2009.02.27 20:00
Szerző: gabi1
Szülésem története.
A 9 hónap rendben eltelt, 14 kg-t híztam, nagyon jól bírtam a terhességet, semmi bajom nem volt. Eljártam minden hónapban a fogadott orvosomhoz. Aki Dr. Kardos Gábor nagyon rendes, lelkiismeretes orvos, nagyon örülök neki hogy megismertem annak idején az egészségügyi iskolában ahol tanultam, mint tanáromat, illetve édesanyám és nővérem is hozzá jártak/járnak. 1998. Január 4.-re voltam kiírva. Orvosommal megbeszéltük hogy mivel nagyon keskeny a csípőm, majd amikor megindul a szülés akkor fog eldőlni hogy az én drágám kifér e vagy császározni kell. Persze én ettől nagyon féltem, de hát ha muszáj akkor muszáj. Én 154 cm vagyok, és akkoriban 48 kg voltam, a terhesség alatt 14 kg-t híztam.
December 26-án hajnal arra ébredtem hogy pisilnem kell, amikor elmentem a wc-re akkor vettem észre hogy elment a nyák dugom, nagyon örültem, hogy végre útnak indul a kicsikénk, de nem szóltam az orvosnak akkor, gondoltam majd reggel felhívom. Így is tettem, így amikor felkeltünk, karácsony másnapja volt,anyuékhoz mentünk át ebédelni, de már délelőtt a cuccommal együtt mentünk, hátha szükség lesz rá. Felhívtam a dokimat, és mondtam neki hogy elment a nyákdugó, fájásaim nincsenek, inkább csak keményedések de azok úgy 10 percenként. Végül délután 2-körül bementünk a kh-ba, ahol mondták hogy az ügyletből haza kellett küldeniük az orvosomat mert kitört rajta az influenza, és úgy nem lehet szülést levezetni. Fel hívtam, azt mondta hogy mindenképpen beszél az ügyeletes orvossal, hogy a Polgárhoz kerüljek, a másik orvos a Farkas doktor volt. Illetve hogy figyeljen rám, mert szűk a medencém és esetleg gond lehet szülésnél. De sajnos a Polgár nem jött oda hozzám egyszer sem. Fájásaim továbbra sem voltak, csináltak nst-t az se nagyon mutatott fájást. Megvizsgált és közölte hogy ebből ma nem lesz szülés, 1 ujjnyira voltam nyitva. Majd a nőgyógyászaton lefektettek. Magdika volt akkor ügyeletben. Este 6 körül adtak egy injekciót azzal a jelszóval hogy ez vagy megindítja vagy teljesen elmúlik, és nem fog történni semmi. Na végül elszundikáltam a kórteremben, párom haza ment. Este 9-kor arra ébredtem, hogy jön egy erős fájás,majd egy nagy pukkanás, és elfolyt a magzatvíz. Utána már rögtön rendszeres fájások jöttek úgy 10 percenként. De még tűrhetőek voltak. Irány a szülőszoba, páromnak telefonáltam hogy jöjjön vissza, mert már nincs vissza út megindult eme világra a kislányunk akit már nagyon vártunk. Ott megvizsgáltak, továbbra is 1 ujjnyinál tartottam, leborotváltak, kaptam beöntést, nst, ami már szépen mutatta a fájásokat. És éreztem is, hogy ez már nem olyan vicces. Mászkáltam, járkáltam, majd le kellett feküdnöm, olyan 11 körül már 2 perces fájásaim voltak, a falat kapartam, apa ujját szorongattam. Egyik oldalról a másikra fordítgattak. Persze orvosom folyamatosan tartotta a kapcsolatot velünk is és a dokival is, kérte hogy a Polgárhoz kerüljek, de ő sajnos továbbra sem jött. Nagy néha láttam a Farkas doktort, megvizsgált egy párszor, ami baromira fájt. Szülésznő Magdika volt aki nagyon aranyos, kedves