megjöttünk csajok. nem tudom, hogy vissza tudok-e majd olvasni, de kevés reményt fűzök hozzá. a beszámolómat csak bemásolom ide a blogból, de ha a képeket is látni akarjátok, akkor nézzétek meg ott. (vonalzóm alatt a www-re kattintva) most viszont húzok aludni. majd holnap jövök.
tehát: (előre is bocs, sok lesz...)
január 3
Reggel tíz körül indultunk, először átmentünk Zoliékhoz, és onnan együtt mentünk. Kicsi tökfej az elején aludt egy háromnegyed órát, aztán engem szórakoztatott. Így utaztunk elég sokat. Evett a kocsiban, meg aludt, meg mosolygott sokat. Hihetetlen, de este hatra értünk ide, és egy fél nyekergés nem volt egész úton, pedig csak egyszer vettem ki hosszabb időre, akkor is olyan szuper gyerek volt, hogy gyorsan kakilt egyet mielőtt tisztába tettem volna, hogy se előtte se utána ne kelljen abban ülnie.
Az úton viszont két szuper dolog történt. Az egyik, hogy megtanulta betenni a cumisüveget a szájába. Ezt meg is örökítettem, hogy legyen emlék az utókornak.
Mindenesetre már igazi sztár a gyerek, ahogy kamerát lát, lefagy, és elkezd pózolni.
A másik ügyesség amit elkövetett, hogy amíg én elmentem egy bizonyos helyre és apájára bíztam, valahogy birtokába jutott egy papírzsepi, amit apró cafatokra szedett. Valószínű nemsokára nem fogok az ilyesminek örülni, most viszont annál jobb volt tudni, hogy lekötötte a dolog annyira, hogy nem csak véletlen szétszakadt, hanem újra és újra tépte.
Tehát ideértünk és felfedeztük a szállodát, meg a kisváros egy részét. Este vacsi, aztán nagyjából kipakoltunk. Most meg remélhetőleg jön az alvás.
január 4
Tegnap este nem jött az a remélhető alvás, mert amikor elmentünk sétálni, a kendőben aludt egy fél órát, és az neki elég volt ahhoz, hogy éjfélig szórakoztasson engem, míg végre sikerült letenni. Ma reggel viszont aludt 9-ig, aztán mentünk is reggelizni. És következett a síelés. Mai napra azt tűztem ki feladatomul, hogy a síelést megszerettessem velük és azért valamennyi sikerélményük is legyen. A ház melletti lankán kezdtünk egy kis csúszkálással, majd Zsoltival felmentünk a bébi pályára, és csúsztunk párat. Mivel meglepően jól ment neki (mármint nem az volt a meglepő hogy jól ment neki, hanem hogy ennyire
gondoltuk keresünk egy olyan pályát, ahol nem köteles felvonó van csak, mert itt már leszakadt a karunk. Úgyhogy egy kis pihi után kocsiba szálltunk és kerestünk egy jobb pályát. A nap többi részét ott töltöttük és már biztos, hogy holnap is oda megyünk vissza. És Zsolti síel. Nem kis szinten. Valami őstehetséggel van dolgom. Kb. ráállt a lécre és ráérzett. Semmi hóeke, semmi bénázás... Szóval nem egyszerű a gyerek. Úgyhogy a mai célkitűzésem egy része sikerült. Ugyan Zoli meg Ági nem olyan lelkesek, de Zsoltinak nem kis sikerélménye volt. Az egész napi síelés után viszont alig vártam, hogy kicsi Bubeszomat újra lássam. Nagyon jól elvoltak apájával. Egész nap szórakoztatták egymást. Délelőtt volt másfél, délután meg egy óra szunya. Amikor visszaértünk, még elmentünk vásárolni is, utána meg vacsiztunk. Ma este megcsináltuk a fejlesztést is, és gondoltuk, hogy este lemegyünk a jacuzziba is, ami ugyan hétkor zár, de gondoltuk egy próbát megér. De kiderült, hogy nyolckor lecserélik a vizet, ami ilyenkor nincs 20 fokos, úgyhogy nem nyert. Viszont holnaptól mehetünk zárás után, nyolcig.
Fejlesztés után még mókáztunk egy kicsit, most megetettem, lekezeltem a száját, apája meg hordozta nekünk a vitaminokat, és be is ájult. Szerintem lassan követjük a példáját, hogy reggelre kipihentek legyünk.
januar 5
Kicsit későn mentünk ma reggelizni, de azért jutott még mindenből. Miután jóllaktunk, megint kimentünk arra a pályára, ahol tegnap síeltünk. Kicsi e is be volt öltözve és jött velünk. Hogy mennyire tetszett neki, az nem derült ki, mert végig aludt. Aztán apájával ők bejöttek, én meg még síeltem Zsoltival. Egy kis ebéd után még visszamentünk mókázni, de aztán mi is befejeztük a dolgot. Este elmentünk vásárolni, és vettünk a gyereknek újfajta tápot, mivel attól bukott, amit hoztunk. Egyenlőre úgy tűnik, hogy bevált, eddig kétszer kapott belőle. Majd hosszútávon kiderül. Vacsi után viszont sikerült lejutni a jacuzziba. Kicsi kókuszfej nagyon élvezte a dolgot, az úszópelusával együtt. Kép viszont nem készült róla, mert a nap KATASZTRÓFÁJA, hogy tönkrement a fényképezőgépünk. De úgy, hogy kinn maradt az objektív és se kép, se hang.
