Jó reggelt,
Hát akkor, következzék a mi szüléstörténetünk, kivételesen az Apuka tollából (billentyűzetéből
)
Boglárka a héten már elég cudarul érezte magát. Gyenge volt, mint az őszi légy, fájt a hasa, hasmenése volt stb. Olvasta a neten, hogy ez már a szülés előjele is lehet, ezért kábé nyugodt volt.
Szerdán dokibácsi bejelentette, hogy nem várunk tovább, csütörtök este vonuljunk be a kórházba, megindítják a szülést. Ekkor már 8 napos túlhordás esete állt fenn.
A csütörtök állandó fájásokkal telt el, így mire este bevonultunk a kórházba Boglárka már 4 centire tágult. Ekkor még teljesen rendszertelenek voltak a fájások. Felraktak egy ballont, hogy tovább táguljon. Reggel 5-ig ballonoztunk, tágultunk.
Hajnalban megjött doktorbácsi, burkot repesztett
Tágultunk
Ekkor már péntek reggel volt. A következő lépés az oxytocin injekció volt. Boglárkának egyre erősödtek a fájásai, de hősiesen tűrt. Mivel a magzatvíz nem volt teljesen okés, ekkor már a szülőszobában voltunk, hoztak be labdát stb.
Fél tizenegyre kiderült, hogy a jó hír az, hogy a méhszáj eltűnt, a rossz hír az, hogy magzatunk nem akar kijönni és esély sem mutatkozik arra, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Nehéz szívvel beleegyeztünk a császárba
Műtő, temérdek ember. Fél órán keresztül döfködték Boglárkát, de nem sikerült az érzéstelenítés.
Úgyhogy az altatásos megoldás maradt. S így 15 óra vajúdás és egy 50 perces műtét árán megszületett Négyesi Brúnó Róbert.
Az érzelmi dolgokat mindenki képzelje oda