volt, de őt is elég ritkán láttam,magink voltunk apával. Aztán utána már 1 perces fájásaim voltak, már szinte önkívületi állapotban voltam, sok minden re nem is emlékszem, volt hogy a két 1 perces fájás között elaludtam, vagy nem voltam magamnál nem tudom. A szülésznő mondta hogy éjfélre meglesz a baba, nagyon örültem neki hogy már nem sok van hátra, egyszer csak éreztem hogy nyomnom kell. Szóltam is a szülésznőnek, aki hívta a dokit, nagyon örültem hogy már nincs sok hátra, de erőm az már nem ok volt, apa kezét teljesen lilára markoltam. És nyomtam, és nyomtam, ki tudja hányszor, a doki az ágy szélén ült fejét a paplanra tette és aludt. Szó szerint aludt. Miközben én az őrület határán volt, ő aludt. Majd egyszer csak felugrott, megunta az én szenvedésemet. Megjegyzem ezt a fájdalmat fájdalom csillapító nélkül tűrtem és hangom sem volt. Ő még is ideges volt hogy mi lesz már. Ez olyan 1 óra körül volt, vagy fél kettő már pontosan nem emlékszem. Amikor gondolta egyet fel térdelt az ágy szélére a doktor, majd elkezdte tiszta erejéből nyomni a hasam, azt hittem kiszakad a helyéről. ( erről beszélt a dokim, hogy vigyázni kell,mert a csípőm keskeny és nem biztos hogy betud rendesen ékelődni a baba feje, és nem biztos hogy kitud bújni) na de a Farkas doktor csak nyomta csak nyomta, baromira fájt, mire egyszer csak hajnali 2:50 perckor szó szerint kinyomta belőlem a gyereket, baromi nagy fájdalmat éreztem. Mikor kibújt egy hosszú csúcsos fejű baba érkezett a világra. A fájások elmúltak, de alul borzalmas fájdalmat éreztem. Ellátták a kicsimet, aki 3350 g és 52 cm volt, alig volt egy kevés haja, és hangja is alig volt. Ezután következett az összevarrás, ugráltam az ágyon annyira fájt, mire egyszer csak a szülésznő megszólalt, hogy na most már kezd emberi módon kinézni. Hát megtudtam hogy kívül és belül teljesen szétrepedtem, mivel a kicsike nem tudott beilleszkedni, és csak kinyomta belőlem a kicsimet. Belül is és kívül is 17 varratom lett. Utána soha többet nem láttam, az 5 nap alatt, egyszer sem jött oda hozzám megnézni, doktorom még mindig nem jöhetett be hozzám, csak telefonon beszéltünk. Mikor mentünk haza és a zárót vártam, úgy kellett szólni neki hogy írja már meg ugyan mert nála szültem, és nem emlékezett rám, azt sem tudta hogy ki vagyok. És még csak el sem köszönt. Akkor én azt mondtam hogy soha többet nem fogok szülni, mert olyan rossz élményként volt bennem az egész szülés, hogy azt mondtam nekem nem kell több gyerek. Mikor mentem vissza a 6 hetes kontrollra akkora dokim a vizsgálatnál csak annyit mondott hogy úristen, többet nem tudott mondani. Majd még utána annyit mondott hogy ha majd legközelebb szülök, akkor ezt a gátat helyre kell hozni, mert ez így nem maradhat. Szegény orvosom azóta is emlegeti ezt a szülést. És még annyit mondott hogy muszáj még egyet szülnöm, hogy megismerjem az igazi szülés élményét. Persze 1-2 hónap után már én is azt éreztem hogy fogok n még szülni, de ülni kb olyan 3-4 hónapig nem tudtam rendesen annyira fájt kívül is és belül is. És a mai napig érzékeny az időjárás változásra.
