Sziasztok!
Pár szó erejéig...
Ismét betegen
Reggel óta rettenetesen fáj a torkom, hőemelkedésem van, szédülök. Grrrrrr
Szofi, hmmmm tényleg jó a kép, nagyon szép lett a sminked!!!
Pumukli, a te képeid is szuperek, jó az angyalkás, de a parókás is
Én sem hagytam soha egyik gyerekemet sem sírni. Számomra a sírás segélykérés, abszolút az a tapasztalatom, hogy egy kis csecsemő csak akkor sír, ha szüksége van valamire, fogalma nincs róla mi az a hiszti!!! Lehet, hogy "csak" anya közelségér vágyik, de az számára éppen olyan égető szükséglet, mint momdjuk az evés, hiszen 9 hónapon át gyakorlatilag eggyek voltak, teljesen természetes, hogy születése után is édesanyja közvetlen közelében érzi biztonságban magát! Semmiképpen sem keverném össze a 3 éves kirakat előtt hisztiző gyerkőc üvöltését, a magatehetetlen és kiszolgáltatott újszülött sírásával. Nem hiszem, hogy azzal, hogy rögtön reagálunk a kicsi sírására, arra tanítanánk, hogy ezzel mindent elérhet, szerintem inkább megtanítjuk rá, hogy bízhat bennünk, bármire van szüksége, anyára mindig számíthat!
Alvás: amikor megérkezett hozzánk a két picur, már kialakult rend volt, hiszen a nagyok 8 körül aludtak. Hozzájuk próbáltam igazítani a kicsi fürdését, napirendjét. 7-kor fürdés volt, után már nyugis, csöndes nézelődés, szopi, hogy ráhangolódjanak az alvásra, és szépen lassan kialakult, hogy minden gyerkőc 8-kor ágybabújt!
Ez így van a mai napig is, a nagyok 9-kor, de a kicsik 8-kor már alszanak, ezután jön a mi időnk apával
. Mivel a férjemmel egész nap szinte fél óránk sincs egymásra, ehhez ragaszkodom, ilyenkor tudunk kicsit beszélgetni, lazítani, erre nagy szükségünk is van!
Minden babócának jobbulást kívánok!!!!!
Évi