Sziasztok!
UH-n mi sem voltunk, nekünk sem ajánlotta senki. Van ahol rutinból küldenek, olvasom itt a babaneten, máshol meg nem...
Melcsi
Az oviról nagyjából azt gondolom mint Regina: az ovi nem csak játszóház, hanem ott szabályok vannak – ezzel a mondattal nagyon jól megfogta a lényeget. Természetes hogy a sok új inger most mind nagyszerű élmény és ösztönző erő, de egy idő után ez elvesztheti a varázsát és jöhet hullámvölgy. Érhetik negatív hatások, lehetnek konfliktusai gyerekekkel, óvónénikkel , esetleg igazságtalannak érezhet helyzeteket stb., és ezek kedvét szeghetik. Nem törvényszerű, de nagyon gyakori hogy a kezdeti lelkesedést később kedvetlenség váltja fel. Szerintem senki nem riogatni akar ezzel, csak felkészíteni hogy ha így alakul, akkor se ijedj meg mert ez is természetes reakció lenne.
Emese végül vegyes csoportba jár? A naposságból gondolom, kiscsoportban még nem szokás naposkodni.
Emese nagyágyon alszik? Egyszer azt írtad hogy 3 éves kora körül akarod kivenni a kiságyból.
Anna karácsony körül 2 lépést tett a nagylánysághoz vezető úton: elhagyta a cumit ( végre, már úgy úúúútáltam, igaz csak alváshoz kellett de akkor is), és átköltözött a nagyágyra. Ő kérte hogy ott alhasson napközben én pedig kaptam az ötleten, jó lenne ha lassan átszokna. A heverő mellé tettem egy élére állított vastag szivacsot, ami kerítésként védte a leeséstől de csak 80 cm hosszan. Az ágy fejvégénél egy szekrény van ami ebben segít. Első éjjel 1 óra körül egy puffanásra és nyöszörgésre ébredtem, mire átrohantam Anna már a földön feküdt, fejjel előre beesett a szekrény és a konvektor közé
de fel sem ébredt, csak arra hogy emeltem fel... ezután kivettem a kiságyból is a szivacsmatracot és azt is odaállítottam az ágya mellé, kitámasztva egy puffal. Másnap mikor éjjel mentem át Levihez, épp arra léptem be a szobába hogy a szivacs melletti résen, lábbal előre csúszik le hason fekve a földre, de álmában félig megébredt, visszamászott és aludt tovább...
Esténként pár napig tovább tartott az elalvás, mivel a nagy ágy most újdonság, és az is hogy szabadon tud kijárkálni. Minden este 2-3x kijön, kitalál pisilést, vagy puszit kér a bibijére mert „megütötte”valahol...
Vagy felugrik Levihez percenként ha az nyekken egyet...
Eleinte azzal teltek az esték hogy Anna 20 percenként költözött: a heverőről a kiságyba, aztán a kiságyból a heverőre, majd onnan vissza, és ezt többször egymás után. Még a nagy szivacsra is leköltözött a földre. Végül kifogtam a szelet a vitorlájából: a kiságy szivacsát még elalvás előtt odatettem az ágya mellé, így a kiságyba már nem volt érdemes visszamászni mert nem volt benne matrac...
Anna alváshoz még nagyon ragaszkodott a cumijához. Egyik éjjel arra ébredtünk hogy Anna a cumijáért sír, nem találta. Kerestem, de a sötétben én sem találtam. Kicsit sírt ugyan de a várt nagy dráma elmaradt, ez adta az ötletet hogy most kéne leszokni a cumiról. Reggel gyorsan eltűntettem, és mikor kereste megbeszéltük hogy emlékszel, éjjel sem találtuk, biztos elvitte a cica. Minek vitte el? –kérdezte Anna. A kiscicáinak kellett-improvizáltam, és ebbe rögtön belenyugodott. Azóta ha néha keresi, mindig ezt mondom, és ezt könnyedén el is fogadja, egyetlen könnycseppet sem ejtett érte, hál’ istennek. Pedig féltem hogy nehezen fog leszokni róla így hogy a tesója is cumizik, de nagyon simán ment
Egy szóval sem említi hogy Levi cumiját miért nem vitte el...
True
Nálunk egyenlőre nagy a szerelem, de most még könnyű, Levi nem zavarja Anna köreit. Ha majd elkezdi szétszedni, elvenni, lerombolni a játékait, ha majd ő is akar valami, és nem azt amit a nővére... biztosan lesz sok konfliktus de én bízom benne hogy jó testvérek lesznek. A héten már előfordult hogy Levi rácsapott a duplo házra és az ledőlt, Anna nézett is elkerekedett szemmel és már épp megsértődött volna de egy kis viccel elütöttük a dolgot és így aztán már Anna is nevetett rajta, és persze azért azt is elmondtuk Levinek is hogy „nem szabad”, nem mintha értené, hanem Anna miatt, had lássa hogy a Kicsire sincs minden ráhagyva, hozzátettem hogy Levi majd meg fogja tanulni ha nagyobb lesz, most még nem tudja de majd együtt mindenre megtanítjuk és ő ( Anna) segíthet ebben. Nem tudom nálatok mitől alakult így, látatlanban nehéz bármit is mondani.
