Sziasztok!
Remélem, nem vagytok betegek! Az oviban egyre jobban elharapódzik az influenza és a Calici is, de mi egyelőre bírjuk a strapát. Orsinak csak az orra folyik, semmi egyéb tünet nincsen, meg picit köhög.
Úgy meglepődtem. Elkezdtem olvasni egy könyvet a szoptatásról, és szó van benne a szülésről is érintőlegesen. Azt írja, hogy érdekes módon sok anya a vajúdás és a szülés alatt abban a "más" állapotban nem gondol a gyerekre, hogy ő akkor min megy keresztül. Nem tudom, hogy ezt hogy sikerült felmérniük (mert felmérésekre hivatkozik), de én végig csak arra gondoltam, hogy vele mi van, hogy mindent úgy csináljak, hogy neki a legkönnyebb legyen; és persze ettől sokkal inkább kontroll alatt tudtam tartani a dolgokat. Szóval nekem ez a kijelentés elég furcsa volt, ahogy mondjuk sok egyéb is, de biztosan lesznek benne hasznos infók is, így végigolvasom.
A kádban szülés nekem is furcsa, bár az előnyei vitathatatlanok. Én a végén már be se tudtam volna ülni a kádba, nem esett jól préselni a hasam, csak tusoltam az utolsó 2 hónapban, így engem abszolút nem vonzott a kád. Meg, annak ellenére, hogy tudom, a gyerek nem egyből vesz levegőt, hanem még a világrajötte után is egy kicsit még a köldökzsinóron keresztül, olyan fura helyzet vízbe érkezni. Mondjuk én egyszer majdnem megfulladtam, úgyhogy ezért is idegenkedem a víztől. És valóban elég nagy igénybevétel lehet ez a személyzetnek is. De ahol hajlandóak erre, és az anya is szeretné ezt kipróbálni, az tök jó, és csinálják.
Én tusoló alatt álltam egy órát kb., és nagyon jólesett. De érdekes volt, hogy én még maradtam volna, de a szülésznő mondta, hogy jöjjek ki, mert utána már nem lesz erőm hozzá, és igaza volt, tényleg ahogy kiléptem alóla, rámnehezedett minden, és megéreztem, mennyi erő kell hozzá, hogy kijöjjek. Az nagyon jó volt, hogy ők sokkal jobban tudták hol is tartok, mint én magad, és ez nagy biztonságérzetet adott.
Lefoglaltuk a nyaralást június közepére egy hétre: nyugis kis erdei, tavas, nemzeti parkos lesz az Őrségben. Többel nem merek tervezni.
De tavasszal majd megyünk Orsival erre-arra: Városliget, Állatkert, Margit-sziget, mindenféle. Hadd töltsünk még egy kis időt egymással. Aztán utána is persze igyekezni kell majd, hogy hagyjunk neki egy kis "saját" időt, ami csak az övé, amikor csak vele beszélgetek, gyurmázunk, csinálunk valamit. Mindenképpen kell, és remélem, sikerül is! A szülés után is együtt leszünk még egy hónapot, mert nyáron az összevont csoportba nem akarom oviba adni. Legalább összecsiszolódunk kicsit az új körülményekhez.
Puszi mindenkinek!