Sziasztok!!!
Bejelentkezem, gyorsan, míg alszik a Hercegem.
Alig van időm gép elé ülni.... amikor épp alszik a szívem, akkor én is megpróbálok aludni, ami szinte soha nem sikerül...
Mert mindig agyalok valamin... hol azon, hogy miért alszik annyit, hol azon, hogy miért sír annyit.... szőrnyű vagyok!
Nagyon köszönöm a kedves szavakat mindenkitől. Tényleg nagyon szép fiúcskát hoztunk össze.
Én is nagyon büszke vagyok rá, de gondolom minden anyuka így van ezzel...
Először is Hagi, Töri és Ikverus: drukk, drukk, drukk Nektek!!! Hagi szerintem Te már a kórházban lehetsz... nagyon szorítok Nektek!
Töri: jesszus, hogy neked mi minden bajod van... nagyon sajnálom, hogy most vizesedsz. Én sem szívesen feküdnék egész nap, de ha csak ez segít, akkor sajnos ezt kell tenni. És ahogy kriske is írta, jobb otthon feküdni, mint a kórházban... Kitartás!!! 5 hét. Hátha kislányod hamarabb szeretne a világra jönni...
Ikverus: oh, Nektek sincs sok hátra. Pár nap még. Nagyon drukkolok Nektek is!!!
Szülés: ha őszinte leszek, nekem a gátvarrás és a szülés utáni napok (hetek) sokkal rosszabbak voltak, mint maga a szülés. A gátvarrásnál is az volt a baj, hogy a méretemhez képest (52kg-ról indultam és híztam 11kg-ot) 4,030 gr súlyú és 57cm nagy gyerkőcöt szültem meg és emiatt elég szépen berepedtem.
És annak az összevarrása..... na, jobb, ha nem írom le. Nagyon gáz volt (ott belül nem tudnak érzéstelenítőt adni, mint a gátvarrásnál)
A fájások nálam hajnalban kezdőstek, úgy fél 2 körül. Először 10 perces majd szépen csökkentek 2 perces fájásokig. Ekkor hívtuk fel Gabit, hogy talán szülünk...
Na, akkor be a kocsiba és irány a kórház. Jaaaaa, pont akkor voltak jegesek az utak, úgyhogy a csúcssebességünk kb. 30km/h volt. És én közben 2 perces fájásokkal üldögéltem az autóban... Negyed 7 körül kerültem be a szülőszobára. Vizsgálat után kiderült, hogy már 2 ujjnyira kitágultam és a méhnyak teljesen felszívódott. Ezerrel nyomtam magamba a homeopátiás bogyókat (fél óránként felváltva) és ennek hatására olyan szépen tágultam, hogy nem kellett rásegíteni. Valamikor reggel burkot is repesztettek... 11:00-től jöttek a tolófájások. Ágyra fel és onnan már csak nyomni kellett.
Az erőlködéstől elpattant az orromban egy ér és én televéreztem szegény dokimat.
Kornél 11:45-kor született meg! Olyan édes volt és NAAAAGY!
Apa is velünk volt végig. Ő is egy hős!
Na, szóval röviden ennyi. Órákig tudnék még mesélni, na, de majd személyesen. Gondolom, mindenki szívesen mesél majd a szülésélményeiről. (én naponta többször gondolok rá és dolgozom fel a történteket).
Megyek, mert Kornél felébredt és nagyon éhes!
Puszi Mindenkinek!