Ettől rendkívül kivagyok, mert egyrészt nem tudom hogy fogom dokumentálni a mindennapjainkat, másrészt meg nemrég vettük és hogy képzeli hogy tönkremegy. (Zárójelben jegyezném meg, hogy az USA-ban worldwide garanciával vásárolt gépre egyedül a mi kicsi hazánkban nem lehet érvényesíteni a garanciát...)
januar 6
Az este úgy nézett ki, hogy a gyerek sehogyan sem akart megnyugodni, valószínű fognyűgje volt, de csak fészkelődött. Bekentem az ínyét, de úgy sem volt az igazi, bár határozott javulást eredményezett. Ezek után jött a mellémfektetés. Namost otthon a franciaágyon ez remekül szokott működni, de amikor két egyes matrac van csak egymás mellé tolva, és az én részemen kellett volna elférnünk, akkor kisebb kényelmetlenséggel találtam magam szemben. De nem gond, az én 'apró' testemmel is megoldható, hogy 30 cm széles csíkon aludjon az ember. A lényeg, hogy a gyerek kényelmesen aludjon! Reggel elég kipihentem ébredtem... Reggeli után következett megint egy pár óra síelés. Drága fiam nagyon édes volt, mert nem sokkal azelőtt ébredt fel hogy én visszajöttem. LEmentünk megint a jacuzziba, ismét nagyon élvezte. Aztán feljöttünk, megetettem és sikerült mégegy jót aludnia. Gyorsan kimentem még lesíelni azt a másfél órát, ami a napból hátra volt, (3.59-kor csúsztam be még egy utolsó menetre, a 4 órás zárás előtt.
És apája mondta, hogy két perccel azelőtt ébredt fel Bubesz, ahogy visszaértem. Kicsit mókáztunk, megint ettünk, aztán kimentünk a városba szétnézni, meg akartunk venni üdítőt. Kicsi e-t jól beöltöztettük, ki is mentünk, de ezeknek az osztrákoknak valami ünnepük van és minden zárva volt már. Azt kiírták, hogy 5-én hosszabb nyitvatartás, de hogy hatodikán meg rövidebb, gondolom ebből kellett volna hogy logikusan következzen... Na mindegy. Legalább a vacsi finom volt. Olasz büfét csináltak, és nagyon jó kis választékot tálaltak fel.
Jól belaktunk. Aztán még beültünk Zoliékhoz társalogni egy röpke három órára. Gyerek addig kinézte az összes nyaralást a katalógusból és édesen eljátszott, most meg felértünk, evett és már alszik is.
És sikerült ma netet intézni, úgyhogy az eddigi írományokat fel is teszem, de képeket majd csak utólag. (Azért csináltam képeket Zoliék gépével, úgyhogy lesznek, de valahogy mégis félkarúnak érzem magam...
Na most megyek is és alvásba fojtom bánatom.
januar 7
A mai nap nem nagyon volt különös semmilyen szempontból. Azt leszámítva, hogy apjuk reggel elment bevásárolni, addig én voltam a gyerekkel és örültem neki, hogy még a síelés előtt én is tudok egy rövidet aludni vele. Persze... Végig sírta majdnem az egész időt amíg apája távol volt. Már kezdtem azt hinni, hogy végleg megharagudott rám, vagy hasonló, de aztán szegény egész nap elég nyűgös volt. Valószínű a foga. Már az előző két éjszaka is fel-felsírt, de ahogy bekentem neki az ínyét és egy kicsit megütögettem a fenekét, vissza is aludt. Miután befejeztük a síelést (amihez csak annyi tartozik hozzá, hogy Mr. Őstehetség Zsolti a harmadik síelős napja után lejött velem a fekete pályán kétszer is, esés nélkül, és megállás nélkül, gyönyörű szlalomban...) összeszedtük magunkat és kimentünk egy kávézóba. Bubeszt ismét jól beöltöztettük, mi ettünk-ittunk egy keveset (vacsi előtt) majd elindultunk vissza. Útközben sikerült megint beszunyálnia, úgyhogy ment ki az erkélyre aludni amikor visszaértünk. Aztán vacsi, majd mentünk a szokásos est jacuzzizásra. Csak valamit elnéztek, mert le volt beszélve hogy megyünk este zárás után, mégis pont elkezdték cserélni a vizet amíg benn voltunk. Egyszercsak hidegvíz jött a meleg helyett... Szerencsére a feladatokat még sikerült befejezni, de aztán jöttünk is ki. Utána még lementünk Zoliékhoz egy kicsit dumálni, most meg beájult evés előtt, úgyhogy álmában még egy kicsit belenyomtam, de aztán letettem pihenni. Most megyünk mi is.
