Sziasztok!
Sajna eltelt a hétvége.
Most jó volt, mert Csabi nem dolgozott, egész hétvégén együtt volt kis családunk.
Kertészkedtünk, füvet vetettünk, sokat játszottunk, naponta 6-8 órát a levegőn voltunk.
Kiscsabi minden nap úgy elfáradt, hogy este 8-kor már durmolt is. Nagyon tetszik Neki a jó idő: "Hujjá, tavasz van!"
Segített gereblyézni, hengerelni, fűmagot szórni. Végig kellett látogatni a szomszédokat, ki mit csinál a kertben, a ház körül. Mindenkihez volt egy-két jó szava, mindenkinek segíteni akart, csuda aranyos volt.
Nem tudom, emlékeztek-e, (igaz Györgyinek írtam annak idején ovis témában), kicsi fiam eléggé félős volt, ha gyerekek közé került. Nagy örömömre, kb 1-2 hete már nem olyan visszahúzódó, szívesen játszik más gyerekekkel is, csak az ismeretlenektől tart egy kicsit. Persze azért vannak pillanatok, amikor még nálam keres menedéket, de már nagyon jó úton jár.
Ma, fűvetés közben, messziről meghallotta az egyik szomszéd kisfiú hangját (beazonosítani nem tudta): "Hallottam egy gyejekhangot, menjünk, nézzük meg, ki az!" És útra keltünk... Örült a régi barátnak... Mert amíg ilyen rossz idők voltak, mindenki csak rövid ideig volt kint, így a csemeték nemigen találkoztak.
Ma pedig a Szüleimet látogattuk meg délután, szülinapjukon köszöntöttük Őket (amúgy minden hétvégén megyünk), és Csabika úgy döntött, ott alszik a Mamánál. Persze most nem lehetett, mert ugye holnap jön az a fránya hétfő és Mamának dolgozni kell menni. De megegyeztek, hogy majd következő hétvégén.
Nagy ám a boldogság, készül rá már nagyon.
Vera! Örülök, hogy jobban vagy, de azért vigyázz Magadra. Szakdoga ügyben pedig HAJRÁ!
Igen, türelmetlen vagyok, bár... Írtad Eleninek, meg Monának, hogy a rossz élmények ellenére is van lelkierejük belevágni újra. Hát az én lelkierőm nem ennyire egyértelműen erős.
Szeretnék babát, ha lehet mielőbb, de már most tudom, hogy sokkal aggódósabb leszek, mint először. Nagyon várom, hogy újra egy baba növekedjen a pocakomban, de nagy bennem a félsz is. De az eszemmel majd leküzdöm. Az első terhességem idején is voltak félelmeim, de tudatosan képes voltam ezeket háttérbe szorítani. Nekem máshogy nem megy. Minden vágyam, hogy legyen Csabikának kistesója, de a tapasztalataim nem engedik, hogy teljesen felhőtlenül éljem át ezeket a pillanatokat. Nem tudom jobban megmagyarázni... Azért érted?
Györgyi! Örülök, hogy jól vagy! Nikike egy kis tündér!
A gyerekek érzik, hogy mikor van baj Anyával. Csabika is ilyen. Ha valami bajom van, olyankor óvatosabban játszik, jobban szót fogad, nem nyaggat, mintha vigyázna rám. Volt olyan, mikor azt mondta: "Ne aggódj, én vigyázok jád, míg Apa hazajön!" vagy "Elmehetsz a doktojnénihez, addig én itthon játszok majd. Ígéjem, jó leszek!" Ma pl, nem tudom mi van a szememmel, valamitől begyulladt (lehet, hogy árpa). A gyógyszertárban adtak rá kenőcsöt, meg mondták, hogy kamillás vattát tegyek rá, és pihentessem. Erre este került sor. Kiscsabi csak nézett, "Azt hiszem, ezzel a szemeddel nem is látsz. Elmondjam, mi van a TV-ben?"
Györgyi! Azért a reményt ne adjuk fel, majd meglátjuk, mi lesz! Azért elgondolkodtató, hogy a különböző vizsgálatokat miért nem végzik el, ha egyszer kimutatható lenne vele, hogy mi a helyzet. Persze tudom, nem változtat semmin, de az ember lánya legalább tudná nagyobb biztonsággal, hogy mi történik a szervezetében. Ennyit a kórházról!
Még jó, hogy vannak remek orvosok!
Eleni! Nálatok mizujs? Hogy telt a hétvége? A szemed még mindig "vacakol"? Az enyém lassan kezdi beadni az unalmast (a gyulladás miatt), de még hősiesen kitartok!
Mona! A depresszió elég alattomos tud lenni. Ha észreveszed Magadon, érzed, hogy felé haladsz, már az is jó jel, hogy kimondod. Próbálj meg nyitottabb lenni, tudatosan formálni napjaidat, hangulataidat. Ahogy már annyiszor írtuk, nem akarom ismételni, nehogy eleged legyen belőle. És tényleg gondold meg a pszichológust. Csak Te tudod, hogy mennyire komoly a dolog, de ha úgy érzed, hogy egyedül nem bírkózol meg vele, jobb, ha segítséget kérsz, bár tudod, ITT VAGYUNK MI IS!
Számíthatsz ránk, számíthatunk egymásra!
Mikor jön haza a férjed legközelebb? Olyankor más a hangulatod? Könnyebb, ha itthon van? Mennyire komoly a gond a házaséletetekben? Bár maga a tény, hogy ennyi időt kell külön töltenetek, biztos nem túl jó hatással van a kapcsolatotokra. Milyen érzés?
Remélem, a hétvége, a jó idő, hogy többet voltatok együtt Gabikával, jobb kedvre derített. Mivel töltöttétek az időt? Tényleg, a város melyik részén laktok? Na, nem kérdezek többet, mert túl kíváncsinak tűnhetek.
Vagyok még. Üdv: Beatrix