Na folytatom a tőlem szokásos kisregényt.
Cukor, csoki
Hát, nálunk csak fehér csoki van, mert Brú nagyon székrekedős, a kakaót teljesen lecseréltem karobra, müzliszelet van, gumicukor, tic-tac (de csak ovibamenetel előtt, rituálisan pár szem) és egy ilyen cukorba forgatott puffasztott kukorica dolog. Rém egészégtelen, tudom, de imádják az apjával.
Még kinder szelet van néha, de azt is igyekszem redukálni, de imád kapni valamit a Brú, és néha ezt kap a barátainktól, de már ő is tudja, hogy nem igazán jó neki.
Édesség csak evés után van, ha rendesen evett és igyekszem azt sem minden nap, viszont igyekszem sűrűn süteményt csinálni, lassan belefér az életbe ez is. Ez is állandó ügyeskedést igényel, mert csak olyat csinálok, amihez jó a Flora light (tejmentes) margarin, nem kell bele tej, tejföl és tejszín - Mira ezeket nem kapja kétéves koráig.
De azért elég jó dolgokat össze lehet hozni, a legtöbb recept elbírja ezeket a módosításokat.
Kajában egyébként rákaptunk a kínaira, a gyerekek is szívesen eszik (noha a legfőbb sláger még mindig a sült krumpli, virsli és a húsleves betűtésztával). A kínait azért szeretem, mert ha pepecselős is, szét lehet osztani a feladatokat, öt-tíz perces egységekre (darabolás-pácolás-utána hűtő órákig, szósz bekeverés, gyors panírozás-sütés, ha már az apjuk itthon van).
Sok az egytálétel mostanában, meg a sütőben sülő (éljen a sütőzacskó), amivel nem kell sokat vacakolni, mert bár rettentő hosszasan elvannak már egymással a kis vackorok, azért rájuk kell nézni párpercenként és amikor kellek nekik, akkor már nincs türelem, azonnal kellek.
Jaj, Móni, annyiszor el akartam küldeni ezt a receptet, mert tejmentes, finom (még ha kicsit furán is néz ki a végeredmény
), nálunk nagyon bejött a kölköknek is. Na most:
fél-egy fej hagymát megpirítok, kis fokhagymát utána dobok, ahogy elkezd illata lenni szórok rá oregánót és bazsalikomot, utána rá fél kiló darálthús, megpirítom, egy egész kevés pirospaprikát szórok rá, épp, hogy színe legyen, meg sót és felöntöm vízzel, míg az fő, addig megpucolom a krumplit, hát kb. egy kilót és kis hasábokra vágom (Lidlben kaptam ezresét krumpli hasábolót, életem egyik legjobb konyhai beruházása volt). Ezt is beszórom a húshoz és egy kis lestyánt (a Maggi levesek jellegzetes illatát ez a növény adja) szórok hozzá. Mire a krumpli megfő, a hús is jó szokott lenni. Párom hosszabb lével szereti, a gyerekek inkább kevesebb lével, nem baj, egyék inkább a húst és a krumplit.
Jól elkanyarogtam...
Szigor
Na, ez nálunk is állandó vitatéma. Szerintem nehéz megtalálni a határt, hogy az ember következetes is maradjon, de ne is legyen szívtelen. Nálunk én vagyok az, akinek inkább meglágyul a szíve, bár sokat segít az, amikor felismerem, hogy olyan arckifejezést látok Brúnál, amit a szemem láttára gondosan begyakorolt a tükörnél (a büdös kölök!). De amikor igazi könnyeket látok, akkor hajlamos vagyok engedni. Persze aztán ezen vannak viták - én nem tudok ugyanis általános szabályt.
Az anyámmal élünk együtt, vele sajnos nem lehet együttműködni ebben a kérdésben, úgyhogy nagyon sokszor hárul rám a sárkány szerepe, amit utálok (beteszem Mirát két percre a járókába, ahol egyébként elvan, de az anyám kiveszi, mert a pöttöm is tudja, hogy neki kell nyifogni és rögtön kikerül
vagy ha Brúnó túl sokat tévézik, szinte csak anyámmal teszi egyébként, akkor teljesen begagul, azt is nekem kell leállítani).
