Sziasztok!
A könyvet nem olvastam, a kismama újságban megjelent cikket igen, és a riportot láttam a tévében. Nem esünk át kicsit a ló tulsó oldalára?
Most annyira propagálják a szoptatást, hogy akik nem sokáig tudnak szoptatni, rossz anyának érzik magukat. Annyira jót akarunk a gyerekünknek... és jön valaki (nagy tudású, szakember) és mi rohanunk otthon szülni. És elfelejtjük, hogy az orvostudomány ma már megment 60 dkg-os koraszülötteket, és az anya pocijában megmûtenek magzatokat. És nagyon igyekszenek a maguk módján és kereteik között, hogy a szülés ne legyen borzasztó élmény. Amíg nincs gond, hagyjanak békén, de nekem fontos, hogy tudjam, hogy ott van mellettem a mûtõ, a csecsemõ intenzív.
És persze a párom
A doktor úr ugyanis azt mondja "ez csak az anyára és a gyerekre tartozik"
Akkor hogyan láthattam volna a férjem szemében a könnyeket, amikor megszületett a kislányunk?
A faros szülésrõl jut eszembe...
olvastam, hogy régen a nagyon profi orvosok képesek voltak szülés közben megfordítani a babát.
Hogy az anya e közben mit élt át, azt inkább hagyjuk
Ma már nincs akinek ebben gyakorlata lenne, vagy egyáltalán ismerete, hiszen szinte azonnal császároznak. Nem gondolom jobbnak a régi módszert, csak érdekes...
Üdv.
Malacka