Kiemelt témák

Az a felfoghatatlan, hogy most megint vissza minden, megint kezdődik előlröl minden.

Hogy fizikailag rendben legyek, hogy utána megjöjjön, utána jönnek a tesztek, mikor lehet, mikor nem, és utána megint a várás...
Felhívtam a dokit délután, elég sokat beszéltünk, azt mondta, hogy menni kell tovább, nagyon nem volt "szerencséém", de egyszer úgyis fordul a mérleg nyelve másfele. Kérdés hányszor lehet ezt kibírni még....
Meg hogy nem tud mit mondani, miért, az első trimeszter egy sötét folt a tudománynak, valószínű a testem hogy nem jelzett, ez csak még pár nap és elkezdtem volna vérezni.

Mikor megláttam az UH-n tudtam, hogy baj van, olyan kicsi volt.....nem ilyen képekre emlékszem az ilyen idős babákról. Mikor mondta, az aszisztensnek, hogy jöjjön át egy másik doki is, akkor már nem is kellett semmit sem mondania.

És a szülészetre fektet be, nem tud mást tenni, hallgtom majd a gyerkőc sírásokat, meg nézem a nagy pocikat, meg aszisztálok a szoptatáskor.
Na ez az, amit még nem tudom, épp ésszel hogy bírom majd ki.

Felfoghatatlna, hogy eljutok-e egyáltalán még valaha a 20. hétnél tovább.

Pénteken meddig kell még bent maradnod a műtét után?

hányszor lehet kibírni..nem tudom..annyira haragszom az életre, miért teszi ezt..mit tegyen még az ember, hogy megkaphassa, amire a legjobban vágyik.

borzasztó, hogy nincs más mód, mint a szülészet és szívemből remélem, hogy a nővérek ,szülésznők tapintatosak lesznek és támaszt nyújtanak, amennyire lehet..

Azon gondolkodom én mit tennék most..leinnám magam valószínű, vagy vennék be pár altatót, csak gondolkodni ne kelljen, csak aludni, aludni, amíg végetért..és üvölteni..hogy miért pont én..
miért pont Te..hát mit lehet még tenni, a nagykönyv szerint élsz, felkészültél!!!Veled együtt keseredtem el ,Érted,Értetek!!!Hát mit tehetünk még ennél többet????

Betti, el fogsz jutni majd a 20. hétnél tovább is, nem értem a jó Istent, hogy miért kellett ennek most így történnie.

Igen, bennem is ilyen gondolatok fogalmazódtak meg kb. egy hete, hogy ha ne adj Isten valami gáz lenne, akkor nem tudom, hogy lenne e erőm elölről kezdeni majd mindent.

Nagyon nagyon sok erőt neked az elkövetkező napokhoz, tudom, nem nagy segítség, de délután óta minden percben veled vagyunk gondolatban

Péntek dél körül lesz a műtét és 6 óra körül eljöhetek. Én nem is maradnék bent.
Utána azt hiszem két hetet lehet itthon maradni, szabály szerint, utána lehet visszamenni dolgozni.
Emlékszem azt mondtam, hogy péntekig kibírom és hétfőtől eljövök táppénzre....hát most eljövök.

Amiben úgy hittünk, úgy bíztunk, hogy kétszer nem lehet ilyen kegyetlen az élet, hogy miután elvette a legfontosabbat, végre ad is...
még mindig nem tudom felfogni..annyira fáj érted a szívem,úgy szeretnék valamennyi fájdalmat tőled átvenni, hogy kibírd, mert ki kell bírni..nekünk nőknek, mindent ki kell bírni..

Boboka, neked most szebb gondolatokkal kell foglalkoznod...legalább te mutasd meg a többieknek, hogy van még élet a halál után, én már nem tudok hiteles lenni és bízni sem.

Májusig kell várni.
Nem fogom feladni, meg fogjuk próbálni újra, csak addig hogyan bírom ki? Meg utánna?

Századszor írom meg és törlöm ki..amit én gondolok, érzek, az most nem számít.Neked mi jár most a fejedben, mire gondolsz?
Csak beszélj, mi meghallgatunk.

Együtt fogjuk kibírni..a férjeddel és velünk,segíteni fogunk egymásnak..újra és újra megbeszélünk mindent amit akarunk, amitől félünk, ami vár ránk.

együtt Betti!!!

