Én most csak a nagy gépről tudok írni, ez meg egy csomószor lefagy a babanetnél
Ha sokáig nem vagyok, akkor
-ot kaptam a géptől 
Új privát üzeneted érkezett!
2009.01.18 20:07
Betti,visszaintegettem!
Pihenni mostanában nem is fogsz?
Én szeretnék majd egy jó varrógépet, de annyi minden más is kell még,pont ma beszélgettünk róla, hogy ez+az kell még a házba...
Na akkor tintahalat nem eszek...bár amúgy is ha tehetem messzire elkerülöm a halat.
Lyly,hát ez tök jó szotri!
Mi sem nagyon járunk az urammal sehová, őszintén mondom, ohgy nem is hiányzik, én mindennél többre értékelek egy jó filmet mondluk az ágyikóból, vagy kártyázni, beszélgetni,játszani kinnt a kutyával.
Pihenni mostanában nem is fogsz?
Én szeretnék majd egy jó varrógépet, de annyi minden más is kell még,pont ma beszélgettünk róla, hogy ez+az kell még a házba...
Na akkor tintahalat nem eszek...bár amúgy is ha tehetem messzire elkerülöm a halat.
Lyly,hát ez tök jó szotri!
Mi sem nagyon járunk az urammal sehová, őszintén mondom, ohgy nem is hiányzik, én mindennél többre értékelek egy jó filmet mondluk az ágyikóból, vagy kártyázni, beszélgetni,játszani kinnt a kutyával.
2009.01.18 20:11
Tünci, én is így vagyok vele.
Ha belegondolok, hogy menni kellene valahová, csak húzom a számat. Olyan jó itthon kettesben
Régebben meg nem volt olyan hétköznapi nap, hogy hajnal egy-kettő előtt feküdtünk volna le, hétköznap is / hétvégén is mindig mentünk valahova.
De már marhára nem hiányzik. Ok, egyszer egyszer belefér, de akkor is öregesen viszonylag korán esünk haza
Tünci, azért egyszer kostóld meg. Szerintem nagyon finom. Nem is látod szinte benne a halat, csak egy vékony kis csíkot a panír alatt
Ha belegondolok, hogy menni kellene valahová, csak húzom a számat. Olyan jó itthon kettesben
Régebben meg nem volt olyan hétköznapi nap, hogy hajnal egy-kettő előtt feküdtünk volna le, hétköznap is / hétvégén is mindig mentünk valahova.
De már marhára nem hiányzik. Ok, egyszer egyszer belefér, de akkor is öregesen viszonylag korán esünk haza
Tünci, azért egyszer kostóld meg. Szerintem nagyon finom. Nem is látod szinte benne a halat, csak egy vékony kis csíkot a panír alatt
2009.01.18 20:43
Tünci, nem voltunk végül is Lackónál, délután már írtam, hogy eléggé elcsináltam az időt, és oda meg 18-ig lehet menni, kb. 5 percet tudtunk volna Nála tölteni 
Varrás kész van Tünci?
Hasli, te is olyan szorgalmas fittneszes (még azt sem tudom hogy kell írni, nem hogy mívelni ) vagy mint Bettink?
Varrás kész van Tünci?
Hasli, te is olyan szorgalmas fittneszes (még azt sem tudom hogy kell írni, nem hogy mívelni
) vagy mint Bettink?
2009.01.18 20:47
Én is hatása alá tudok kerülni a filmeknek de akármilyen szörnyű vagy sokkoló akkor is végig nézem. Hiába az önkinzás mesterei közé tartozok. Tegnap volt Bogika 5 hónapos. Este hogy gyújtottam egy mécsest mindig viszek magammal ha nem vagyok itthon, akkor azon gondolkodtam, hogy mit keresek itt? Mikor a kicsi babámat kellene gondoznom. Meddig tart még ez a kinzó érzés?
Este hogy gyújtottam egy mécsest mindig viszek magammal ha nem vagyok itthon, akkor azon gondolkodtam, hogy mit keresek itt? Mikor a kicsi babámat kellene gondoznom. Meddig tart még ez a kinzó érzés? 
2009.01.18 20:49
Az a címe, hogy Amen..a Holocaust-ról szól.vagyis inkább az akkori politikai diplomáciai háttérről.Hogy tudott róla mindenki, csak senki sem tett semmit.Nem is akarok itt jobban belemenni, csak az jutott róla eszembe, hogy milyen rossz is a történelemtanítás..hogy egy ilyen filmmel milyen közel lehetne vinni a diákokat a MEGÉRTÉSHEZ,ehelyett az évszámokk tömkelegét vernék csak a fejünkbe.
2009.01.18 20:51
Én pénteken megcsináltam az egész lakást, mert tudtam hogy ma nem lesz kedvem sok mindenhez.
Barci képzeljétek szuperkorcsolyázó úgy megy hátra is mint előre. Ezt jól megirtam. Most három hete kapta a korcsolyát, persze jövő karácsonyra igértük neki, mert Susu baba kellett idén. De aztán a sziv közbe szólt sajnáltam szegényt hogy ő csak a csizmáját koptatta és nézte hogy a többiek koriznak. 
