Hát, volt nekünk is hasonló kérdés, de nem merült fel a programozott császár, csak az volt a félelem tárgya, hogy okt. 23-ára voltam kiírva, és orvosunk vmikor 20-a körül elutazott Párizsba, és csak a hó végén jött vissza. Hát nagyon drukkoltunk, hogy hamarabb meglegyen Samu... Mert semmiképp nem akartam másnál szülni... És, 16-án megszületett... Szóval én inkább abban bíznék a helyedben, hogy csak megszületik, míg el kell mennie a dokinak... Amina időben akart érkezni? Egyébként én a kockáztatós fajta lennék sztem inkább... Mert addig, míg nem történik meg a programozott császár, legalább kétesélyes a dolog, és lehet, hogy mégis természetesen születik meg a babó.
Különben is, most akkor leírom a sztorit: már pénteken elég nem jól érezte magát Kata. Éjjel már régen nem tudott rendesen aludni, mert folyton pisilnie kellett. Úgyhogy nem volt különleges, hogy nem nagyon ment neki az alvás, de picit másképp nem érezte jól magát. Szombaton ugyanez, picit jobb éjjelre, vasárnap reggeltől voltak összehúzódásai, keményedései. Nem volt fájdalom, meg nem volt rendszeres, de sok-sok keményedés volt. Bevittem őket a kórházba, megvizsgálták, mondták, menjen még haza. Egész nap keményedett rendesen, éjjelre úgy érezte, megindult vmi. Bementek mentővel a kórházba, orvosunk ott volt, megvizsgálta, de még mindig semmi - méhszáj az egekben, CTG nem mutatott semmit (pedig azért voltak ott dolgok rendesen... - lehet, nem volt jó a gép, vagy nem volt jól rátéve...)... Hazamentek. Egész éjjel folytatódott, majd hétfőn is, csak még mindig rendszertelenek, de már fájdalommal... Hát, úgy tűnt, hogy nem akar abbamaradni. A fájásokat már csak térdelve, görnyedve bírta egész nap. Meglátogattam est, próbáltam bíztatni, lelket önteni belé, meg felhívtam védőnénimet, elmeséltem neki a helyzetét, és megkérdeztem, mit tanácsol, hogy jobb legyen. Elmondta, hogy van, akinél akár 2 hétig is eltarthat egy ilyen állapot, mert a jóslófájások időnként belendülnek, időnként elmúlnak, s ez így tart hetekig... De más kifutása is van, és drukkol, hogy ez legyen: hogy beindul a szülés tényleg. Elmondta, hogy esetleg mivel lehet erre rásegíteni (lépcsőzés, nagytakarítás, szex, forró fürdő), Kata vett fürdőt. Ezután volt a hajszárítás közben az elfolyó magzatvíz (? - azért mostmár így utólag elég vlsz., hogy az volt...). Reggelig ugyanúgy folytatódott minden. Bementek reggel Doktor Úrral vizsgálatra (ja, nekik könnyű: 1 házban laknak Doktor Úrékkal...
), kiderült, hogy a méhszáj bő 2 ujjnyi már. OK, akkor már maradnak, szülnek. Bevittem a csomagjukat, délig egész rendesen zajlottak az események, addigra bő 3 ujjnyira volt nyitva, meg megvolt a burokrepesztés is. Bekötötték neki az oxytocint, és innentől megállt minden. Nem nyílt semmivel jobban. 5kor tanácskoztak az orvosok, döntés: 6ig várnak, ha akkor még nem tűnt el a méhszáj, császároznak. 6kor még mindig ugyanaz volt a helyzet. Közben én nagyon drukkoltam, hogy ne kelljen császározni... Bekészítették a műtéthez, de még 1 utsó utáni vizsgálat volt - Doktor Úr nem akarta könnyen annyiban hagyni
, és kiderült, eltűnt a méhszáj! Hát, bement egy egész sereg nép a szülőszobába: 3 szülésznő, 3 orvos, 1 főmufti, és közös erővel kivarázsolták a kislegényt. Zsoltnak (Kata férje) le kellett fognia Katát, mert kapálózott, kitépődött a kanül is... Orvosok nyomták a hasából ifelé, volt, aki közben vákuumozta a kismukit, de végül 6:20 és 6:25 között megszületett Dávid!
3450 g, 51 cm. Anya és fia jól vannak, nagyon megkönnyebbült és boldog hangja volt, amikor mindezt elmesélte. Édesapa is megkönnyezte az eseményt.
Nagyon boldog volt, amikor kicsusszant (Kata mondta így), és nagyon édes volt, amikor odarakták rá, és cuppogott, nyújtogatta a kis nyelvét.
Na, bocsi, hogy hosszú lett, csak annyira meghatározó volt nekem ez a pár nap...
Nagyon örülök!
Anita! Reméélem, hamar eltelik már az az idő, amit még egyedül kell tölteni.
Böbi, szurkolok továbbra is...