A franc essen a rohadt életbe, nem adjuk fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hát ez az Tünci....
Hogy én is ezt mondtam, kétszer nem történhet meg...dehogy nem!
És én csak a jóra gondoltam, mindig csak a jóra.
Miért vagyok én mássabb, mit a többiek, mit kell vezekelnem, mi az, amit korábban elkövettem vajon?

Most megint az a nagyfokú reménytelenség van, tele vagy kétséggel, rendben lesz-e minden, fizikailag helyreállok-e, tudok-e újra majd teherbe esni, megint számolgatni a napokat.....mikor lehet, mikor nem, vajon sikerült, vajon nem?
Ezt most mégegyszer? És még hányszor?
Ennyire rossz anyja lennék?

Azt sem tudom ki ő. Szerintetek meg lehet már nézni kicsi lányka vagy fiúcska volt-e? Megmondják ezt, vagy darabokban szedik ki?
Azt is szeretném tudni, beteg volt-e, ha látható rajta. Legalább az orvos nézze meg.

Felhívtam a pszichológusom, azt mondta, csendesedjek el és köszönjek el tőle, és kérjem a méhemet, hogy engedje el, és azt ismételgessem magamba, hogy helyre fog állni még, meggyógyul, be kell magyaráznom a méhemnek, hogy meg kell gyógyulnia és a lehető legkevesebb kárral engedje el a Kicsit.
Létezhet ez?
Búcsúzzak el? Abba belepusztulok.

Betti, meg szeretném mutatni, hogy van élet, de én is azt mondom amit Tünci, a franc essen az életbe ilyenkor, basszus, Veled együtt akartam megmuatni

Tüncinek már írtam, hogy esküszöm jobban szorítottam januárban nektek mint magunknak.

És igen, együtt fogjuk végig csinálni veled ezt is, ha a fájdalmadat nem is tudjuk enyhíteni, próbálunk segíteni amiben csak tudunk.

A nők tényleg hihetetlen dolgokat kibírnak, újra és újra talpra tudunk állni. Csak addig nagyon össze kell szorítani a fogunkat.

Betti, a 9.hét körül meg lehet különböztetni ,hogy fiú e vagy lány.ha szeretnéd tudni, kérd meg az orvost, nézze meg.
írd fel, amiket szeretnél előre, mert ott, akkor már ne kelljen erősnek lenni, ne kelljen gondolkodni...kérd meg a férjed, ohgy ragaszkodjon az általad kért dolgokhoz...ne neked kelljen küzdeni.

Párom azt mondta, mostmár két Picikénk is van...
Mert mondtam, hogy megint itt vagyunk ketten, de azt mondta, hogy 4-en vagyunk már.
A tesztet minden nap megnéztem, majd szépen elrakom a Franciskáé mellé és ráírom, hogy ez a Valakié. Volt.

Elképzelem, ahogyan ott lebeg szegény bennem és már nem mozdul, nem dobog a szíve, már csak ott sodródik szegény. Ott még jó helyen van, péntekig.
Szegény kis leleke talál majd egy másik testet...

Én szeretném tudni, lehet, hogy furcsa kérés, de így tudnám magamban helyére tenni, kell, hogy tudjam, kit hordtam ennyi ideig, ki volt a vendégem.

talán tégy valami olyat,amivel kifejezed a szereteted felé..valami csendes szertartásféle..talán csak sírni a sötétben, összebújva a férjeddel, símogasd meg a hasad..és engedd ki, sírj...

ezek jogos vágyak Betti,és akkor is adhatok nevet neki, ha nem tudjátok a nevét..hívhatod bárhogy ami néven jól esik majd emlékezni rá..bármit, amit Ti szeretnétek..
Férjed hogy viseli?
Amikor délután olvastam az üzeneted, csak álltam a konyhában és olvastam újra és újra és mondogattam, hogy JÉzusom, JÉzusom..a párom jött, hogy mi a baj..majdnem sírt Ő is..csak ült és nézett előre a semmibe..látom már, hogy ő sem tud erős lenni....

Azt olvastam, hoy a magzatelhalás minden 5.-6. terhességnél bekövetkezik, egyáltalán nem ritka.
Én aztán hozom a statisztikákat.

Félek a holnaptól, nem tudom, hogyan fogom kibírni, ha összeraknak egy nagyhasú kismamával. Meg a folyamatos gyereksírást. Nem tudom hogy fogom kibírni.

Istenem, hogy számolgattam, hogy március végére már fogom érezni lassan a mozgását!

