Sziasztok!
Vivit és Natikát Isten éltesse!
Eszembe jutott még, hogy tegnap mit akartam írni.
véda: Remélem, párocskád jobban van már, nagyon sajnálom a történteket.
Az biztos, hogy az ilyen sötét alakokat én összeterelném, és jók lennének kísérleti nyulaknak gyógyszerkutatásokhoz.
(Párom meg a kőbányába küldené őket kényszermunkára.
)
Örülök, hogy sikerül megvalósítani a gondolataidat. Én a Titok c. könyvet még nem olvastam, de a Kérd és megadatik-ot igen, ami lényegében ugyanerről szól, mint amit te is leírtál. Abban is vannak gyakorlatok, hogyan lehet rárezegni azokra a dolgokra, amikte szeretnénk elérni az életünkben. Meg olvastam még elég sok dolgot ezzel a témával összefüggésben, csak más síkon (pl tudományos, fizikusi szemmel nézve stb.), és én is teljes mértékben hiszek benne!
(Nálunk Lea úgy fogant meg, hogy a Kérd és megadatik-ot olvastam, és elhatároztam, ki fogom prübálni. Egyből első próbálkozós hónapunkban megérkezett hozzánk leánykánk úgy, hogy abban a hónapban hulla betegek voltunk mindketten, és csak 2x bújtunk össze , plussz én másfél hónappal előtte még fogamzásgátlót szedtem. Pontosan tudtam és éreztem, mikor történt amire annyira vágytam, úgy jártam-keltem azt követő napon, mint ha felhőkön lépdesnék... és nem lepődtem meg a pozitív teszten sem. :))
Szóval csak így tovább Dóri!!!
Evelyn: Örülök, hogy jobban érzed magad lelkileg. Én Eliot szemeibe beleszerettem!!! Olyan tekintete van, amivel tuti le fogja venni a csajokat a lábukról!
wera, Tami: Édesek a lánykák együtt!!! Szerintem ők nagy bandatagok lennének (ha hagynátok őket elkanászkodni
). Nóri jobb alvásának nagyon örülök!
Szilvi: Sajnálom a dolgot.
A rendőrség tuti nem csinál semmit, max annyit mondanának, hogy tereld polgári peres útra a kártérítési igényedet. Szerintem az ügyvéd is ezt fogja mondani, de mire a perből lenne valami, addigra a cég tuti csódbe megy és már bottal lehet ütni a csalók nyomát.
(Ha tudjátok, kik azok, lehet jobban járnátok, ha verőembereket küldenétek rájuk, ezekkel csak így lehet dűlőre jutni.
)
Kis farsangosok nagyon édesek, szuper jelmezeik voltak Vercsinek, Kristinek és Ottancsnak is!!
Kriszta: Sajnálom, hogy ennyire nehéz Levivel, fogalmam sincs, mivel próbálkoznék a helyedben. De talán érdemes lenne nem megerőstíeni benne azt a hitet, hogy csak melletted van biztonságban. Nem azt mondom, hogy hagyd egyedül és hadd sírjon, de minden nap lépésről lépésre kellene egy kicsit több időt adni neki, hogy egyedül is eljátszon. Ha azt látja rajtad, hogy aggódsz érte, egyből felkapod ha sír stb, akkor azt hiheti, tényleg "félnie kell" egyedül. Próbálj meg higgadt és vidám maradni, amennyire tudsz, nálunk ez bevált, mikor ideköltöztünk most pár hete. Eleinte ő sem akart egyedül maradni, szerintem az új közeg miatt nem érezte magát biztonságban, de ahogy teltek a napok, egyre jobban megszokta, megnyugodott. Ha sírt, én akkor is mosolyogva kérdeztem tőle, hogy ugyan már, mi a gondja, mikor csupa jó dolga van itt?
Máskor is szoktam ezt alkalmazni, hogy ha sír, én mosolyogva megyek oda és a hansulyom, amivel beszélek hozzá, az is vidám, még ha nem is mindig érzek így teljesen belülről.
Nem akarok okoskodni, csak elgondolkoztam, mivel lehetne könnyebé tenni a napjaitokat, hátha nektek is beválna valami.
Marcsi kedves: Puszillak!
Kitaláltad már, mi finomat főzöl?
Pati: Én is akkor nyúltam a könyvhöz alvást illetően, mikor már kezdtem agresszívebb lenni a kialvatlanságtól. A türelmem is a végéhez ért, volt hogy rákiabáltam Leára.
Én úgy gondolom, sokkal nagyobb baja lehetett volna Leának abból, hogy ha hagyom a régi kerkvágásban haladni a dolgokat, mint hogy 1-2 este sírdogált kicsit úgy, hogy én 3-5 percenként bementem hozzá. (Én nem hagytam ennél tovább egyedül, hiába írta a könyv, hogy 7-11 stb percre lehet tolni a látogatásokat, és így is működött. ) Mellesleg nálunk már Lea is sokkal rosszabb kedvű volt napközben, többször fakadt sírva a fáradtságtól, mert nyilván ő sem pihent nyugodtan. Na de nem rábeszélni akarlak, csak elmondtam a tapasztalatomat.
Tami: Anna nem semmi a kölesgolyóval!!!
Lehet, nem eszik sokat, de nem válogat, hogy csak pépeset hajlandó enni!
csugi: Máté továbbra is olyan türelmes, mint Lea fejlődést illetően? Hason továbbra sincs meg? Majd te is hozz fényképet leányod farsangi jelmezéről! És küldhetsz fénypostán egy kis ebédet!
zsuzska: Sajnálom a sírást.
Próbáld ki a Nurofent, nálunk az jobban használt, mint a Panadol.
babuli: Az asszisztensnek megforgatnám én is a tűt a karjában.
Azért, mert ő béna, minek kínoz egy kisgyereket???
Jó a kép!
dodo: Szegény Lizy.
Viki: Neked akartam még írni ezer évvel ezelőtt, hogy lehet, elkanyarodok felétek valamelyik nap és begyűjtöm a kézcsókokat a túrógombikért.
Nem is reméltem, hogy ekkora sikere lesz itt a topikon.
Orsi: Köszi neked is.
Emmádról mikor kapunk képet? (iwiw-en megnézegettem a képeit, nagyon tetszettek!)
Rólunk: Lea 3 napja alig akar enni, főleg kanalazni nem hajlandó.
Mi lett ezzel a gyerekkel? Nem látom, hogy az ínye bárhol piros lenne, vagy el lenne vékonyodva. Talán a torka? de nem köhög, nem taknyos, szóval nem tudom. Mostanában tápszert eszik szinte minden kajánál, szóval mi teljesen visszafejlődünk.
És persze továbbra sem forog, nem mászik, már előre készülök a neurológiai vizsgálatra...
Na megyek, lenne mit csinálnom, csak nincs kedvem hozzá.