Sziasztok!
Én is nagytakarítási lázban égek. Be is depiztem, hogy mennyire reménytelen, Zsombor, meg a kötelező jövés menések mellett.
Amikor felvetődött a direkt, indirekt nevelés kérdése egyből Linocs mottója ugrott be. Mindig tetszett a mondat, amikor megjelent, de végiggondolva rájöttem, hogy el se tudom képzelni, hogy a nevelésből ki hagyjam a tiltást. A példaadás fontosabb, de ha másért nem a kíváncsiságért előbb utóbb egy sor dolgot megtesz a gyerkőc amit mi nem szeretnénk, ill. mi nem is teszünk meg...
És akkor jön a:Nem szabad!
És máris tiltok, vagy azért mert magát veszélyezteti, vagy a környezetét (tárgyak, emberek), vagy a társadalmi normába nem illik bele (ne túrd az orrod stb....)
Szerintem ha nincs tele az egész nap tiltásokkal, akkor a fontos dolgok esetében (persze ez is tőlem függ, hogy mi a fontos) néminemű tiltás belefér a nevelésben, de - és ez a legfontosabb legyek mellette hiteles példa (nem túrom az orrom, szennyesbe rakom este a ruhám, köszönök, ha valahová bemegyek, nem verekszem stb...
És itt nekem már-már spirituális gondolatok is eszembe jutnak, alapvetően mennyire mondhatjuk, hogy alapvetően tökéletesen jónak születünk. Annak születünk? Mi vagy ki van a lelkünkben? Leginkább kis ösztönlényként születünk a saját magunk kis igényeit akarjuk kielégíteni minél inkább, de megadatik a fejlődés lehetősége is egyben. A kis ösztöntörekvéseink bizony a társadalomba való beilleszkedés folyamán nem maradhat úgy. Szépen lassan megtanuljuk tisztelni más tulajdonát, megtapasztaljuk az önzetlenséget, próbáljuk követni a környezetünkben élő nagyobbakat, és bizony néha utasításokat is kapunk, hogy mit hogy kellene tennünk, Időnként bepróbálkozunk, mert azért mégis egyszerűbb a dolgok könnyebbik végét megfogni, olyankor helyreigazítanak esetleg megszidnak.... És ez egy életen át tartó folyamat....
Sok mindent én is megfogadtam, hogy nem úgy fogom csinálni, mint a szüleim. Valami összejött, valamikor néha meg egy-egy mondatom vagy gesztusom után megállapítom, hogy na ezt nem akartam....
Egyvalami van amit nagyon megfogadtam, és arra sikerül is nagyon odafigyelnem. Anyukám picinek, sokszor úgy próbált vigasztalni, vagy valamitől elterelni, hogy valami finomsággal kecsegtetett. Elestem, sírtam kaptam gyorsan szörpit, nem akartam feljönni a játszóról egy kis hamival elcsaltak. Nem emlékszem vissza persze a legkorábbi időkre, de láttam a 6 évvel fiatalabb öcsémnél, ill. Áronékkal is csinálta. Egy kis keksz, ha nyűgösködtek stb...
Sajnos ez belém egy életen át rögzült, ha ideges vagyok, szomorú vagyok nekem enni kell, és öcsémmel beszélgetve ugyanezt éli át ő is.
Na ez az amire nagyon odafigyeltem Áronéknál, soha nem volt vigasztaló az étel, soha nem volt jutalom az édesség...
El is gondolkodtam ám, hogy Zsombornál a szopi ugye vigasztaló is, de akkor az nem fog-e összekapcsolódni neki az evéssel?
DE azért abban inkább az összebújás számít...
A másik téma is érdekes. Mi már benne vagyunk a korban, a felvilágosítás egyenlőre nálunk olyan ütemben zajlik, ahogy kérdeznek. Bár néha félek, hogy fel kéne gyorsítani, mert nagyobbaktól esetleg úgy jutnak információhoz ahogy nem kéne, anélkül, hogy kérdeznének, vagyis a saját kíváncsiságukat megelőzvén.... Ami engem főleg zavar, hogy esetleg egy-egy nagyobb gyerek nem olyan szavakat használva világosítja fel az én pici lánykámat, mint ahogy azt én nem szeretném... Szerencsére Csenge kérdez. Megkérdezte már, hogy mi az a tampon, óvszer.....Én meg próbáltam minél frappánsabban válaszolni.
Nálunk senki nem takargatja magát különösebben, a gyerekek elött öltözünk, fürdünk. Az együtt fürdés is csak az utóbbi egy évben kopott meg. Amíg igényelték addig nálunk ment a fürdés együtt. Bármilyen variációban.
Igen volt egy időszak amikor jobban érdeklődtek nemiséget kifejező testrészek iránt (2-3 éves korban a legintenzívebben), a kérdésekre válaszoltunk ahogy tudtunk (miért nagyobb, miért szőrös
), a taperolást azért hárítottuk
,el lehetett terelni őket játékkal.
A Peti Ida Picuri nekünk is megvan, nézegettük is. A Sehány éves kislány is megvan, ill. egyes gyermek enciklopédiák is tartalmazzák ezt a témát.
Az mondjuk ciki volt, amikor 3éve Kárpátaljára utaztunk egy teli céges buszon és a magunkkal vitt gyermekenciklopédiából pont az ember szaporodásos részt akarták mindenáron olvastatni velem... Az ábrákról kérdeztek, meg mutatták melyik szövegrészt olvassam. Az előttünk ülő két pasi jót mulatott. Legalább bepótoltam, ha valami kimaradt az életükből.
Nah azért amennyire tudtam ott azért hárítottam a témát....
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára pumperka 2008.12.16 12:10-kor.