januar 8
Előre eldöntött dolog volt, hogy csütörtökön (azaz ma) elmegyünk a King's Route nevű sípályára, ami ugyanehhez a régióhoz tartozik, csak három faluval odébb indul a felvonója. Jó is volt, hogy megnéztük. Enyhe kis pálya, végig az erdőben. Nagyon szép volt. Egyetlen hátránya, hogy kereken fél óra volt feljutni és csupán hét perc alatt leértünk. A hazafelé út viccesen alakult, mert az egyik faluban rossz fele kanyarodtunk. (Logikusan ki volt táblázva, hogy Dienten balra és tudtuk hogy azon át kell haladnunk, csak már maga a tábla is Dientenben volt. Franc se gondolta, hogy abban a faluban ahol vagyunk ki van táblázva hogy merre menj ahhoz a faluhoz amiben vagy... szóval értitek, ugye?
Úgyhogy a 20 perces útból lett egy óra. De azért hazaértünk. Ma volt éjszakai síelés, amire eredetileg én is akartam menni, de amikor mentünk vásárolni és majdnem lefagyott az arcom, úgy döntöttem, hogy kihagyom. Azért kimentünk, mert Zsolti midnenképp akart síelni, mi meg néztük, meg ha már ott voltunk megnéztük a show-t is. Persze nem maradtunk sokáig mert irtó hideg volt (napközben is volt -12...) Este megint lenn voltunk Zoliéknál, akik már pakoltak, mivel holnap reggel indulnak haza. Sajna. Olyan hamar véget ér egy hét...
januar 9
Kivételesen korán lementünk reggelizni, és megkockáztattuk, hogy addig kicsi Kókuszfej itt marad a szobában. Át is aludta ügyesen az egészet. Még azt is, hogy lementünk egy kicsit még elköszönni Ágitól Zolitól meg Zsoltitól meg kikísértük őket. Reméljük, hogy időben hazaértek. Mégegyszer nagyon köszönjük az ajándékot!!! Aztán Bubesz felkelt, megreggelizett, egy kicsit mókázott, majd megint aludtunk egyet. Ébredés után megint evés, aztán mivel gyönyörűen sütött a nap, elmentünk sétálni. Kicsi Bubesz kezei kilógtak a hidegbe, úgyhogy elég szép pirosak voltak mire visszaértünk... Mindenestere jól viselte a zord időt is. Miután visszajöttünk, megint jól elmókázott, majd evés, alvás. 6-ig nyomta, amikor már lehetett is menni vacsizni. Gyorsan megetettük őt először, aztán együtt lementünk. Hát az osztrák konyha ma sem nyűgözött le minket... De holnap már igazi otthoni kajákat eszünk majd.
Vacsi után elkezdtünk pakolni, fejlesztettünk, etettünk, gyerek bealudt, majd 10 perc múlva úgy döntött, hogy reggel van, és most nyűglődik. Ezért megyek is és leverem a lázadást.
januar 10
Reggel elvileg hétre terveztük a kelést, hogy 9-kor el tudjunk indulni. Ehhez képest felkeltünk fél kilenckor és csak 11-kor tudtunk nekivágni az útnak. Egyszerre sikerült megtenni a felét, majd betértünk Kryssékhez. Mégegyszer köszönjük a lehetőséget! Meg a sok szupi ajándékot! Eliot egész úton hazafelé a cseresznyemagzsákkal játszott és most is azt nyűvi. Nagyon bejön neki.
Aaron és Rebecca tündériek voltak, mondd meg nekik, hogy szupi kis kölykök.
Rebinek külön köszönjük a drága festményt amit nekünk készített! Nagyon szép helyen laktok, örülök, hogy sikerült arra kanyarodni.
(Totál kész van a gyerek a zsáktól...Itt bírkózik vele.
Miután eljöttünk Krysséktől még megálltunk Bécsben egy kis időre. Amit meg szerettünk volna nézni, az nem volt, viszont ettünk egyet. Aztán indulás haza. Este fél tízre érkeztünk meg, gyorsan etettem, és gondoltam, hogy olyan fáradt kicsi Bubesz, hogy azonnal alvás lesz. Ehelyett egy órája mókázik a játszószőnyegén... Nekem már sikerült mindent kipakolni, meg beindítani az első adag mosást, de ő még mindig túl jól érzi magát... Én viszont kezdek fáradni, úgyhogy remélem hamar ő is így érez majd!
Drága Ibikém! Dehogy zavar ha írogatsz! Sőt! Nagyon örülünk neki. És puszi neked az éteren keresztül.
Csabi Keriapunak meg köszönjük az eheti közreműködést. Nélküle mindannyian unatkoztunk volna.
Kicsit hiányozni is fog, hogy nem csak bekapcsolom a gépet és én is olvasom a saját blogomat és jókat virulok a szellemes bejegyzéseken... De jó magasra lett téve a mérce. Meg sem kísérlem megközelíteni. Majd inkább sűrűbben megyek nyaralni meg telelni és újra átadom a terepet.
E-zenbloganyja, vagyis bloggerin vagy más néven Mrs. Blog visszaveszi az irányítást.