Csajok,
Annyira kedvesek vagytok, hogy ilyen óvatosan fogalmaztok. Látom mindenkin az igazi jószándékot! Jaj, nagyon rendik vagytok, köszönöm!
Kata,
Én is az évi 1x-i fodrászhoz ragaszkodom ám annyira!
Az mondjuk egy kicsit zavar, hogy a karom lassan szőrösebb, mint a férjemé!
Ma kaptam egy szimpi csajtól tel.számot, ha babysitterre lenne szükség.
Most már csak a porszívózásra kéne rávenni magam, vagy valakit!
Bölcsi-ügyben tényleg szét kéne néznem. Szerintetek csak közvetlenül a bölcsikben érdemes érdeklődni? Telefonon lehet?
Hajni,
Gratula az áttöréshez! Nálunk is kaka a kakas, a kukásautó, a kakaó!
Erőtlenség: nekem múlt héten volt. Most már a róka is csak este jelentkezik, de tegnap pl. nem vettem be a Gravidát és nem volt semmi bajom! Te mit szedsz? (mert én pont azért nem Elevitet vettem, mert úgy emlékeztem, hogy attól voltam rosszul... na mindegy!)
Emma,
Tényleg nem befolyásol a kép, úgy érzem! Kicsit nosztalgiával gondolok az előző terhességemre, hogy milyen szép volt, de tudom, hogy ez már egy másik, egész más helyzetben. És hát az elérzékenyülésre nem lehet alapozni! Ha bevállalom, akkor jól kell tudnom csinálni, nincs utólagos fellebbezés, ugyebár. Észnél kell lenni!
Köszi a szép példát!
Melcsi,
Anyaság, mint önmegvalósítás – ez gyönyörűen hangzik! Irigyellek érte! Én nem érzem annyira a visszacsatolást. Kiborulok attól, mikor abszolút nem figyelnek rám, és mindent százszor kell elmondani, és attól is, mikor lógnak rajtam és csak nyűglődnek. Az, hogy egyébként milyen édesek a gyerekeim, azt a Jóisten (vagy inkább a maguk) érdemének gondolom és nem az enyémnek. Na jó, talán még Krizsa doki keze is benne lehet a dologban!
Jól hangzik Mikulásfalva!
Zsuzsi,
Sajna az otthonmaradás 6 évig kényszer, mivel szemét volt a mh-em, és egyelőre ezt a menedéket találtam. De sajnos ez ugye nem végleges megoldás. Így is, úgyis munkát kell majd keresnem!
Katyerina,
Elmenés: de jó! Én így még csak kb. a fürdőszobáig jutottam, de nagyon irigyellek, és nagyon szeretnék én is visszatérni a fitnessbe!
Utólagos elismerés a taliról: nagyon köszönöm! Járunk most tornázni, és ott mondjuk tényleg érzem, hogy tök jó, hogy meg tudom oldani kettővel is, amit mások csak eggyel! Mondjuk kicsit félek, hogy a 3 már lehet, hogy kicsit átbillenne a szerencsétlenkedés kategóriájába és nem segítőkészséget váltana ki az emberekből, hanem sajnálatot.
Aanda,
A babakocsi-használat mellőzése nálunk egy kicsit necces, mert mindig egyik pillanatról a másikra fáradnak el úgy, hogy csak állnak és vonyítanak. Vagy fél év múlva már ez sem lesz?
Örülök, hogy ilyen szépen alakul a bölcsi! Anyós: hm…
Bandika:
színház: ne is mondd! Nagyon nehezen szántam rá magam anno a Társulat István, a királyára a BS-ben, de engem is meglepett, hogy az mennyire feltöltött! Most a hét kult. eseménye számomra a Megasztár a TV-ben. Persze minden szombat este egyszercsak felcsattanok, hogy „nem igaz, h egy műsort akarok nézni egy héten és még azt se lehet!” Meg éjjel 2-ig a neten hallgatok zenéket, mikor már végre mindenki alszik. Ez most nekem a kikapcs.!
Zsebi-frász:
Külön aranyos, hogy így aggódtál Szantre miatt! Nekem is megdobbant a szívem! Egyébként mikor nagyon magam alatt voltam, akkor nekiálltam az „Egyedül maradtam terhesen” topicot olvasgatni. Na, hát az a nem semmi!
Sajnos három gyerekes család ismerősöm nekem is csak olyan van, aki negatív példa. Az egyik egy oszt.társam, aki folyton idegbajos, a másik egy nő a játszótérről, aki meg ilyen halál fásult! A gyereke meg igazi idióta (a kicsi, a nagyobbak most oviban vagy suliban vannak).
Na kéne valami pozitív végszó…
Mindenesetre meghatóan aranyosak voltatok, és ezt köszönöm!