Ember tervez, Isten elvégzi!

De most akkor ne ragaszkodjunk hozzájuk, ne vegyük figyelembe, hogy várandóssak vagyunk, ne törődjünk velük? Hát lehet azt?

Szerintem egyáltalán nem furcsa, hogy szeretnéd tudni a kicsike nemét.

Neki is nagyon rossz, csak azt mondogatja, hogy szeret és mostmár értem aggódik, hogy minden rendben legyen velem.

Az előbb puszilgatta a hasam, és beszélt hozzá, hogy mondja már meg mit nem csináltunk jól....

Ti mindent jól csináltatok ebben biztos vagyok. Egy percig se okold magatokat. Ennél jobban nem lehet csinálni. Ennél egészségesebben nem lehet élni.

A férjednek is mond meg majd légyszi, hogy neki is nagyon sok erőt kívánunk. Neki is nagyon nehéz.

Alig tudom felfogni ezt.
Annyira szeretném, ha valaki azt mondaná, ez nem igaz.
Hát mi történhetett?
Felébredek pénteken majd, megint üres méhhel, élettelenül, reménytelenül.
Bárhogy is van, most még jó, hogy velem van.
Bevettem ma az Elevitet, meg a folsavat is reggel, de minek?

Jut eszembe kaptam antibiotikumot, ma este kell bevennem az elsőt, megint.

Köszönöm a sok biztatást és együttérzést tőletek!

Ha lesz legkozelebb, már nem fogom tudni, mit is gondoljak, meddig is reménykedjek, mit várhatok.

Ami még rosszabb, most megint nem áll le a számolás, hogy hanyadik hétben lennék.
Szeptember 24.-ig viszem magammal ezt a Babát is.
Minden nap mindkettőt.

Sziasztok!

Èn is a mai napig az èn kis Amelim arcàn gondolkodom...-milyen lehetett?
Betti!Nekem 9 hèt 5 napos volt,a mütètet vègzö orvos màr megtudnà àllapitani a nemet,de nem mindig egyszerü.Nekem megmondta az orvosunk.Sajna a korbonctani leletekböl meg semmi nem szokott kiderülni.Itt a màsodik eset utàn màr kivizsgàlàsra kell menni ,nem tudom otthon,hogy van.Èn ,csak 1 tablettàt kaptam tàgitàskènt fèloràval elötte.

Nem igazàn leszek màr a forumon mostanàban,de sokat gondolok ràd!Osztozom a fàjdalmadban!Legyèl most nagyon erös,de aztàn pihenned kell!!!
Meglàtod elöbb utobb jo lessz!Soha nem tudhatod mièrt vette el,vagy mitöl kimèlt(e) meg a jo Isten!

Soha, de soha, de soha a legrosszabb álmaimban sem, de soha sem gondoltam volna, hogy még egyszer megtörténhet, azt gondoltam, már megkaptam, ami járt, ha járt, és hogy még egyszer ilyen már nem történhet...soha nem gondoltam volna, hogy mégis.

A tabbletás módszer itt nem ismert, rohadt pálcikák vannak helyette széttett lábbal, matatás és tűrés, hogy kezdődik minden elölről.
Úristen, mit tettem, amiért ezt kell?

Tünci, emlékszem, hogy januárban milyen bizakodó voltam, hogy neki kell menni és vállalni és csak a jóra gondolni.
Hát már nem tudom.
Már nem vagyok olyan nagyon biztos semmiben.
Eltemetem a másik gyermekem is.

Nehèz ez!

Szivböl kivànom neked ès a fèrjednek a legjobbakat!Legyetek erösek!

Jo èjt lànyok!

bármit is mondanék,tudjuk már, hogy mi lesz.

Számolni fogod a heteket, igen..azt is, ohgy meddig kell még várni..és utána, hogy mikor sikerül, mikor nem..és tényleg utána a tesztek..tényleg ez lesz..és ez ad majd vígaszt.Vagy ez ad már most is..ennek a babának már csak a könnyeidet adhatod..imádkozom Érte is!Az előbb egy kósza gondolatom volt, hogy Drága Franciskáddal már kettesben vannak az égben, vigyáznak a kis testvérkék egymásra,nem lesznek egyedül...

esténként mielőtt elalszom az egyetlen ami segít, hogy elképzelek egy valamikori terhességet, ahol minden rendben lesz, időben születik egy egészséges baba..csak ez tart életben, ezért vagyok itt..ez segít abbahagyni esténként a sírást..a Remény..

