Sziasztok!
Bogancsi! Az azért velem se fordult még elő, hogy összekeverjem a kukacokat.
Fejbevágtad végül a nagyokat?
Tominak (kicsit megkésve) boldog névnapot kívánunk! Zsuzsi! Köszi, ha megkérdezted Apukádat, szerencsére tényleg sokkal jobban van már Lacika. Most már egy kicsi nyüszi sincs, ha pelenkába pisil. Viszont már akkor is üvölt, ha szóba kerül, hogy hozzá fogunk nyúlni.
Pedig már nem is betadinozom, csak kamillázom neki. Kineveztem egy régi bögrét a célra, abba csinálom meg a kamillateát, és amikor már csak langyos, akkor belelógatjuk a kukiját, és úgy húzzuk fel, ameddig könnyen lehet. Nem hiszem, hogy fájna neki, mert ugyanúgy üvölt attól a perctől kezdve, hogy lefogjuk addig, amíg el nem engedjük. Gondolom, ha fájdalmat okoznánk, akkor élesebben sírna, mikor ténylegesen hozzányúlunk.
Jobbnál jobbak a linkek, amiket felraktál!
Edit! Ezek szerint tényleg létezik, hogy spontán oldódjon ez a fránya letapadás?!
Lacika köszöni a
okat!
Mi is kb. ott tartunk a beszédedel, mint ti, szóval nagyon megértelek. Annyira édesek, ahogy próbálnak kimondani dolgokat!
Lacika is mostanában kapott rá, napról napra több szót (na jó, szótöredéket) használ értelemszerűen, és ha éppen olyan kedve van, akkor minden szó elejét utánam mondja.
Cory! Az én Életem Párja is mindig elfelejtett minden ilyesmit, párszor elrontotta ezzel az ünnepeimet, azután feladtam, és elkezdtem valami burkolt módon figyelmeztetgetni rá. Jobb, mint egy boldogtalan születésnap. A nőnap viszont magától eszébe jutott, utalt rá reggel, hogy hóvirág nélkül haza nem jön. De az meg se fordult a fejében, hogy legalább tegnap este elmosogasson, amikor csúnyán szétgyalultam a kezem a zöldségszetelelővel.
Néha nekem is kedvem lenne tömören férjnek nevezni.
Szegény Drága Nagymamám (nyugodjék békében) mindig azt mondta a férfifélékről, hogy mindegyiknek megvan a maga tartka tolla.
Persze, ha hibátlanok lennének, nőnek születtek volna.
Danimama! Én is éppen ezen gondolkoztam kuki ügyben, hogy dehát ha természetes jelenség a letapadás, akkor miért nem hagyjuk úgy?! A természet ritkán csinál ostobaságokat...
Édes lehet Dani, ahoyg az állatkáival játszik.
Nálunk inkább nekem kell puszilgatni a macit, Lacika újabban imádja azt játszani, hogy amikor puszit kap valamelyik bibijére, akkor hirtelen mindenütt bibi lesz neki, és mutogatja, hogy itt bibi, meg ott bibi, nekem meg adnom kell a puszikat minden bibiként mutatott pontra. Aztán jön a macival, és annak is bibi keze-kába.
Tartottam is tőle, hogy majd a kukijára is kéri a bibipuszit, és nem fogja érteni, anya miért jön ettől zavarba.
Érdekes módon megúsztam, lehet, hogy azzal úgy van, hogy ne nyúljak hozzá még puszival se?!
Gratula Daninak a bilizéshez!
Zafi! Ejnye már, mi ez a kishitűség?!
Egyébként meg, én akkro is boldog lennék, ha átalhatnék már végre egy éjszakát, ha később meg lenne a böjtje.
Solya!
Máténak boldog szülinapot! Heni! Egyetértek veled TV ügyben, nálunk ez a megtűrt rossz kategória. Én is manipulatívnak érzem, és sokszor népbutítónak. Ha valamit megnézünk, az néhány mese a Minimaxon, meg este a híradó, de attól is mindig kiakadok. Balesetek, terror támadások, politikai botrányok...
Nem is értem, miért nézem, de ha kihagyom, úgy érzem, lemaradtam valami fontosról.
Borcsa! Nem semmi, hogy Luca már tízig számol! Lacikának 4ig stabilan, utána esetleg még hatig megy, de hát mi csakis autók kerekeit számoljuk.
Ja, a leghosszabb szó, amit ki tud mondani mások számára is érthetően, na az is jellemző: kamio(n).
Nem értem még utól magam, pedig reggel óta vagyok darabban az olvasással és írással. Lacika kb. 10 percenként kiabál értem, nagyon tetszik neki, hogy megtanulta mondani, hogy deje!, én meg ugrok rá, hogy ezzel is ösztönözzem a beszédre.
Furcsa, mert ez volt az eslő szó, amit használt, olyan 1 éves kora körül, mikor mindig azt akarta, hogy kézen fogva vezetgessem. Azután, amikor megtanult nélkülem járni, azon módon el is felejtette.
Menta! Merre vagy? Nagyon eltüntél mostanában! Remélem, jól vagytok!
BMárti