.. Én ilyenkor egy kicsit háttérbe vonulok, de azért nem vonom ki magam teljesen a játékból.. pl. a fürdetés a mai napig az Ő reszortja, bár már mindannyian együtt fürdünk, mégis ilyenkor inkább Ő van a középpontban.. Meg az a kis idő esténként, amit játékkal tudunk együtt eltölteni, nagyon fontos a gyerkőcöknek.. Bár a mi apucink is hajlamos fáradtságra hivatkozva (valóban rengeteget dolgozik) háttérbe vonulni, de mindig igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy részese legyen a nagy hancúroknak, az esti mesének, a lefekvésnek..
Ez nagyon jó így nekünk, a manók imádják az apjukat, apa mellkasa meg már attól is dagad, ha szóba kerülnek a gyerekek.. Amikor este hazajön, Matyi itt ugrál örömében, hangosan kiabálva, hogy apa, apa.. Ákos meg majd kiugrik a kezemből mikor meglátja..