Ezt annyira szeretném én is tudni, hogy tényleg van e olyan, hogy előző életünk, és ha van, akkor abban milyen bűnöket követhettünk el, hogy most ennyit szenvedünk miatta.

Hasli, ebben is igazad van, hogy talán, ha beteg lett volna a kicsike, akkor talán ez még így könnyebb. Bár viszonyítás kérdése. De miért lett volna beteg? Annyira megérdemelnek Bettiék, annyira megérdemlünk mi itt mindannyian egy egészséges babát!!!

Én most ezzel búcsúzom, ebben már mindenem benne van.

Fák, csillagok, állatok és kövek,
Szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
Eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
Szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
Szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
Vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold meg helyettem szél, az arcukat,
Fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
Tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
Csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
Tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
Vigyázz reájuk, te hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon hozzátok fordulok,
Tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
Szeressétek, akiket szeretek!

Egyszerűen nem tudom, hogy mit tehetnénk még..

Emlékszem BEtti ,mindig Te vígasztaltál, hogy cska előre nézni, nekimenni, aztán lesz valami...mindannyian arra gondoltunk hogy a tragédiánk ne ismétlődjön meg..de arra sosem gondoltam, hogy másodszorra is elveszíthetjük más módon...

De mit fogok csinálni, ha elbúcsúzom?

Emegyek aludni????????????????????????????,,,
Lefekszem, behunyom a szemem és elalszom? Hogy?

Mennèk màr,de nem tudok!Csak itt sirok èn is veletek!
18 voltam mikor ikreim lettek volna 13 hètig voltak velem.Nem akartam mondani ,mert valahol szégyeltem az èletkoromat ès az apa sem vàlallta volna.
Most ujbol feltörtek az emlèkek...

Màr annyival is beèrnèm,hogyha valaki garantàlnà nekem ,hogy a fèrjem arca nem bènul le teljesen....

De mégis megyek lassan, majd reggel jelentkezem, holnap délelőtt el kell irányítanom még a kis csapatom bent, elég sok lesz, de hátha elirányítja a gondolataimat is majd.

Jó éjt Nektek!

a legszebb ima a gyermekekért....

Jo èjt neked is!

Megyek èn is!

Pusz nektek!

Hasli sajnálom.. mondhattad volna..itt nem kell szégyelleni semmit..

Betti,holnap csak magatokkal törődj, ha nem tudsz bemenni ,akkor ne menj, ha nem tudsz foglalkozni a dolgokkal ,akkor ne tedd!!!
Csak Te számítasz!!!!!!

Holnap dolgozom, de hívj, ha segíthetek!!!
Próbálok majd benézni a netre is....

Azt hiszem én is megyek..nincsenek már szavaim..Betti tudod, hogy veled leszünk gondolatban!!!!!!!!!!!

Kérlek tarts ki!!!!!

Betti, nagyon vigyázz magadra. Gondolom holnap nem nagyon lesz már időd jönni ide, tényleg tudd, hogy veled vagyunk gondolatban.

Ma este és holnap este tényleg csak a búcsúzás ideje, és ahogy a doki nénid is mondta, kérd a méhedet, hogy engedje el minél kíméletesebben a Kicsikédet, mert Neked még szükséged lesz rá.

A kórházba meg vigyél mp 3-at vagy valamit, amitől nem hallod a szobatársakat, mert azt kibírni ilyenkor tényleg nem lehetne.

Nagyon sok puszi neked és persze egy nagy virtuális ölelés

Hasli, és mi lett anno a kicsikéiddel? Úgy értem maguktól döntöttek úgy, hogy nem maradnak? (ezt a kérdést nem tudom másként feltenni bocsi )
De itt tényleg nem szabad semmit szégyellni, tényleg mondhattad volna már korábban is.

Akkor én is megyek aludni ha mindenki elment.

Kitartás Bettikém

Nagyon igaz a versnek minden szava

Jó éjt lányok

Boboka!
Az exem megcsalt egyszerre 2 növel.Aztàn mikor mindenki elött megpofoztam kiakadt rajta ,és vissza pofozott,mert 1 olasz fèrfit nem lehet megütni szerinte....Aztàn mikor kiderült,hogy terhes vagyok màr egy ideje ,akkor megjelent a titkàrnöje,hogy ö is!
Ezutàn màr ,csak a korhàzra emlèkszem,mert elàjultam ès ömlött belölem a vèr...
Hàl Istennek mostmàr èrtem mièrt volt igy!Megtalàltam èletem szerelmèt akivel mesebeli a kapcsolatunk,de ehhez meg kellet a poklot is jàrnom.Ma meg màr ugy èrzem minden tul èlek,csak ö legyen nekem egèszsègesen....
Persze 1 baba minden vàgyunk,ès ez neünk is fàj!

