Sziasztok!
Látom, ez a mai nap nem lesz a topik legboldogabb napja, de azért remélem, mindenkinek hamarosan egyenesbe jön az élete.
Bondikám: Nem is írtam tegnap, hogy örülök Oti egészséges veséinek!
Nattancsnak mielőbbi gyógyulást!
Véda: Csabi bogyót pusziltatom, és arra kérem, próbáljon meg kicsit többet aludni egyhuzamban, hogy az anyukája is tudjon végre kicsit pihenni. Lilu horkolásával voltatok már dokinál?
Apusod szerintem már most kezd lélekben felkészülni az anyukája elvesztésére, ami persze nem teszi könnyűvé a gyászt, de talán "egyszerűbb" lesz elfogadnia, ha bekövetkezik ami megjósolható. (Apukám élettársáról 2007 decemberében derült ki, hogy rákos, és 2008 június 16-én el is ment szegény. Akkor apukám nagyon maga alatt volt pár hnapig, de mostmr sokkal jobbkedvű, szóval remélem, apusod is hamar talpraáll majd.)
Marcsi: Jó, hogy anyukád szedi a gyógyszereit, remélem ez segít neki és nektek is.
Pároddal leültetek már megbeszélni, hogy mi lehet a bibi? Szerintem próbáld meg rávenni, hogy fedje fel az érzéseit. Nem akarok beleszólni, nincs is jogom hozzá, csak tanácsként írom. A pasik általában nehezebben mondják el, mi bántja őket, de ha érzik, hogy nagyon kíváncsiak vagyunk rá, és időt is adunk nekik, hogy rávegyék magukat a kitárulkozásra, akkor általában sikerrel járunk.
(Na ezt most a zugolvasó pasik ha látják, vajon mit gondolnak magukban.
) És persze te is mondd el neki, mi bánt, mi esik rosszul, és hogy mit szeretnél... remélem, sikerül majd viszarázódnotok a régi kerékvágásba.
Dokihoz menést meg ne hanyagold el! Tessék elmenni, előszedni egy barátnőt, vagy rokont, aki elkísér és csak addig kell rábízni Emmust, amíg bent vagy a dokinál. Ez esetleg nem lenne járható út?
kike: Remélem, megmarad párod melója! Domi nagyon ügyes!
Tami: Szerintem mindenki kerül időnként hullámvölgybe, és első gyerekes anyukaként meg még gyakrabban, mint az átlag. Már az is jó, ha kiírod magadból, ami bánt, ez is egyfajta "önterápia". Próbálj meg erős lenni - tudom hogy az vagy, csak néha elfeledkezel róla - és keresd a megoldást a probblémákra. Engem és pármat is sokszor csak az éltet, hogy vannak terveink, álmaink, amiknek a megvalósításán közösen dolgozunk. Tudjuk, akármennyi akadályt is gördítsen elénk az élet, együtt meg fogjuk oldani!
Pati: Jobbulást Zsolesznak!
Timi: Tetszettek a mézesbödödnös kéépek Bencéről!
Zsuzsával mi van?
Titi: Jobbulást nektek, remélem, hamarosan jobban leszel, lesztek. Szerintem ehetsz Calciumot is nagyobb mennyiségben, az is segíthet mihamarabb kilábalni a betegségből.
Orsi: Az a lényeg, hogy tisztáztátok a dolgot apával. Szerintem olyan párkapcsolat nincs, ahol ne legyenek összezörrenések (vagy ahol nincsenek, ott más valamivel van bibi szerintem...)
Hene: Üdv újra itt!
Gergőnél nem próbálod meg az Aludj jól gyermekem módszert?
dodo: Lizynek gyógypuszi a fülecskéjére!!!
linda: Gyere hozzánk pakolni, nekem már úgysincs hozzá semmi kedvem.
Nálunk is szakad az eső hajnal óta, plussz itt nem aszfaltos az utca, és már napok óta nem tudtam elmenni Leval sétálni, mert akkora sár van!
Ő most a teraszon durmol 2 órája, csak én kezdek már teljesen zombi lenni a bezártságtól. Ahelyett, hogy pakolásznék, itt gépezek...
De ha egyszerűen nincs kedvem pakolni???