még szerencse, hogy nemsolya vagy. Ezt a következtetést! Gratulálok!
Szerinted csak oda vihettek volna?
Egyébként nem árulhatom el magam, mert ÉN MAGAMAT ADOM.
Így aztán nem nehéz nem elárulni magam.
Szóval, ahova szerettem volna kilyukadni ÉS MÉG MINDIG ÉRDEKEL, ha valaki esetleg megosztaná velem, plíz
, hogy miért választja valaki az egyedüllétet*. és miért hiszi azt vki, hogy sémákban kell gondolkodni.
pl. ha egy nő igényes, okos, művelt..., akkor csak egyedül szülhet. Ill. ha vkivel, teszem azt a gyereke apjával megosztja ezt, akkor az csak gyenge jellem, gyámolításra szoruló szegény kisegérhangú nő lehet.
Na, ha oda kilyukadtunk volna, hogy ez nem is így van, mert pl. nekem más volt, és neked is más volt és neki is más volt és van aki a férje mellé még dúlát is visz, (úristen!). Akkor úgy érezném, volt értelme a beszélgetésnek.
*eddigi verziók:
- női dolog
- apa nem bírja
- csúnya esemény, senkinek semmi köze hozzá
- önálló nő vagyok - hozzáteszem, nekem ez a verzió közelebb áll az emancipált nők gondolatvilágához - nekem nem kell segítség, nem szorulok gyámolítása, egyedül is meg tudom csinálni stb
Segítsetek, ha kihagytam valamit, most a tökéletesség igénye nélkül, hirtelen szedtem össze az elhangzottakat.
Az utóbbinak még a mélyebb összetevői is érdekelnének. Ugyanis én valahogy úgy érzem, hogy egyedül is tudok létezni, mégis megengedtem a páromnak, hogy velem legyen akkor és ott, a szülőszobán.
Tiszta vizet a pohárba!