Jo èjt Boboka!

Istenem,
mire jövök.... Betti, írtam privit, szavaim már nincsenek, csak a könnyek...
Kérlek, kérj fájdalomcsillapítót, ahogy Tünci is írta, lehet ilyenkor kérni!!!

Nekem sem jelzett a testem, konokul őrizte a kis halottunkat...

Betti! Ez most a sírás ideje. Holnap add át a munkát másoknak, hogy ott mehessenek tovább a dolgok, utána pedig engedd el magad. Ne akarj senkinek sem megfelelni, nem kell fegyelmezned magad... Sírjál, ha az segít, kiabáld ki a fájdalmadat. Lassan engedd el a Kicsikédet, mert neked is és neki is jobb, ha "gyengéden elengeditek egymást", mintha "elválasztanak titeket egymástól".
Rettenetes ez az egész, nehéz elképzelni, hogy hogyan lehet túlélni. De túl lehet élni. Nagyon elkeserítő és fájdalmas volt, de Te is túlélted már. Most is túl fogod. Erős vagy.
És ne hibáztasd magad, te mindent megtettél: vágytál rá, örömmel vártad, egészségesen éltél... Jó anya vagy.
A sors - nem tudni miért - nem aszerint méri a gyermekáldást, hogy ki alkalmasabb a gyermek felnevelésére. És nem aszerint az örömöket, hogy ki érdemli meg jobban.
A következő napok a gyász napjai. Még ne keress magyarázatokat, ne rágódj a következő hónapokon. Éld meg ezt most teljes belemerüléssel, hogy utána könnyebben kapj levegőt.
Gondolatban fogom a kezed.

Betti!
Sajnálom,ami veled történt!

Borzalmas volt az éjjel

Azt tudom csak, hogy nem akarok kórházba menni, nem akarok egyetlenegy terhes nőt sem látni, még messziről sem, nem bírom elviselni a nagy hasak látványát.
Miért nincs olyan részleg a kórházakban ilyenkor, ahol ezeket a selejteseket elvégzik?

És tudom, hogy semmi jóra nem számíthatok, semmi jóra, még reménykedni sem szabad benne, úgyis rosszabb lesz, mint amire számítok.

Legjobb lenne az altatásból fel sem kelnék én sem.

Igazából csak benéztem most, elég korán keltem, nem bírtam aludni, vagyis bírtam, de nem emlékszem, mikor bőgtem és mikor lett alvás már belőle......Valahogy el van mosódva minden.

Még mindig olyan álomszerű.

Lassan megyek elkészülök, így nem mehetek emberek közé, fel kell vetetnem magam reggel a klinikára, megkapom az ágyam, de hazajöhetek, este 6.-ra kell visszamenni, fél hétre jön be a dokim, hogy a pálcikákat feltegye.
Még veszek néhány dolgot, a tusfürdőm is most fogyott el. Egy csomó betétet kaptam anyósomtól, mindig vesz hasznos dolgokat, hazavittem hugimnak, hogy nekem most nem kell egy ideig, most bevásárolhatok abból is, mert jó pár hétig lesz rá szüksége.

Istenem ott vagyok, ahol augusztusban, mikor azt mondtam, hogy csak decemberig kell kibírni, csak addig, utána minden jó lesz, olyan volt az is, mint egy sötét lyuk, ahol valahol távol van a fény, végre elértem és most még mélyebbre süllyedtem vissza és már nem látom, hol a fény, vagyis látom, de nekem nincs már erőm ehhez. Annyira bíztam, annyira és most nem is tudom felfogni, hogy hol vagyok, mi történik velem.
Ez egy rossz álom, nem velem történik.
Le sem tudom teljesen írni, le sem lehet mi játszódik most bennem le.

Talán kívülről úgy látjátok, nem kellene ennyire bele süllyedni, de higyjétek el, nagy küzdő voltam mindig, de ez most megállított. Franciska is, de abból szépen felálltam, most még erőt sem érzek magamban ahhoz, hogy megmozduljak.
lElég volt.