Sziasztok!
Köszönöm a kedves fogadtatást
..
Sajnos visszaolvasni nem igazán van időm..
,de ha jól értem,
TÜNDI,akkor veled nem lesz ott a párod a szülésnél?..
Nagyik nem tudnak segíteni gyerkővigyázásban??
Jó,igaz,én se szívesen háborgatom-főleg anyósomat...-,de anyu sokat segít. Eddig mondjuk elég egyszerű dolgom volt,mert anyunál laktunk..,de szeptemberben beköltöztünk végre a majdnem... kész házikónkba,és hát innen jó messze van az anyukám..
Igazából szerintem orvostól függ,hogy áll hozzá a "császár után normál szülés"-hez,meg persze az adottságoktól..
Én túlhordtam a nagylányomat,úgyhogy indították,de normál szülésnek indult. 3 óra alatt kitágultam..,és csak jöttek a fájások..,de tolófájás sehol. Miután hagyott a dokim 3 órát szinte szünet nélküli fájásokkal így végigszenvedni..,elmentek a szívhangjai a babának,úgyhogy gyorsan megcsászároztak. Bár jó drága......... fogadott dokim volt,nem közölte,hogy mi a gond,csak annyit láttam,hogy olyan ideges lett hirtelen ő is és a szülésznő is,hogy nem tudták beadni az infúziót,a remegő kezükkel mind a két kezemen szétdurrantották a vénáimat...
Hát egy rémálom volt.......ahhoz képest,mennyire várja az ember az első gyereket..
A második babával - persze..-nem ahhoz a dokihoz mentem. Annál is inkább,mert közben elváltam,és újból férjhez mentem..
Az elsőt a Jánosban szültem,a mostani dokim (akinél harmadszorra fogok szülni..
) az Istvánban (is) van. Hát azt hiszem,a megfelelő orvoson rengeteg múlik.. Egész más a hozzáállása a dolgokhoz.
Lilla:
A kötődés-dolog,amit felvetettél (azért igyekeztem némileg visszaolvasni..,csak átfutni volt időm..),hát ezt sokminden befolyásolja..
Ha nagyon őszinte vagyok,hozzám döbbenetesen közelebb állnak a kicsik,mint a nagylányom.Persze,hogy őt is szeretem! Csak hát.., viselkedésben is borzasztóan hasonlít a volt férjemre,és sokszor kiborít..
Egyébként,az az érdekes,hogy emlékszem,3 hónapos volt,mikor "rádöbbentem",hogy te jó ég,ez a baba az ÉN GYEREKEM.. Most ez lehet,hogy hülyén hangzik..,de tényleg. Addig is szeretgettem,de nem volt meg AZ a kapocs..
Mivel a második baba elég nagynak ígérkezett,a dokim felvetette a császárt,de végül 3 héttel korábban megindult a szülés,így "simán" született. Maga a vajúdás ismerős volt
,de a végén bepánikoltam a kitolás előtt. Annyira bennem volt,hogy a lányomat sem "tudtam" megszülni,hogy nekiálltam mondogatni,hogy nem fog menni,nem tudom megszülni.. A fiam viszont úgy kirontott,mint egy viziló
,úgyhogy nem hagyott nekem időt a lelkigondozásra..
Hát azt a büszkeséget nem tudom leírni,amit éreztem.. Azt hiszem,ezt sosem fogom elfelejteni!! Hogy "ÉN SZÜLTEM"
Olyan elképesztően büszke vagyok a fiamra a mai napig!!
A harmadik manó.. Nála már nem is volt kérdés,hogy természetesen születik.Elkezdett folyni a magzatvíz 11-kor,1 órakor megszületett.. A dokim be se ért a szülésre,a szülésznőm vezette le az egészet,bár szegény a végén berohant,mert a papírokat se tudta még kitölteni..
Egy nagy hátránya van a császár utáni normál szülésnek...
(Azon kívül,hogy nem szülhet az ember alternatív módon-vajúdni lehet,csak szülni nem), a betapintás.. Hát ezt a hátam közepére se kívánom.. Más emberfia megszüli a babát,és örülhet,hogy túlvan az egészen.. Így meg ugye ellenőrizni kell,hogy nem nyílt-e szét a császárseb a méhen belül. Persze adnak érzéstelenítő szurit,de nem tudom,használ-e valamit..
Állítólag van,ahol ezt altatásban csinálják. Hát nem tudom,az Istvánban nem kerítenek ekkora feneket a dolognak.. ha a szülést túlélte az ember,majd ezt is valahogy? - vagy nem tudom milyen alapon..
Na,írtam kisregényt..................
Bocsánat..............
Megyek,mert feélbredt a mini társaság