Ercsi!
Hatalmas gratula a kicsi lányhoz!!!
Hoztam egy szüléstörténetet, előre is bocsi, ha hosszú leszek....
2009.01.07-én már bent feküdtem a klinikán. A du.-i áramlás vizsgálaton az ügyeletes orvos közölte, hogy a lepény nagyon rossz állapotban van, kérdezte ,az orvosomnak mik a tervei velem. Mikor mondtam a pénteki indítást, azt mondta, nem biztos, hogy ilyen lepénnyel addig várna. Így felhívtam a szabin lévő dokimat, aki intézkedett, és este már a vajúdóban voltam megfigyelésen. Egész éjjel rajtam volt a CTG, a szülést előre hoztuk csütörtökre.
A vajúdóban alig bírtam aludni, folyton jöttek, mentek, szültek, császárost hoztak,én meg egyre jobban féltem, hogy mi vár még rám.. :.. Már kezdett a migrénem előjönni, és meg is ijedtem, hogy így hogy fogok holnap szülni…
Az égiek meghallgattak, és hajnalban átvittek egy szülőszobába, mert kellett a vajúdóban a hely. Itt végre tudtam aludni reggelig.
Reggel 8-kor jött a szülésznőm, hogy akkor lássunk neki, semmi fájás, szűk 2 ujjnyi, burkot repeszt. Nem sikerült, mivel Beni keze a feje tetején volt, a buroksapkánál. Telefonált a dokimnak, aki úton volt, hogy mi legyen. Mivel ilyen pózban nem születhet meg Beni, abban maradtunk, hogy várunk, hátha elveszi a kezét onnan. Ha mégsem, akkor császár lesz. Időközben elfolyt a magzatvíz is, kaptam oxytocint, de semmi fájás nem jött.
Fél 10-kor megérkezett az orvosom, addigra kétszer emeltek az oxy adagomon, fájás pedig sehol sem.. Viszont a jó hír, hogy elvitte a kezecskéjét a fejéről, a feje viszont még nagyon fent volt.!Ekkor ijedtem meg ,hogy biztosan sokáig el fog húzódni a szülés. A méhszáj bő 2 ujjnyi volt, és ahogy megérkezett az orvosom, elkezdődtek a fájások is, rögtön 3 percesek. Így ekkor kijelentette a doki, hogy akkor mostantól szülünk :
Közben megérkezett Apa is, fájásoknál masszírozta a derekam,kértem, hogy akkor ne beszéljen hozzám, ez nagyon jó volt!
Egyáltalán nem éltem meg olyan nehezen a fájásokat, mint Annával, sokkal kevésbé fájt. Minden fájásnál becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy jön lejjebb Beni, és ez nekünk jó! Mondogattuk is Apával, hogy gyere csak gyere! Fájások között rettentően éhes voltam, ott nevettünk, hogy korog a gyomrom :
Apa közölte, hogy délre meglesz Beni, én meg jót nevettem rajta, mondtam is a szülésznőnknek, hogy hallotta mit mond a férjem? Erre ő is közölte, hogy ő is így számolja, délre bizony már babázunk! Na ez erőt adott!
Közben néha leesett Beni szívhangja 100 alá, két ottani orvos be is robogott, és vitatkoztak Margittal (szülésznő), hogy menni kell a műtőbe. Margit rögtön hívta az orvosomat, és nem engedték, hogy bevigyenek, meggyőzték őket, hogy hamar készen vagyunk. Ettől kezdve viszont csak hanyatt fekhettem, hogy a CTG-t folyamatosan figyeljék. Így sokkal rosszabb volt, de még mindig elviselhető.
11-kor jöttek a tolófájások, ezek teljesen mások voltak, mint Annával. Anna születésekor ilyenkor már semmi sem fájt, most ez volt a legrosszabb része a szülésnek. Beni nagy volt, és nem minden fájást tudtam kihasználni, a feje nehezen akart kibújni.Közben a szívhang már 80-ra esett. Féltem, arra gondoltam 2 nyomás között, hogy mostmár műtőbe sem tudnak vinni, ha gond van, mert itt van a szülőcsatornában. Hiába próbáltam nyomni, akkor sem haladt a fiam előre. Az orvosom mellettem egy széken állt, nyomta felülről Benit, a szülésznőm lent várta, Apa tolta a fejem, tartotta az oxigént, én pedig próbáltam nyomni.Félig kint volt már a feje, de megszűnt a fájás.Margit közölte, hogy egy jó nyomással készen lehetnénk, közben hallottam, hogy a szívhang lassul, úgyhogy összeszedtem magam, és fájás nélkül nyomni kezdtem, aminek meg lett a hatása, és Bence 11 óra 31 perckor megérkezett 3500 grammal és 55 cm-rel. :
Utólag kiderült, hogy az én kisfiam arccal fölfelé érkezett a világra, ezért fájt annyira, és ezért jött olyan nehezen a fejecskéje át a szülőcsatornán.
Bebugyolálták, a gyakornok dokik fényképeket csináltak rólunk, és Apánál máris megnyugodott :
4 napig voltunk a kórházban, 3. napon besárgult, így tartós szolibérletet váltott, 16 órát volt kék fény alatt, az arcát teljesen tönkre tették, de itthon helyre hoztuk szerencsére :