Igy hát előre hoztuk az idei karácsonyt. 
Barci képzeljétek szuperkorcsolyázó úgy megy hátra is mint előre.
Ezt jól megirtam. Most három hete kapta a korcsolyát, persze jövő karácsonyra igértük neki, mert Susu baba kellett idén. De aztán a sziv közbe szólt sajnáltam szegényt hogy ő csak a csizmáját koptatta és nézte hogy a többiek koriznak. Igy hát előre hoztuk az idei karácsonyt.
2009.01.18 20:56
Engedd meg magadnak, hogy félj, és akkor el is tudod majd engedni!
Párunkkal, vagy barátunkkal bő tíz percben beszélgessünk a félelmeinkről. Aki hallgat, tényleg hallgasson: ne szóljon közbe, ne kérdezzen, ne kérjen pontosítást, csak hagyja, hogy a másik, aki beszél megtalálja a saját irányát. Ha a hallgatóban bármi felgyülemlik hallgatás közben, tartsa meg a „monológ" végéig, később persze minden előjöhet. Ha elég időt kapunk arra, hogy közbeszólás, megszakítás nélkül mondhassuk el érzéseinket, gyakran magunktól jövünk rá a megoldásra. De ha megoldás nem is adódik rögtön az első beszélgetésnél, akkor is a mélyebben fekvő érzések lassan a felszín felé kezdhetnek áramlani a beszéd hatására. Lehetséges egyébként, hogy több ilyen beszélgetésre is szükség lesz majd az oldáshoz.
Ha megtaláltad a félelmet, öleld magadhoz. Amit eddig ellöktünk, egyszer csak magunkhoz öleljük, szeretettel és kegyelemmel – az, maga a gyógyulás.
Elfogadni a félelmet! Képzeljük azt, hogy félelmünk olyan, mint egy síró, megbántott kisgyerek. Öleljük át azzal a fajta szeretettel és gyengédséggel, ahogy a kistestvérünket ölelnénk, ha ő félne. Szenteljük neki teljes figyelmünket. Adjunk neki időt. Nem szükséges, hogy bármit is változtassunk rajta, csak tartsuk magunkban, elfogadással. Ez a magatartás nagyon más, mint amit először érezhettünk: amikor ellökni szerettük volna a félelmet, megszabadulni tőle, amikor jégcsappá válik belül még a gondolata is. Ily módon magunkban tartani a félelmet azt eredményezi, hogy a félelem mellett felismerjük a többi érzelmet, és ez a többféle egyidejű érzékelés háttérbe szorítja a nagy mumust, a félelmet, ami tulajdonképpen ott abban a pillanatban nincs is jelen.
Párunkkal, vagy barátunkkal bő tíz percben beszélgessünk a félelmeinkről. Aki hallgat, tényleg hallgasson: ne szóljon közbe, ne kérdezzen, ne kérjen pontosítást, csak hagyja, hogy a másik, aki beszél megtalálja a saját irányát. Ha a hallgatóban bármi felgyülemlik hallgatás közben, tartsa meg a „monológ" végéig, később persze minden előjöhet. Ha elég időt kapunk arra, hogy közbeszólás, megszakítás nélkül mondhassuk el érzéseinket, gyakran magunktól jövünk rá a megoldásra. De ha megoldás nem is adódik rögtön az első beszélgetésnél, akkor is a mélyebben fekvő érzések lassan a felszín felé kezdhetnek áramlani a beszéd hatására. Lehetséges egyébként, hogy több ilyen beszélgetésre is szükség lesz majd az oldáshoz.
Ha megtaláltad a félelmet, öleld magadhoz. Amit eddig ellöktünk, egyszer csak magunkhoz öleljük, szeretettel és kegyelemmel – az, maga a gyógyulás.
Elfogadni a félelmet! Képzeljük azt, hogy félelmünk olyan, mint egy síró, megbántott kisgyerek. Öleljük át azzal a fajta szeretettel és gyengédséggel, ahogy a kistestvérünket ölelnénk, ha ő félne. Szenteljük neki teljes figyelmünket. Adjunk neki időt. Nem szükséges, hogy bármit is változtassunk rajta, csak tartsuk magunkban, elfogadással. Ez a magatartás nagyon más, mint amit először érezhettünk: amikor ellökni szerettük volna a félelmet, megszabadulni tőle, amikor jégcsappá válik belül még a gondolata is. Ily módon magunkban tartani a félelmet azt eredményezi, hogy a félelem mellett felismerjük a többi érzelmet, és ez a többféle egyidejű érzékelés háttérbe szorítja a nagy mumust, a félelmet, ami tulajdonképpen ott abban a pillanatban nincs is jelen.
2009.01.18 21:00
Chou-chou baba igy kell irni csak susunak kell ejteni.
Ime Ő:
http://www.teszvesz.hu/item525349630_ch ... ga_uj.html
Ime Ő:
http://www.teszvesz.hu/item525349630_ch ... ga_uj.html
