Sziasztok!
Gondolm már mindenki észrevette, h végre megjött a gyed is - hurrá. Nekem az utolsó teljes.
Viszont tegnap beszéltem a védőnővel, és azt mondta, h a gyed utolsó napja után már mehetek is táppénzre + Ádám igényelheti a gyest! Nem rossz, de kezdhetek nekiállni intézni.
Alvást nem írtam: nálunk zökkenőmentes: be a kiságyba, "Aludj jól, stb," és ajtó becsuk. Van, h gagyarászik egy kicsit, de el szokott aludni gond nélkül. Kopp-kopp.
Babakocsi: mi bőszen használjuk, bár a védőnő már kétszer is nehezményezte.
Az a baj, h olyan kicsi távra nem megyünk, h azt Gergő végig tudja gyalogolni, úh ha szól, h "sétál" (Jut eszembe, Linus már mondatokat mond? Elképesztő!
), akkor kiveszem, aztán megy vissza. Cipelni nem cipelem, motorral ilyen hidegben nem járunk.
Sztem még akkor is bkocsis lesz, amikor megszületik a tesó. Legalábbis biztos, h nem fog tudni elgyalogolni pl. a Spárig, meg vissza, mert az nekem is bőven elég séta. (Busz ezen az útvonalon nem jár.)
Tényleg, ha Ádám kapja a gyest, vehet kedvezményes BKV bérletet? Tiszta haszon...
Hiszti: nálunk még mindig a "Szólj, ha befejezted! és faarccal várok" megy. Felőlem ott fetreng, ahol akar, bár szerencsére most nem nagyon mozdulunk ki.
Ijesztő felnőtt: nincs, v olyan ritka, h nem is emlékszem.
Ovi: pont tegnap böngésztük a neten a szóba jövő ovikat, szép listát készítettünk, melyik mit ajánl, hány fős, milyen csopikkal, stb. Aztán áprilisban lehet menni a nyílt napokra.
Nem gondoltam, h már az ovi-választás is ekkora tortúra, de úgy látszik már semmi sem egyszerű. (Arról nem is szólva, h ha a kinézett óvoda nem a körzetes, akkor keríteni kell egy ott lakó rokont, és "átlakcímezetetni" oda Gergőt, h felvegyék. Hát nem őrület???)
Fiús anyukák! Tegnap beszéltem fütyi-ügyben is a védőnővel, és ő azt javasolta, h 3 éves kor alatt fel kéne méretni szakemberrel is a problémát, mert ha vmit kell csinálni, akkor az 3 év után már maradandó emlék lesz. Mi meg is beszéltük, h áprilisban megyünk a sebészetre.
Annyira reméltem, h vhogy rendeződik magától is ez a probléma, de semmiféle javulást nem látok, ráadásul annyival rosszabb a helyzet, h már nem is nagyon engedi, h megnézzem.
Nálunk: képzeljétek, tegnap du., mikor megjöttünk a bevásárlásból, nem tudtam minden szatyrot egyszerre becipelni + a babakocsit, így Gergőt betereltem a lakásba, letettem a kulcsot az előszoba szekrényre, aztán kiléptem a maradék csomagért, Gergő meg becsapta az ajtót a hátam mögött. Mivel nem kilincses az ajtó, hanem gombos, így ő bent ragadt, és meg kint. Na, ezt nem kívánom senkinek! Az volt a szerencse, h a táskám még rajtam lógott, így legalább tudtam telefonálni Ádámnak, h AZONNAL induljon haza! 35 percig volt Gergő egyedül a lakásban (kabátban, 3 pulcsiban, két nadrágban, sapkában, sálban, ahogy kell), mire Ádám hazaért. Én meg kb. 50-szer énekeltem el az Erdő szélén-t, meg a többit, h megnyugodjon. Szerencsére van egy kis áttetsző ablak az ajtón, amin keresztül vmennyire láttuk és hallottuk egymást. Szörnyű volt.
Az a szerencse, h Gergő jobban meg volt ijedve annál, h elkezdjen kóborolni a lakásban, és végig ott maradt az előszobában, ahol tudtam vele beszélni.
Azóta két kulcsot hordok magamnál, ha egyet kiraknék, még mindig legyen egy pót.
Aztán hátha elhagyom.
Na, megpróbálok még főzni is, ha már Gergő ilyen lelkesen húzza a lóbőrt.