Aztán úgy döntöttünk hogy jöhet a tesó, 7 hónap után sikerült újra terhes lennem. Aminek nagyon örültünk. Ez a terhességem nem volt éppen zökkenő mentes, először azért mert a lepény félig fedte a méhszájat, emiatt veszélyeztetett terhes voltam, azután meg a 30. héttől sokat görcsöltem, és 1 ujjnyira nyitva voltam. Tudatosan készültem a szülésre , és agykontrollt használtam, egyfolytában azt mondogattam magamnak és a fiamnak hogy gyors szülésünk lesz, és nagyon ügyes lesz. 2001. Május 4-re voltam kiírva. A 39. héten elmentünk egy virág kiállításra, nagyon meleg volt, sokat gyalogoltunk, majd haza mentünk, és éreztem hogy valami történni fog. Április 30.-án hajnalban fájásokra ébredtem, ami rendszeres volt úgy 10 percenként jött, és ereje is volt, de nem annyira vészesen erős. Fel hívtam az orvosomat hogy megindult a szülés. Ez kb hajnali 3 óra volt. Bementünk a kórházba, ott felvették az adatokat, kaptam beöntést, leborotváltak. megvizsgált az ügyeletes orvos Nagy doktor, és 2 ujjnyira voltam nyitva. Kb 5 perces fájások voltak, mire megérkezett a dokim. Végig sétáltam, teljesen átadtam magam a fájásoknak, és minden fájásnál előre hajoltam, illetve elengedtem magam Éreztem ahogy csúszik le a baba a hasamban, és minden fájásnál egyre lejjebb megy. Sipos Erzsi volt akkor ügyeletben. Orvosom végig ott volt velem, beszélgettünk, egyáltalán nem voltam önkívületi állapotban. Persze itt is markolásztam párom kezét, de sokkal nagyobb élményben volt részem, majd 6 óra körül éreztem hogy jön a toló fájás, megvizsgáltak, és mondták hogy eltűnt a méhszáj, nyomhatok, kb 4-5 nyomásra megszületett Norbert fiam aki 3600 g volt 53 cm. És a nyakára volt tekeredve a zsinór. Volt gátmetszés ahogy a z orvosom megígérte, hogy helyre teszi a gátamat. Egyáltalán nem fájt, 4 öltésem volt. És utána simán tudtam ülni, menni. Semmi bajom nem volt. Tényleg igaza volt az orvosomnak hogy sokkal szebb élmény is tud lenni a szülés. És már rögtön mondtam utána hogy jöhet a 3. baba. 4 napig voltunk bent a kórházban. Szépen megindult a tejem is.
Aztán eltelt 2 év és azt mondtuk hogy most már jöhet a harmadik baba, 6 hónapot váratott magára, nagy volt az öröm, mikor a teszt két csíkos lett. A 30. héti tejesen rendben ment minden, amikor szintén elkezdtem görcsölni, így innentől kezdve nem lehetett emelni, pihenni kellett, és no sex. Már nagyon vártuk hogy kibújjon a kislányunk, és a mért adatok alapján elég nagynak bizonyult, mondta is a dokim hogy jó lenne ha 4 kg-nál azért megállna. Mert azt még biztonságosan megtudom szülni. A BPD 99 mm volt, tehát határ eset.
