Sziasztok, lelki társaim,
itt vagyok, naponta többször kukucskálok, csak írni nem megy. Semmi betegség, még csak az sem - egyszerűen kipurcantam, amikor meg épp nem, akkor Andris pörög és pörget, Ilkástul. És amint leülnék a géphez, jön, hogy ő akar "kattintni" (értsd: kattingatni össze-vissza), meg visít, hogy "mama nem elnyomjad!", mármint a zenét, ami épp fut, és félti az én netezésemtől. Hát...
Na most kitöröltem a bekezdést, amit a mai lúzer napról írtam az imént. Ne kelljen még Nektek is végigrágni... egy a lényeg: aludni akarok!!! De nem hagynak. Ilka óránként ébred már egy ideje. Ezért gyakorlatilag velem alszik, így élem túl. Elvek a sutban. Meg a kényelmes alvás is. De legalább kényelmetlen jut így. Hogy mitől csinálja?? Persze-persze, biztos a foga... Tegnap kísérletezésbe kezdtem: levettem a faliórát a gyerekszobában, hátha az. Hát nem. Pár hete kezdett egyebeket enni is. De semmi durvát nem kapott: alma, répa, krumpli, sütőtök, meg este tejpép (vettem Hollét, mert még nem jutottunk el a gyerekorvoshoz, hogy Sinlacot felírathassak, de ez is aranyárban van, csak legalább kisebb kiszerelés). Ma viszont nap közben alig akart szopizni. Egy kukkot sem értek már! Talán tényleg a foga mégis... úgy harap, mint a veszedelem! Vagy talán most fog végre megjönni. Esedékes lenne, a szülés után jó elhúzódó vérzésem volt (arra kaptam az Ergamot), és a vége erősen úgy nézett ki, mintha az első mensi lett volna. De azóta semmi hír. Az első szülés után is ilyen tájban jelentkezett.
Hű, néztem én is a karantén-helyzetet: nagyon durva! Tényleg egy csomó kórházba nem engedik be az apát szülni. Értem én, és ha nekem lenne ott újszülöttem, én sem örülnék egy csomó lehetséges vírusgazdának a folyosókon - de szülni meg elbátortalanító lehet így, nem is beszélve a kizárt elsőszülöttről
Húzzátok még egy kicsit, csajok! Csak elmúlik már ez a mizéria.
Testvérkocsi: tálunk ugyan nagyobb a korkülönbség, de azért én is agyaltam egy sort tavaly ilyenkor, hogy mi legyen, mert a nagyobb már bőven és jól járt, mire a tesó jött, de azért amikor elfárad, akkor nem semmi hazavonszolni a játszóról. Úgyhogy köztes megoldás lett: testvérfellépős kocsi (PP Venezia), amibe - mint Viki - én is be tudom ültetni Andrist a kicsi lábai mögé/közé, ha rajta van a láb-huzat, akkor meg a tetejére tud ülni. Valamelyik megoldás mindig működik, és így azért elboldogulok akármilyen távolról is hazáig. Én használtan vettem kocsit, nem szántam volna rá akármennyit, így is sok volt, de remélem, hogy majd el tudom adni. Mostanáig jó, bár van, amiben a korábbi, extrák nélküli kis ABC-Design kocsink messze veri ezt a "jobbat".
Megyek tejpépet gyártani. Ma már ipari mennyiségű sütőtököt is készítettem és fagyasztottam, szóval nagyban nyomom. Alvás helyett.
Finiselők, nagyon gondolok Rátok, még ha csöndben is!!!