A nagyobb gyereknek el kell viselnie bizonyos mértékig hogy az öccse/húga megzavarja az ő játékát ( programját, pihenését stb) de fontos a szülők szerepe abban hogy ez ne hatalmasodjon el. Általános szülői hiba szokott lenni hogy a kisebb gyereknek mindent szabad mert ő a kicsi, illetve mindig a kicsi érdekeit nézik és ez természetesen frusztrálja a nagyot és a tesója ellen hangolja.
A másik dolog hogy eleinte a nagyobb irányítgatja a kicsit és elvárja hogy az szót is fogadjon, majd eljön az az idő mikor a kisebbnek is saját akarata lesz és azt ki is nyilvánítja – ahogy Melcsi is írta épp. Meg kell tanulnia hogy nem eröltetheti mindig rá az akaratát, és a kicsi kívánságát is figyelembe kell venni. Ha ez jól kialakul, klassz együttműködés lesz, ha nem, akkor állandó veszekedés.
Aztán pl. az anya szereteéért való versengés. Én az első pillanattól kezdve, ösztönösen azt csinálom, hogy amint Anna odajött hozzánk amikor Levit fogtam, megsimizte vagy csak megnézte közelről, én mindig Annát szoktam ilyenkor a másik kezemmel megölelgetni és megpuszilgatom, összebújunk hárman. És ez olyan jó. Ha van egy gyengéd mozdulata Levi felé, ő is mindig kap tőlem egy kis melegséget. És ami fontos, csak nagyon lassan, fokozatosan vártam el Annától hogy tekintettel legyen az öccsére, a lehető legritkábban mondtam hogy valamit Levi miatt kell így vagy úgy csinálni.
Nem hagyok rá semmit Annára csak azért mert a kicsi épp alszik és ne keltse fel a sírással. Inkább ébredjen fel Levi ha Anna nem ért a szóból és bőgni kezd, mint hogy rájöjjön hogy zsarolhat ezzel.
Regina
Szerintem is nagyon önzetlen dolog a tejcsit odaadni. Én nem tudom hogy képes lennék-e rá... Annával többet tudtam fejni, vele kb. 12 liter volt a fagyóban, Levivel csak kb. 4 liter jött össze. Mindkét gyerek meg is itta utolsó cseppig amikor kevesebb volt és pótlás kellett, és milyen jó volt hogy volt mihez nyúlni... Addig fejtem amíg érezhetően volt mit, Annával 6 hetestől 4 hónapos koráig minden reggel, az egyikből jóllakott a másikat lefejtem mert feszült nagyon. Később mikor már főzeléket evett, a kihagyott szopi helyett fejtem. És 1 éves kora előtt az utolsó pár hétben megint, mert akkor már nagyon kevés volt estére, és napközben összekínlódtam annyit hogy este jóllakjon, ne kelljen tápi, legalább 1 éves korig húzzuk ki utána jöhet a tehéntej. Levivel az első 2 hónapban fejtem, majdnem minden szopi után mikor éreztem hogy maradt felesleg, aztán beállt és nem termelődött több mint amennyit szopott. Illetve ha elmentem Annával valahová és cumisüvegből etették Levit, hazaérve a kimaradt szopi helyett fejtem. Nekem mindkét gyerekkel hullámzott a tejmennyiség, néha nagyon leapadt, aztán visszaállt, csökkenéskor mindig nekiálltam megint gőzerővel, de ez már csak 10-20 ml volt alkalmanként, cseppenként, nehezen.
Én is a 3 hónap szavatosságban hiszek, illetve nem is a szavatosság a kérdéses, de annál régebbi tej már nagyon kevés tápértéket tartalmaz, hisz a tej összetétele a baba fejélődése szerint változik. Pl. anyósoméknál még augusztusi tej volt a fagyóban, novemberben vettük elő, abból kétszer annyit megivott Levi mint amennyit szokott. Egyébként mindig ha pótlás kellett, a legrégebbit vettem elő, és ha már kezdett 3 hónapos lenni a készlet akkor frissítettem: a lefagyasztottat adtam üvegből és a frissen lefejt tejet fagyasztottam hogy cserélődjön és újabb 2-3 hónapig jó legyen. A dátumot havonta más színnel írtam rá, így könnyű volt keresni, amíg tartott a zöld dátumozottból addig a pirossal írtat, meg a feketét elő sem vettem.
A szopisztrájk nálunk szerencsére csak 2 napig tartott, nem tudom mi váltotta ki, de egyik napról a másikra egyszer csak amint szopis testhelyzetbe került Levike, megfeszítette magát hátra és ordított... végül úgy jutottunk túl rajta hogy a szájába spricceltem egy kis tejet és akkor már hajlandó volt bekapni a cicit...
Nika
Ha jól veszem ki örülsz hogy nem költöztök
Apukád így nem fog veletek lakni?