2001.08.15 18:45
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Na szóval, mint azt ígértem leírom a történetemet a 3D-s UH-val kapcsolatban úgy, ahogy történt. Beleveszek minden jót és rosszat is. Tehát: mi úgy kezdtük, hogy voltunk kb. huszonegyhetesen is, akkor kb. két órát vártunk, mert saját elmondásuk szerint véletlenül minden időpontra két embert írtak be. De azrét megcsinálták, és kétségtelen, hogy mikor bejutottunk, akkor nagyon kedvesek voltak, mindent megmutogattak, bár képet nem kaptunk, igaz, hogy külön nem is kértünk. Azt gondoltuk, hogy ha benne van az árban akkor adnak. Tévedtünk, de ez nem számít. Nem tudták megmondani a nemét sem igazán, csak talánra, mert a baba úgy feküdt, hason, hogy nem látszott. Erről természetesen nem ők tehettek. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy visszamegyünk a 30. hét körül, mert akkor majd már jobban látszik minden és nem is tud úgy elbújni, mint korábban, mikor még nagyobb a hely a pocakban (ezt az orvos mondta akkor). Így bejelentkeztünk péntekre, de sajnos nem volt ott senki. A telefonszámot bár elkérik mindenkitől, nem értesítettek, hogy ne menjek. Ott ültünk már egy órája, mikor felhívtam az alapítvány egyik alapítóját (mint ez utóbb kiderült), hogy mondja meg, hgyo miért nincs itt senki. Azt ígérte, hogy 5-6 percen belül visszahív, de nem lett belőle semmi. Végül jó fél óra múlva sikerült elérnem őt, amikor is igaz, hogy bocsánatot kért tőlem, nem is egyszer, de azt állította, hogy rossz a gép és hogy ők próbáltak engem elérni. Na ez több lábon sántított, mert egyrészt szerintem a gép nem volt rossz (de ez persze nem biztos, csak az én véleményem), másrészt mivel mobilszám volt megadva, olyan nincs, hogy nem tudnak értesíteni, mert ha nincs bekapcsolva, akkor ott az üzenetrögzítő, ha meg bevan, akkor... És mivel igen kibuktam, hogy egy 15 hónapos gyerekkel, a nagy hőségben 30 hetes terhesen átutazom a várost, a férjem szabit vett ki ezért, így a kellemetlenségeimért cserébe azt mondta, hogy ingyen megcsinálják és végül a szerda (ma) 15.30-ban maradtunk. És bár akkor nem nyugodtam ettől meg, de utólag azt mondom, hogy ez egy nagyon normális gesztus volt részükről. Ma azért reggel, biztos, ami biztos felhívtam őket, hogy dolgoznak-e, és egy nővel beszéltem (gondolom azzal, akinek a neve a mobilszám után meg van itt adva kicsit korábbi hozzászólásnál, mert be nem mutatkozott), és a szavaiból számomra az derült ki, hogy nem látja a nevem az időpontnál, és mikor elmeséltem a pénteki sztorit, az első nem épp kedves megnyilvánulása az volt, hogy: Ugyan miért lenne már ingyen??? Na elmondtam neki, akkor már igen feszülten, és végül abban maradtunk, hogy akkor menjek, ő meg beszél azzal a férfivel (a nevét direkt nem írom le),hogy miért ígért ilyet... Na kedves... Így mentünk ma fél 4-re, ahol igen sokan voltunk már és másfél órás várakozás után sikerült bejutnunk (egy pár már haza is ment, megunta a várakozást). És persze minden azon a szegény doktornőn csapódott le, aki ott dolgozott. Mindenki neki mondta a magáét, pedig neki semmi köze az időpontbeírásokhoz, azokat az alapítvány emberei csinálják (szerintem többen párhuzamosan, de egymással nem egyeztetve), hanyagul, és mindenki a doktornőnek mondja a sérlmeit. Pedig el kell mondjam, hogy egy nagyon kedves, nagyon aranyos doktornő volt, mindent elmagyarázott, adott egy csomó képet is, mindent megnézett a babán, megmondta a nemét is, hogy minden rendben van-e vele stb... Szóval a gond az alapítvánnyal van, és nem az ott dolgozó orvosokkal. Ez volt a Kútvölgyiben tett látogatásaim története. Összefoglalva ha már bejut az ember lánya, akkor nagyon kedvesek, nagy szaktudásúak, csak odáig el kell jutni...