2009.02.18 13:30
Szerző: incike
Annus és Többiek akkor én most megosztom veletek a szüléstörténetemet.
Marcell baba születése
2005 december 15-öt írunk, péntek van. Szép napos idő van oda kinn.
Reggel riadva kelek és keltem a férjemet,hogy elaludtunk és már rég az orvosnál kellene lennünk. Felkelünk, berobogunk a SOTE I. Klinikára. Persze nagyon sokan vannak és a terhes ambulancián az asszisztens is csak 1 óra múlva jön ki, hogy összeszedje a kis kék könyveket. Eltelik már páróra, mire bejutok, ekkor 14:30-körül jár az idő. Még nem ettem semmit és korog a hasam is, innivalóm van, de azzal nem lakom jól. Bemegyek a nagy pakkommal.
Na nem is kell mondanom, hogy úgy néznek rám az asszisztensek mintha UFO lennék. Következik a CTG,vérnyomi és vizeletvizsgálat. Minden okés. Ki küldenek, hogy kicsit várni kell a dokira, ahogy kimegyek, már hívnak is be. Kérdez a fájásokról, és én vázolom a helyzet változatlanságát,hogy szinte folyamatosan vannak, hol kisebb, hol nagyobb intenzivitással. Na akkor 2-es vizsgálóba tessék befáradni. Vetkőzés, magzatvíz megtekintése, hogy nem e zavaros , de minden ok bő 2-t ujjnyira tág vagyok(megjegyzem már 3 napja folyamatosan szivárog a magzatvíz, amit doki bólintva megerősít, hogy ez az).
Közli a doki,hogy már ne menjek haza, ha nem sétálgassak, lépcsőzzek 1 órát a folyosón és találkozzunk a szülőszobán. Szerencse, hogy itt a cuccom.
16:30 - Bemegyek a szülőszobába. Adatokat felveszik majd még vagy 3-man is, megvizsgálnak(nagyon rossz volt, kb., mintha próbababa lennék vagy kísérleti nyúl), hogy tényleg szülünk e ma. Egyértelműen szülünk
19:30 - Borotválás, stb.
20:00 Fürdés. Rám teszik a gépet, és olyan csúcsokat produkálok, hogy csak, na. Közben folyamatosan ellenőrzik a hüvelytágulást. Mindenki repes az örömtől kivéve engem, aki már farkas éhes + szomjas + elviselhetetlen fájásaim vannak. A páromnak könyörgök 1 falat ehető valamiért, de nem engedi, hogy egyek.
22:00 és 23:00 között kapok cukros infúziót, hogy legyen energiám.
23:00-00:00 között már olyan erősek lettek a fájások, hogy szinte időm nem volt levegőt venni 2-t fájás között. A szülésznő arra kért,hogy még bírjam kicsit és ne nyomjak. Közben a párom folyamatosan diktálta a levegővételt és együtt lélegzett velem.
2005-12-16. szombat
00:30-01:00 között megvizsgálnak, szépen kitágultam, de mégsem jön a baba.Szülésznő rásegít még meg doki is. Más nem marad oxiticin kis adagban, hogy hátha segít. Segtett is, nekik jó volt nekem rosszabb. Na de, ami utána jön az igazi emberpróbáló.
01:30-02:00 között gátmetszés lesz, mert nem fér ki a feje (erre már én is rájöttem, de a szülésznő szerint ki kell jönnie annélkül is). Nem fáj, olyan mint a szúnyogcsípés.
Jön a doki mögém térdel és most már tényleg nyomhatok közben vagy még 5-en állnak és várják a vezényszót. Folyamatosan azt hallom, hogy a 3. nyomásnál kinn lesz, de minden nyomásnál úgy kifáradok, hogy az utolsóra már szinte nincs is erőm és beájulok 1-2 percekre. Kicsit pihenek és kezdődik elölről. Most az orvos is segít és teljes erővel, ahogy én nyomok Õ is nyomja a hasamat lefelé. Kint van a feje és hallom ahogy, a párom repes az örömtől majd kis szünet, talán 1 perc, de nekem legalább 1 órának tűnt. Bíztat a szülésznő, hogy fogjam meg a fejét,de már szinte nincs erőm megmozdulni.
02:52 - Na még 1 nagy nyomás és kint van Marci. Azonnal felsírt. A hasamon pihen magzatmázasan és még mindig kap tőlem is oxigént. Kicsit várnak még majd apuka elvágja a köldökzsinórt, ami szép kék színű az Õ elmondása alapján. Elviszik megfürdetni, kitisztítják az orrát, torkát stb. közben megszületik a placenta. Kitisztítanak és össze varrnak.
03:40 Vissza kapom pólyába csomagolva ezt a kis falatka babát, aki ott szuszog a cicin.
Adataim:
Név: Papp Marcell
Súly: 3140g ,
Hossz:56cm,
9/10apgar .
Hát így születtem ÉN anya és apa boldogsága.