Mi is jól vagyunk, csak kicsit fáradtan, de ez van
Gyorsan bemásolom a szülés sztorim. Kicsit hosszú, de a nap is hosszú volt 24-én hajnal 3/4 2-től 25-én hajnal 1:35-ig.
Hajnal 3/4 2-kor arra ébredtem, hogy hirtelen folyik valami meleg. Szóltam apának, hozott konyharuhát, de azt el is áztattam. Nagyon megijedtem, hogy akkor most szülünk vagy mi, felhívtam a dokimat, épp ügyeletben volt a szülésznőmmel együtt. Percekig csak remegtem az ágyban, apa nyugtatgatott, aztán öltözés, a maradék cucc behajigálása a félig összerakott táskába, és irány a kórház.
A szülőszobán megvizsgált a dokim, közölte, hogy minden teljesen zárt, és mivel akkor nem is nagyon folyt semmi, lehet, hogy nem is magzatvíz volt, de maradjunk bent. Annyian szültek aznap éjjel, hogy reggel 7-ig leginkább csak az öltözőben üldögéltünk apával. Amúgy esküszöm, kb. 10 gyerek született (ebből duplán ikrek), míg ott voltam (a Jóbarátokból rögtön Rachel jutott eszembe). Délelőtt is megvizsgált a doki, és mondta, hogy gyanús, hogy ez magzatvíz, bekötötték a kézfejembe a kanült, megkaptam az első adag antibiot (ezt egyébként végig kaptam) meg hüvelybe valami méhszáj lazítót. A doki mondta, hogy este jön vissza, ha addig semmi változás, akkor bekötik az oxitocint. Ja, és még annyit megtett, hogy hozatott nekem ebédet az osztályról, mert egyértelmű lett, hogy nem 2 perc múlva szülök.
A nap viszonylag nyugisan telt, a vajúdóban ücsörögtünk apával, közben hébe-hóba feltették az nst-t, ami azt mutatta, hogy a baba jól van, én meg nem fájok. Még arra is rávetemedtem, hogy tévézzek. Aludni persze nem nagyon tudtam. Közben a szülésznőm mondta, hogy éjjel sajnos ügyeletben lesz az osztályon, és már két napja is elkapták, hogy átlógott az egyik kismamájához (ilyenkor cserélnek a szülőszobán ügyelővel), de mindent el fog követni, hogy ott lehessen a szülésnél.
Este, mielőtt bekötötték az infúziót, megvolt a borotválás, beöntés. Doki megérkezett, megvizsgált, semmi változás, bár a méhszáj kicsit puhább lett. Akkor elmondta, hogy tudja, milyen macerás és fárasztó ez az egész, de nem akar császárt, ha nem muszáj, viszont a méhnyaknak és a méhszájnak ugye kellett volna még egy hónap, hogy megérjen (amúgy utólag megköszönt, hogy ilyen türelmes voltam). Átköltöztünk az egyik szülőszobába, oxitocint bekötötték 1/2 8-kor, jött az anesztes főorvos is, és ő is bekötött valami infúziót meg berakta a kanült (semmit nem éreztem), hogy mire jönnek a fájások már csak adagolni kelljen az EDA-t.
Dokim jött 10 – 1/2 11 körül (addig a szülésznő nézett rám párszor meg az EDA-s dokinő), megvizsgált, és mondta, hogy 1 ujjnyi a tágulás, viszont megtalálta, hogy a tetején repedt meg a burok, megvan a buroksapka, aztán elment tűért, hogy burkot repesszen. Én meg még mindig nem fájtam… Megrepesztette a burkot, és mondta, hogy egy óra múlva visszajön. Na, akkor már elkezdtem fájogatni. Éjfélkor jött, és még mindig 1 ujjnyi voltam. Na, akkor mindenki tutira felkészült, hogy reggeli lesz a baba. Megint mondta, hogy egy óra múlva jön. Az EDA-t ugye még nem kaphattam, mert ahhoz 2 ujjnyinak kéne lenni. Fájogattam ott diszkréten, hol apa, hol a saját kezem harapdálva, felkeltem, lefeküdtem, párszor majdnem kirántottam a kanült a kezemből, elfeküdtem az nst-t, mert csak magzatpózban volt jó. Aztán 1/2 1 körül éreztem egy furcsa kis zuttyanást odabent, és onnantól erősödtek fel igazán a fájások. Már csak az órát lestem, hogy mikor jön a doki meg a szülésznő, éreztem, hogy kakilnom kell. Mondtam apának, hogy szóljon az ügyeletes szülésznőnek. A szülésznő annyit mondott (ránézve az órára), hogy akkor biztos kakilnom kell…
1 óra előtt megjött a szülésznőm meg a dokim (apa addig erősködött, hogy az ügyeletes szülésznő hívta őket), doki megvizsgált, és soha nem fogom elfelejteni az arcát, ahogy ránézett a szülésznőre és közölte, hogy 4 ujjnyi (!!!!) vagyok, akkor most szülünk. Később mondta is, hogy nem igazán látott még ilyet, és fogalma sincs, hogy voltam képes ilyen előzményekkel alig 1 óra alatt 3 ujjnyit tágulni.
Szóltak az EDA-s néninek, újszülöttorvosnak, csecsemős nővérnek, közben átalakították a szülőágyat, doki meg mondta apának, hogy hozhatja a fotóapparátot. Megkaptam az EDA-t, és így utólag baromira tudom értékelni, mert a kitolásból az első kettő EDA nélkül ment, a maradék kb. 3 meg azzal. És az is tök jó volt, hogy oda tudtam figyelni arra, mit mond a doki, mit hogy csináljak. Úgyhogy kb. 5 kitolásból gátmetszéssel meglett Kristóf. Felsírt, odarakták a hasamra, ettől elhallgatott. Hihetetlen érzés volt a kis kobold összekucorodva a mellemen.
Sajna belül is varrni kellett kicsit a méhszájat is meg a hüvelyt is a túl gyors tágulás miatt, de a varrásokból semmit nem éreztem, mert kaptam közben is az EDA-t a külsőknél meg Lidokaint. Mire hazajöttünk a kórházból már szinte semmit nem éreztem egyik sebből sem, és most már alig vérzek, elég a sima normál betét.
Az osztály színvonaláról és a hozzáállásról meg inkább nem mondok semmit, mert csak felidegesítem magam
Elég szar élmény volt, és gondolom az is rátett, hogy először voltam kórházban...
Hát, kb. ennyi, most meg lassan megyek fürdetni. Végre tegnap leesett a köldökcsonk, így már azon sem stresszelek...
Ja, és ma megjött Kristóf lakcímkártyája
Olyan furi volt olvasni a nevét a címzettnél a borítékon, meg az enyémet ott, hogy "Anyja neve"
Remélem, ebből semmit nem érez a kisbabám. Gyógyszert természetesen nem szedek, igaz a sok méztől már hányingerem van.
35. hét 6. nap