A barátainkkal sokat vagyunk együtt, velük is folyamatosan egyezkedni kell, hogy ne kapassák el nagyon a gyerekeket, de közben tudom, hogy szükségük van arra is, hogy néha elkapassák őket és szerintem valamennyire tudnak is disztingválni, hogy itthon nem lehet mindent, amit náluk. De ha nagyon elszállnak a dolgok, akkor a barátainkkal legalább meg lehet beszélni, hogy nem nagyon kellemes állandóan nekünk szigorkodni és a gyereknek is érdeke, hogy néhány dolgot megtanuljon, megszokjon, tudomásul vegyen.
Azt egyébként megfigyeltem, hogy Mira könnyebben az ujja köré tekeri az apját, mint engem - viszont engem a Brú tud könnyebben megpuhítani.
Alvás
Hát, ebben nem tudok segíteni, nálunk mindig is nagy a jövés-menés az ágyban, Mira minden éjjelét ott fejezi be egyelőre, de Brú is kinőtte, szerintem ő is ki fogja nőni.
Brút kicsit nyomasztja, hogy Mira mindig ott ébred mellettem és én is méltányolom azt, hogy ő is hozzánk akar bújni néha és ezt mi sem bánjuk, úgyhogy hetente két nap velünk alhat. De neki is méltányolnia kell, hogy mi is össze akarunk bújni az apjával.
Én ezzel az egésszel úgy vagyok egyébként, hogy Brú rémesen rossz alvó volt, mostanra végigalussza az összes éjszakát, és tudom, hogy eltelik pár év és nemhogy nem akar ott szuszogni mellettünk, hanem már külön szobát is akar - most kell kihasználni.
És hát rém megható látvány hajnalban, ahogy a Mira bevackolja magát az apja nyakához és ott szuszmorog.
Azt hiszem, elég fontos, amit Boga említ: hogy mindenkinek azt a megoldást kell megtalálnia, amivel ő a leginkább tud azonosulni, mert azt tudja elég határozottan végigvinni a gyereknél.
(Egyébként én iskoláskoromig a szüleim ágyában aludtam, mondjuk mindenféle okok miatt az apám ritkán volt velünk, de akkor egyik napról a másikra én akartam átköltözni a saját szobámba, a saját ágyamba, nyilván ezért is viszonyulok így ehhez a kérdéshez. Bár ez sem perdöntő, mert a pároméknál sosem volt ez a rendszer, gyerekek külön szobában, külön ágyban aludtak mindig - de ő is egyértelműen a mi rendszerünket pártolja, sőt...)
Orrfújás
Valahol azt olvastam, hogy segíthet, hogy (kis, tortára való) gyertyát próbáltok meg elfújni, de nem szájjal, hanem orral - hogy így tud ráérezni a helyes technikára a gyerek. A játékot mindenesetre élvezni fogja.
Ja, azt elfelejtettem írni, hogy nálunk Mira még mindig tejcsizik, alváshoz, az egy éjszakai felébredésénél, meg persze ha kell egy kis vigasz, vagy nagyon fáradt. Ha tényleg szomjas, akkor jön, hogy kiszolgálja magát, viszont ilyenkor elfogadja a vizet helyette. Ez egyelőre bírható nekem, úgyhogy nem töprengek az elválasztáson, már csak azért sem, érezhetően csökken a mennyiség, amennyit igényel, azt hiszem, hogy ő is fokozatosan fogja elválasztani magát.
Na futok tovább a dolgomra, igyekszem legalább kéthetente benézni és remélem, hogy ha végre itt lesz a megbízható jó idő (és a bacik eltakarodnak), akkor egy találkozót is össze tudunk hozni.
Szép napokat mindenkinek!
Tücsi