Itt vagyok-itt vagyok! Mindig olvasok, csak ritkán jutok hozzá, hogy írjak is, mert folyton tele van min. az egyik kezem. Most meg ilyen késő lett
Borgmama: én is így jártam! Hihetetlen, hogy mennyivel nagyobb volt a hasam másodjára (én fotó alapján hasonlítgattam), de aztán nem lett drámaian nagyobb a baba, összesen 350 g különbség volt.
A türelemről meg - hát, most tuti valami front van, mert itt ma állt a bál, diliház, mindenki tiszta nyűgös volt, még a férjem is. A fiam még mindig nem alszik, hallom, ahogy motyorog a szobájában, és már vagy 15x behívott, hogy takarjam be újra... És ez csak a nap vége!
De tényleg lesz ez még jobb is, egyedül az utolsó hetek igazán zúzósak - de akkorra már a lányka is nagyobb lesz, és hátha lesz segítséged is. Amúgy tényleg igaz: ha a gyerekek érzik, hogy igazán gond van, akkor hihetetlenül jók lesznek hirtelen! Én egyszer voltam nagyon xarul a terhesség alatt, csak feküdni bírtam (asszem, írtam már), úgy görcsölt a hasam, és az én örökmozgó kölköm két és fél órát vagy többet ült csöndben a szőnyegen, és játszott!! Szinte hihetetlen volt utólag, de úgy tűnt, levette, hogy most helyzet van. A sima idegesítő szituk hétköznapokon sokkal rosszabbak. Tényleg csak délutáni és éjszakai hosszú alvásokkal lehet kibírni. Egyszerűen megterhelő a terhesség, lássuk be. Testileg is, lelkileg is.
Hű, Nárcó, de jó ilyen üde hangot hallani Tőled! Hát akkor ez jó döntésnek tűnik igazán. Az tényleg nagyon fontos, hogy jól érezd magad a bőrödben, és az is remek, hogy aranyos gondozónéniket találtatok. Így tényleg nyugodtan hagyhatod ott a lányokat. Szerintem érezni fogod, és nem csak két év múlva, ha valami nem jó: a gyerekek hamar jeleznek, csak nyitottan kell figyelni őket. Megfogalmazni nem tudják, de mindig történik velük, körülöttük valami, amiből érezhető, hogy most nem kerek nekik a világ... és akkor kell gondolkodni, hogy mi lehet a baj. De ha mindenki virul...
Hegszétválás: tényleg irtó pici az esélye, de persze ettől még nagyon oda kell rá figyelni. Nekem a terhesség alatt többször is fájt a heg, általában olyankor, mikor nagyon tele volt a hólyagom, és még a baba is nyomta. Ilyenkor iszonyú pánik-érzésem lett, hogy most fogok mindjárt itt helyben meghalni... vagy ilyesmi. Persze soha semmi nem történt, meg nem is egy éles nyilalló fájdalom volt, hanem inkább forró, égető - mint a császár utáni első napokban. Gyors pisi, babát kérlel, hogy odébb menjen - és elmúlt. De arra jó volt, hogy megérezzem, hol fáj, ha fáj. A dokim azt mondta, egyszerűen nem lehet előre megjósolni, melyik heg fog szétválni (sem a hegvastagságból, sem másból), statisztikák vannak (kövérség, oxytocin, hosszú túlhordás növelik az esélyét), de ennél fontosabb figyelni! A hegszétválásnak nem egyetlen jele a fájdalom (van ún. néma hegszétválás is, bár az aztán végképp tök ritka), hanem olyankor esik a vérnyomás, a szívhang, stb. Ezeket is figyelni kell, és akkor azért látszik, ha gond van. Rajtam pl. végig rajtam volt a ctg - de hát ez azért nem sok mindenben akadályoz ma már. És a szülés alatt egy fikarcnyit sem éreztem a heget, mondjuk frász jött volna rám, ha elkezd fájni, úgyhogy nagyon szerettem volna, hogy ne tegye. Kedves tőle
Hozzátáplálás: Andris anno olyan kevéskéket evett mindenből egyszerre, hogy mindig ránk rohadt a kaja
Úgyhogy én az első időkben ilyen kis tégelyes gyümölcsöket vettem neki (Fruttapura?), mert azt megette, amit én turmixoltam, azt nemigen, és az elég kis adag volt, 2-3 alkalommal elfogyott végre. Aztán később javult a helyzet, és akkor már nem is vettük ezeket a drágákat. De az általam turmixolt kajákat szinte soha nem akarta megenni, én végig üvegeseket adtam. Abból is csak a pépeseket ette, és csak néhány félét. Aztán egy évesen elkezdett csípős kolbászt enni... és onnantól alig telt el két hónap, már nem kért több pépeset. Ma sem eszik meg semmit, ami "szottyos", pép-szerű. Viszont jó sok gyümölcsöt eszik, szerencsére.
Borakata: engem érdekelne, amit a felekezeti intézményekről gondolsz! És Isten hozott itt az üdítő anonimitásban, lazíts csak! Nincs annál rosszabb, mint mikor az ember sehol nem teheti le a munkaköpenyét, mert minden szavát és lépését aszerint értékelik. Az ilyen óvodai összeköttetéseknek is éppen ezért megvannak a buktatói - az elvárások, "előítéletek", beidegződések miatt. Ahol mint lelkészt ismernek, soha nem leszel egyszerűen csak "anyuka", vagy nem? Ez Téged mennyire nyomaszt? Nem lehet könnyű egy ilyen hivatásban élni nap mint nap - még ha óriási örömökkel, megerősítő visszajelzésekkel, értékesség-tudattal jár is másrészről, ami meg olyan nagyon hiányozhat másoknak.
Rita, hogy van a nagymamád? Remélem, jól! Az ilyen balesetek ebben a korban sajnos nagyon nehéz esetek - nehezen is viselik az öregek, és nagyon megterheli a már amúgy is gyengébb szervezetüket, no meg a mozgás is kiesik, ami pedig nagyon kell... az én egyik nagymamámnak kétszer is volt combnyaktörése, és nagyon nehezen viselte. Jobbulást kívánok!
Az ELTE-gyakorló ovi még megvan??? Én is oda jártam!!! A Csörsz utcában volt, de ott most valami más készül. Hová rakták?
Na jó, lelövöm magam, mert már nagyon késő van, Andris is elhallgatott, bár álmában még csönget egy picit...
Aludj el szépen, kis Zsolka