Végül sikerült túl hordanom 5 nappal. Nagyon féltem attól hogy meg kell indítani szülést, ezt semmiképpen nem akartam, így folyamatosan beszéltem hozzá, hogy gondolja meg magát, és bújjon ki. A végén már 2 naponta jártam nst-re, mindig voltak jóslóim, de mikor az nst-t csinálták semmit nem mutatott. Ennél a terhességnél megfogadtam szülésznőmnek a fiamnál ügyeletben lévő Sipos Erzsit, akit nagyon megkedveltem akkor. 2004. március 10-re voltam kiírva. 14.-én voltam este nst-n, dokim megvizsgált, zárt méhszáj, nst semmit nem mutatott. Így dokim azt mondta hogy másnap reggel irány a kórház indításra. Haza mentem és el voltam keseredve, hogy én ezt nem akarom. Egyfolytában beszéltem a a babámhoz induljon meg éjszaka. Persze az egész terhességem alatt szintén az agykontrollt folytattam, és mondogattam hogy gyors könnyű szülés lesz, hogy nagyon ügyes lesz, hamar kibújik. Egyáltalán nem féltem, tudtam mire számíthatok, és biztos voltam benne hogy ő is hamar megfog születni. Ekkor már az új szülészet volt a kórházban. Lefeküdtünk aludni este, gyerekeket harisnyában altattam, hogy ha megindul a szülés akkor csak a nadrágot kelljen rájuk adni és már mehessünk is. Hajnali 4-kor(március 15-én) fájásokra ébredtem, de mint annyiszor most is azt hittem megint csak jósló, elmentem wc-re, és aztán vissza feküdtem, de rá 10 percre újra éreztem a fájást, akkor már tudtam biztosra hogy ez bizony szülés. Keltettem apát, gyereket öltöztettük, és hívtam a dokimat, hogy megyünk. Meg a szülésznőmet is, ő volt ügyeletben. Fél 5-re értünk be. És mint ugye estemegvizsgált a dokim akkor zárva voltam teljesen, mire beértünk a kórházba megvizsgált az ügyeletes doki Partzel doktor úr, és közölte hogy bő 3 ujjnyi, és lehet a dokim be sem fog érni. Na akkor nagyon megijedtem én nem akartam megint ügyeletesnél szülni, akkor egy kicsit leálltak a fájások, mintha a z én drágám tudta volna hogy most várni kell. A franciaágyast szobát választottam. Halk zene szólt, kipróbáltam a bordás falat. É a labdát is. Meg érkezett az orvosom is úgy kb fél 6 felé, ő is megvizsgált, és mondta hogy majd nem 4 ujjnyi. Masszírozta a derekamat felváltva párommal, miközben én a labdán ültem, sétáltam. A kádat nem tudtam kipróbálni mert arra már nem volt időm. Beöntés, és borotválás nem volt. Erős toló fájásokat éreztem, szóltam az orvosomnak, megvizsgált, és mondta hogy kitágultam teljesen, de a magzatvíz még nem folyt el, így burkot repesztett. Ezután egy kicsit leálltak a fájások, így kaptam oxitocin infúziót, ekkor volt 7 óra. Majd újra jöttek a toló fájások, majd 7:15-re 3 -4 nyomásra megérkezett Réka gátvédelemmel. Ez a szülésem volt a legkönnyebb, a fájások sem voltak annyira erősek. Most is köszönöm orvosomnak, hogy végig ott volt velem, egy percre nem mozdult mellőlem, és tartotta bennem ő is lelket. És szülésznőmnek, aki szintén nagyon rendes, és tündéri.
Nagyon megvoltam elégedve az orvosommal,, aki az összes terhességem alatt, minden hülyeségemre szívesen válaszolt, türelmes, kedves volt. És végig kísérte a terhességeimet.
Most pedig újra babát várok, aki szintén nagyon nehezen jött össze, egy vetélés előzte meg, melyet művi befejezés követett. Így sajnos erről az oldalról is meg ismertem orvosomat, akiről szintén csak jó véleménnyel tudok lenni. Nagyon együtt érző volt velem, és utána is mikor újra próbálkozhattunk, öntötte belém a lelket, mert nagyon magam alatt voltam. Végül a vetélés után 8 hónapra sikerült újra pocakos lenni. Az elején nagyon féltem, hogy megint baj lesz, és ő ezt is tolerálta, és volt hogy este 9 –kor csinált nekem uh-ot a kórházban ügyeletben, mert én épp azon paráztam hogy van e szívhang vagy nincs.
És ő egy fillért sem fogadott el. Most a 22. héten tartok, és eddig minden rendben van. A továbbiakat majd a szülés után elmondom, de azt hiszem most sem fogok csalódni benne. Szülésznőm megint Sipos Erzsi. Akinek már most köszön hogy az eddigi vérvételeket megcsinálta nekem, és ha kellett bent maradt nekem éjszakai műszak után csak hogy az én vérvételem meglegyen. Örök hálám neki.
A csecsemősökről nincs rossz véleményem, vannak morcosabbak, vannak olyanok akik közvetlenebbek, de alapjába véve sokat segítenek, főleg ha kéri az ember.
www.liegl.blogspot.com