2004.03.26 15:30
Szerző: kristofkt
Kedves Kismamatársaim!
Mindenek előtt köszönöm a válaszaitokat. Lehet, hogy túl kemény volt amiket írtam, de...!
A doktornő előtt-után már néhány dokival volt kapcsolatom, és pont ezért lepett meg, amit átéltem, mert ezt még senkinél nem tapasztaltam. Pl.A fogorvosomhoz olyan sokan járnak, hogy csak egy hónapra előre tud időpontot adni. Ugyanakkor sajnos nem tudok minden hónapban menni, mert egy rinyálós alak vagyok és inkább halogatom, míg nem sürgős, épp ezért nagyon meglepődtem, amikor majd egy év kihagyás után visszamentem hozzá, és még arra is emlékezett, hogy legutóbb, az akkor még pocakomban lévő kisfiamnak valamilyen különleges lány vagy fiú nevet akartunk adni, és hogy a család ellenezte, és Ő kérdezett rá, hogy mi lett az ügy vége. Emlékezett a férjemre, akit még csak hallomásból ismert stb. stb, és ez a maximális figyelem mások tapasztalata is. Lehet, hogy egy különleges Ember?! Nem lehet, biztos, hogy az!! Egy másik nőgyógyásznál valami hasonlót tapasztaltam, amikor második alkalommal voltam nála fogamzási problémáimmal - pont mielőtt a doktornőhöz mentem. Ő nem volt ennyire személyes és közvetlen, de látszott rajta, - legalábbis ez volt az érzésem,- hogy a kartonomat, amit a kezében tartott, nem most olvasta először, hanem valószínűleg mielőtt elkezdte a rendelést, felkészült az aznapi betegek fogadására, és nem kellet mindent újra elregélnem neki. Én pedig, mint tanár, úgy gondolom, kb. osztályonként 30-32 tanulóval biztos van dolgom, 5 osztályban tanítok, és nagyon törekszem, hogy egyetlen tanuló arca sem legyen ismeretlen a számomra, már az első óra után sem, pedig jó idő eltelik, mire mindegyikükkel személyesen kapcsolatba kerülök. Ugyanez a szitu a magántanítványokkal, akiket sokszor havonta látok csak. De nem ez a lényeg, mert különbözőek vagyunk, különböző memóriai adottságokkal, és tényleg nem várhatom el tőle, nem is vártam!!!!!!!!, hogy a fejében tartson. Én (és a barátnőim) csak azt szerettem/tük volna, ha nem kell minden alkalommal elmondanom a lelkemnek fájó előtörténetemet, elég lett volna csak legelőször, és utána a kartonom alapján -hiszen ezért van - nagyjából onnan folytassuk, ahol az előző rendeléskor elváltunk. Lehet, hogy nagy kérés?! Én nem érzem annak. Emellett nagyon tetszett rögtön az első alkalomtól kezdve, hogy nem az asztal túlsó végén ült, hanem velem szemben, bizalmas közelségben, és kedves volt, óvatosan vizsgált. Csak...
Más: Lehet, hogy félreérthető volt, egyáltalán nem vártam, hogy egy magánrendelőben nem kell fizetni, sőt számomra ez nagyon is hihetetlen volt, ezért is készültem rá, és eleve egy megfelelő összeggel, és címletekkel mentem oda.
Ezt sajnos kénytelen voltam megtanulni, elfogadni, és próbálom megemészteni, hogy azért kerültem életveszélybe és végül vesztettem el az egyik petevezetőmet, mert úgy gondoltam, hogy mivel még nem tudtam orvost választani, a terhességem megállapításához elegendő a kerületi szakorvosi rendelőbe menni, hiszen ott is orvosok dolgoznak. De mivel a tisztelt SZTK-s nőgyógyász doktorúr nem kapott a végén borítékot, nem vizsgált ki alaposan és hazaküldött egy méhenkívüli terhességgel. Szóval nem jótékonyságot várok egy orvostól, hanem a kiszolgáltatottságomat ellensúlyozó maximális szakértelmet, ugyanúgy, mint saját magamtól, amikor a gyerekkel foglalkozom. És úgy gondolom, hogy ezt akkor is köteles megtenni, ha nem maszek alapon keresem meg, hanem államilag biztosított jogosultságomban. Ha pedig magánrendelőbe megyek, és külön fizetek, akkor még inkább. Egyébként nem a vizsgálatokért elkért összeg volt az ami nagyon meglepett, hanem az, hogy 3. -és legutolsó - alkalommal, annak ellenére, hogy telefonon megbeszéltük a doktornővel, hogy beugrom hozzá és miért megyek, épp csak egy receptért mentem, időpontot sem kellet kérnem ehhez, de fizetnem kellett 1000,- Ft-ot. Azért, hogy kiválthassam a gyógyszert?! Lehet, hogy máshol is van ilyen, de én még csak itt találkoztam először ezzel.
Bocs, hogy ilyen hosszan válaszoltam, és azért is bocs, hogy több negatívumot kellett írnom, mint pozítívat. Én lettem, lennék a legboldogabb, hogy ha nem így lett volna, és nagyon irigylem azokat, akik nem ezt élték át, hanem a sok jót. Lehet, hogy egyszerűen én fogtam ki a doktornő "rossz" napjait.