Szóval már Horvátország óta(4 éve) szerettünk volna kimozdulni vhova és ez volt a Kariajándékom Petinek. Falusi turizmusos ház Parádsasváron.
Úgy szombatig maradtunk volna, de 2 napja szakadt az eső, alig tudtunk kimozdulni a Kékestetőre, meg Recskre mentünk csak el. Így meg nem volt érte sajnos. Meg hát tanulópénz is, hogy itthon mennyire minden a kezünk alatt van Levi-ügyileg, ott meg, mint egy putri úgy néztünk ki, minden szanaszét, kidobálva, hogy ha kell, meglegyen játék, pelus, váltásruha, stb.
Aztán tegnap este havaseső, ma reggel szakadó hó, a mi falusi turizmusos házunk meg (ami egyébként hihetetlen szuper, felszerelt kétszobás csúcsház) kinn volt a Parádsasvári temetőnél, tehát a Mátrai falu legeslegészakibb pontja, az utolsó ház a falu legtetején a legkevésbbé tisztított,legelérhetetlenebb helyen. Szóval ma reggel beparrantás, hogy mi lesz itt, nálunk se hólánc, se téligumi (illetve nem tudjuk mi van a kocsin, éljen a felkészült mindenre gondoló két, illetve három majom(bár ezesetben Levi mégsem figyelmeztethet a téli gumira asszem), aki elmegy a téli Mártába így
), gyors összapakk és hazaszelelés. Mondanom sem kell, hogy maga a falu csak esőnedves volt, így úgy döntöttünk nem kerülünk Eger felé, megyünk a Mátrán keresztül a szerpentinen. Mátraháza úgyis "csak" 10 km. Aha, meg ahogy kismóric elképzeli, felfelé egyre nagyobb hó, köd, majd hóvihar, szóval kb 20-al mentünk én sikítófrászban végig, szerencsére a csomagoktól csak néha láttam az utat, de eléggé félelmetes volt.
Na, a lényeg, hogy megvolt a tűzkeresztség, első kirándulás, szép ház, csodás környék, pár rövid progi (mert szopi mellett ugye kirándulni sem lehetett nagyon, meg ugye az eső.....)
Jó volt, meg most már nagyon jó persze itthon is, mosok ezerrel, apum meg meglepett kajcsival, szóval ez letudva.
Szívesen maradtunk volna még persze szombatig, de tényleg, ha ott leesik a hó, akkor nem tudom mi lett volna, Peti meg vasárnap már 24 órázik.
Persze izgalmakból kijutott, mert képzeljétek, első este ott álltam az ágy mellett, elfordultam, hogy felkapcsoljam a kislámpát, erre Levi az ágy közepéről hasról nemcsak egyszerűen átfordult, hanem popó fel, átdobta magát az ágykereten és bumm, le fejjel a földre. Peti nem tudta kit vigasztaljon, én meg nagyon nem jól reagáltam, ezt még tanulnom kell, mert totál pánokrohamot kaptam, hogy mi lesz, itt állok egy szál bugyiban, esti fürdés után, 9 óra van, totál elérhetetlen, falusi hely, kórház a közelben nuku....aztán szerencsére nem lett semmi, de éjjel óránként riadtam fel és néztem Levit, hogy mi van vele, ezt meg persze érzékelte, így ő is kb. óránként kelt. Jó pihis volt ám! De a lényeg, hogy az ágy alacsony, meg padlószőnyeg is volt, de akkor is nagyon ijesztő volt. Én meg ilyenkor a világ legalkalmatlanabb, pancser mamijának érzem magam, hogy ott állok 20 cm-re és mégis 1 mp alatt ezt műveli az úrfi.
Na, ennyi meg egy bambi, szép volt, jó volt és mindig megállapítom, hogy mennyi csodás hely van kicsiny hazánkban!
Ja, és Levi elindult négykézláb első este, igaz hátrafelé, mint a rák, de mégis, valamerre csak el kell kezdeni.