Adrienn!
Én már máshol is olvastam a szoptatással kapcsolatos véleményedet, ami ezzel teljesen egybevág.
Egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmedet. Amennyire Matska szoptatáspárti hozzászólásokat ír, legalább annyira harcos ellenzéki hozzászólásaid vannak. Csak ezt te nem látod... Azt mondod, hogy mindenki csinálja, ahogyan szeretné, ugyanakkor a te egész hangnemedből az érződik ki, hogy te ugyanannyira elítéled a szerinted "másik" tábort, mint amennyire sértőnek érzed, ahogyan ők (mi?
) csináljuk. És ezt nem megbántásként írom, csak azért, mert látszik, hogy te sem tudsz heves érzelmektől mentesen írni, de azért elvárod a másiktól.
Ranschburgot én idéztem, bizony-bizony nem csak ez van benne, akit még érdekel, olvassa el az egészet, de ezt is. És az tagadhatatlan, hogy mind neki, mind Vekerdy Tamásnak elég egyértelmű álláspontja van az anyja-gyermek korai viszonnyal kapcsolatban. De szerintem Matska is ezt ajánlotta korábban, hogy tessék olvasgatni.
Egyébként nem szelektíven olvasgatom. És nem csak ezt az egy művét olvastam. Szipola által emlegetett Szeretet, erkölcs, autonómia és Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban c. könyveit is, Vekerdy Tamás műveire meg szó szerint vadászom, ha látok olyat, amit még nem olvastam, biztosan megveszem. Sőt még másoktól is olvastam ilyen könyveket (pl. Mérei-Binet: Gyermeklélektan c. már-már alapművet is.)
Az megint feltételezés a részedről, hogy csak szelektíven, erre irányulva olvasom(suk) őket, tévedés, nem, nem csak azt olvasom ki, amit "jól" csinálok, hanem azt is tudom, hogy mit nem csinálok úgy, ahogyan esetleg ő(k) jónak tartaná(k). (Pl. nem mesélek esténként a nagyobb gyerekemnek (időnként az édesapja igen).) Idézni meg szabad, mert mind a szerzőt, mind a forrást leírtam, ha akarod még oldalszámot is adok.
Kismama-cikk: ha jól olvastam, akkor Matskának is, de nekem feltétlenül az volt a legnagyobb gondom vele, hogy egyoldalúan tájéloztatott. nem az, hogy volt egy véleménye (bár én ezt nem olvastam ki a cikkből, hogy ez a cikk szerzőjének a véleménye lenne), hanem az, hogy nem is próbált meg másfajta véleményt megmutatni. És ez egy ilyen cikknél igenis hiba. Nem azért, mert nem láttam benne az "én" véleményemet viszont, hanem azért, mert nem teljesítette az általa kitűzött célt, miszerint "segíthetnek a döntésben". Szerintem segíteni akkor tudnak, ha pro és kontra bemutatnak dolgokat, hogy előtted legyen, hogy miből lehet választani. Amíg ez nincs meg (bármiben), akkor nem döntés...
Egyébként én abszolút nem szeretem, amikor ilyen irányba megy el egy beszélgetés, mert ez mindenné kezd így alakulni, csak normális társalgássá nem. Meg lehet a véleményt nyugodt hangnemben is írni, mások megbántása nélkül, érvekkel.
Klára!
Én úgy vagyok vele, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Látod te is azt írtad, hogy "kedves határozott elveket (és sohákat) valló leányzók", azaz itt rögtön általánosítottál, pedig többen is írtunk, és véleményem szerint én nem a bölcsi vagy legalábbis nem az ellen, hogy mást mit csinál ellen írtam. Azt, hogy a saját életemre mit tartok egyértelműnek, azt pont azért merem leírni, mert ismerem az élethelyzetemet, és tudom, hogy mit tehetünk meg, és mit nem. Azt, hogy ne adjuk bölcsibe, megtehetjük. És ezért én személy szerint nagyon hálás vagyok. Persze itt lehet azt mondani "te is kerülhetsz olyan élethelyzetbe", de ezt ha egy kicsit is jót akar nekem valaki, az ezt ne kívánja.
Sajnos (vagy nem
) én abba a nőkategóriába tartozom, akit abszolút nem érdekel a karrierje, az, hogy dolgozni járjak el, szeretném a békés, harmonikus családi hátteret megteremteni a családomnak, úgy, hogy itthon vagyok.
A te helyzetedben (amenynit leírtál róla
) valószínű én is ugyanezt tettem volna. De nem rólad volt szó, és nem is Mj-Móniról, akiről szintén tudom (és nem csak az alapján, amit most itt leírt), hogy mindent megtesz maximálisan a gyerkéért, ami a helyzetében megtehető. Nektek nem elítélés jár, hanem tisztelet!
Rjuli!
A te gyereked bizonyára intelligens gyerek. Az enyém is, nagyon. Ezenkívül (bármilyen furcsa
) fejlődik is. Azaz tudja, hogy másnál nem lehet szopizni, sőt most már nem is jön minden kis dologra szopizni (inkább nyújtja a kezét, lábát, hogy pusziljuk meg), sőt a lelki megrázkódtatáskor sem a cicit keresi (csak nagyon néha).
Én legtöbbször azt látom, hogy a hosszú szopinál többnyire az a gondotok, hogy azt hiszitek, aki úgy szoptat, az konzerválni akarja azt az állapotot. Pedig nem. Megyünk és fejlődünk a gyerekünkkel együtt. Eddig a csemetém reggelente mellémbújt az ágyba, és elutasíthatatlanul szopini szeretett volna. Ma meg úgy döntött, hogy nem kell neki, inkább megivott két pohár kakaót. Fejlődik.
Az anyamell nem egy testrész. Anyamell = anya. Anyavigasz, anyaillat, anyameleg, összebújás, szeretet, "emócionálisan telített együttlét"
.
Én nem gondolom, hogy a gyerekemnek azt kell megtanulnia, hogy bízzon a felnőttekben. Ezt ne tanulja meg, mert egyszerűen nem igaz. Ezt én sem teszem! Te minden felnőttben válogatás nélkül bízol???? Amit meg kell tanulnia, és ezt meg is tanulja, hogy kiben bízhat. Az én gyerekem odamegy az apukámhoz (pedig egy nagydarab, mélyhangú, macis ember), a bátyámhoz, évek óta ismert barátainkhoz (férfiak), és fölkéredzkedik a kezükbe, ott is keresi a megnyugvást. Tudja, hogy lehet! De azért, mert látja, érzi, hogy mi azokhoz az emberekhez hogyan viszonyulunk. Ugyanakkor én nem várom el tőle, hogy akár az első (bölcsi), akár az ötödik napon odamenjen egy számára idegenhez, és tőle várjon vigasztalást. Ez abszolút nem reális elvárás.
És ezek mellé azt is szeretném elmondani, hogy ugyan a fiaim igény szerint szopiztak, és a pici még most is teszi (bár neki az igénye legtöbbör a délutáni, esti alvás, de azért változó), mindezek mellé egyiknek sem volt szüksége sem cumira, sem ujjszopásra. Úgyhogy ha én nem vagyok ott, akkor biztosan nem fogja ezt a megnyugvást keresni. Még egyikünk sem látott szopizós iskolást, de ujjszopósat bizony igen. Akkor most melyik a hátrányos? Akkor az ujjszopás, cumizás nem sokkal inkább az "orális örömszerzés" (Freud) fixálása, ami aztán a dohányzáshoz, stb. vezethet???
Beszti
