snorsi
ez igen, vonattal a nagyvárosban, bkocsi nélkül, ezt nevezem! pont azon gondolkodtam ma, h sztm mi fogjuk a legtovább használni a bkocsit, mivel autónk nem lévén hosszabb távokat kell gyalogolnunk, mint annak, aki le tud parkolni a cél közelében.
lora
köszi, köszi, köszi, az ég küldte nekem most ezt a banános receptet! már hetek óta khm, érleltem 4 banánt a hűtőben. úgyh meg is csináltam, 15dkg cukorral, n fini lett. ja és én tettem bele 10 dkg csokit is, mert nekem az alap az ilyen piskótás cuccokban
rita
hááát, néztem nagyot, h még nem igazán dolgoztál, de végülis teljesen egyértelmű, h mivel voltál elfoglalva
én csak azzal biztatnálak (sovány vigasz), h én is hasonlóképpen érzek, pedig jövő hónapban lesz 14 éve, h uott dolgozom
szvl én is parázom a visszatéréstől. engem az nyomaszt, h megváltoztak a munkatársak és a körülmények is, amióta itthon vagyok, szvl fel kell kötnöm a gatyámat. pl kénytelen leszek angolul beszélni, ami jelenleg elképzelhetetlen a számomra, de úrrá kell lennem a dolgon és kész. a család miatt ne aggódj, ez is majd jön magától, mintah 4 gyereket is simán nevelsz, míg mi sokszor az eggyel is úgy érezzük, h közel a vég
timo
nyugodtan vállald el a munkát! félév a babaprojektben igazán nem idő
persze sztm a kettő nem zárja ki egymást, dolgozhatsz álmaid munkakörében, aztán ha kopogtat a bébi még mindig kereshetnek a helyedre mást, tételezzük fel a legjobbakat, h pár hónapot tudsz terhesen is dolgozni, szvl nem lesz cserbenhagyás. (ja és ugye nem kell mondanom, h talán a teherbeesés is könnyebben menne, ha nem ez lenne a középpontban)
meli
sétálási praktikánk (bár nem megyünk vele messzire - szó szerint - bruhahahaha
), h igyekszem minél kevesebbszer fogni a kezét, a biztonságos helyeken hagyom, h egyedül menjen, persze a sarkában vagyok. csak a kereszteződésnél kell fognia a kezem, ott viszont kötelező. már egész jól kezdi elfogadni a rendszert. a módszer egy óriási hátránya, h iszonyúúúúú lassan lehet vele haladni, mert minden kapualjat, csorgó ereszt, kerítést, autót, akármitbármit percekig kell nézni
dana
gratu a vizsgákhoz neked is!
pann
én ugye ügyeletes dokinál szültem, de választott szülésznőm volt és n n elégedett voltam ezzel a felállással. nem tudom, h másodszorra választok-e dokit (sztm nem, de még ki tudja), de szülésznőt az tuti. baráti körömben n sok olyan eset volt, h a doki be sem ért a szülésre, v épph a végére, úgyh n jól jött nekik is, h volt egy fix pont. ha meg épp arra vágysz, h egyedül (ádámmal) legyél, akkor még mindig kiküldheted őt is
és a végére egy vidám történet (ágiboldinak külön szeretettel ajánlom, asszem ő az egyetlen akinél most szintén n nem időszerű a tesó)
elmentem a nődokihoz, h adjon már vlmi más gyszt a cerazette helyett, lévén fél éve nem szoptatok, és nem is jön meg, viszont időnként van barnázás. előadom, h mizu, erre széles mosollyal közli, h lehet, h jön a tesó. óóóóóó, mondom az nem lehet, ki van zárva, olyan nincs és egyáltalán szót se róla. nem is vizsgált meg, rögtön vitt az uh-ra. nézegeti hasfalon keresztül, nagy csönd... ugye magának hátrahajló méhe van? mondom, igen. hát akkor elő a másik fajta uh-t. nézi-nézi, egyszercsak felémfordítja a képernyőt, h erről beszélek, látja?! hát basszus én majdnem elájultam, az egész életem lepergett a szemem előtt és még ötmillió gondolat, mire elröhögi magát, h csak viccelt
az egész ezzel kapcsolatos stressz kitört belőlem, én is nevetgéltem de be is szóltam neki, h ez magának vicces?! de tényleg, nem tudom megmagyarázni, de vlh n jó volt, h egy ezredmásodpercig azt hittem, h tényleg jön a második. még hab a tortán, h bejött az asszisztense és az is mondott vlmit a képernyőre és én mégegyszer bekajáltam, h terhes vagyok. mit mondjak, majd elájultak a röhögéstől. aztán persze elnézést kértek, de mindannyian n jól szórakoztunk.