Böbi, azok a babák kaptak enni, akik nem szopiztak semennyit sem. Mivel (mint már írtam...) nálunk gondo volt azzal, hogy én se, ő se tudta, mit kéne csinálni, hát kapott vmennyi tápszert. De nem sokat, mert 200 g-ott fogyott a kórházban, ráadásul sárga is lett, szóval nem vitték túlzásba. És ezt most nem negatív értelemben írom. Úgy vélem, csak a legszükségesebbet kapta, nem tömik agyon a gyerekeket tápszerrel. Úgy csinálták, hogy reggel, mikor behozták őket, rögtön szopiztatni kellett, majd nem sokkal később elvitték őket megmérni, meg jött a gyermekorvos vizitálni hozzájuk, nem volt szabad tisztába tenni, meg ilyenek, és akkor kiderült, hogy ki mennyit evett. Aki semmit, az kapott vmi kajcsit.
Pumuklii! Jók a képek!
Te nagyon hasonlítasz egy barátnőmre!!! Nincs véletlenül lány testvéred?
Szofi! Szép vagy!
Emese! Lehet, hogy ezért minket nem tartanának jófejnek sokan, de mi sem vagyunk az 1 kis nyafi, és mindent elér vele a gyerek típusú szülők... Ráadásul azért volt igazán jó nekünk ez a későn fekvős ügy Samuval az elején, mert azt vígan tudtuk csinálni, hogy fentmaradtunk éjfélig, de sztem én nem bírtam volna vidáman felkelni hajnali 3kor. Felkeltem volna, meg minden, de vlsz. akkor nem kerül el a kismama depresszió...
Mindenhez (a nyugodt babasághoz is - persze sok múlik azon, hogy eleve milyen egy kisember) türelemmel szoktattuk, de következetesen, nem engedve az ő akaratának. Így pl. tudja, hogy amit nem szabad, azt nem szabad...
Ami a hasfájást illeti, nem éjjel volt a nagyon rossz neki, hanem napközben. De volt olyan csepp, ami nem vált be, ugyanolyan kínszenvedés volt neki továbbra is (ja, volt, hogy még nem tudtam, mi mit jelent, és azt hittem, azért sír kaja után fél órával, mert még éhes, megint szoptattam, megint sírt, stb., de Dokinéni megmondta, hogy evésenként kb. mennyit kéne összességében enni /ha éppen kellett kiegészíteni a szopit, akkor ezt muszáj volt tudni/, és kiderült, hogy nem éhes volt szegény, hanem a hasa fájt, és csak rosszabb lett a köv. szopitól, bár az éppen átmenetileg megnyugtatta, hogy szopizhat...), de aztán egy gyerekorvos ismerősünk ajánlotta az Espumisan-cseppet, az tényleg bevált. Annyira, hogy minden kajcsihoz megkapta a 30 cseppet (asszem annyi kellett), kajcsi után rögtön büfizett 2 hatalmasat, na és akkor mindig le kellett fektetni a hátára, mert a 3. büfi már nem büfi lett volna - ezt kitapasztaltuk - , hanem nagy buki, ami, mivel mindig az éppen legszükségesebb mennyiséget ette, plusz sárga is volt, úgy gondoltuk, kerülendő. Nem is beszélve a mosások mennyiségéről... De a hátán már nem bukott, de fölös levegő sem volt már benne, szóval nagyon jól érezte magát!
Teli a poci, és nem is fáj!