Na jó, itt vagyok, csak hát fél egy és még nem fürödtem.
Word-be írtam a hsz-mat, majd bemásolom, de kicsit szégyellem magam, hogy ilyen borúlátó vagyok, ti meg ilyen aranyosak! BocCs...!
Köszi mindenkinek a gratulációkat, bár nem hittem, hogy mertek majd az írásom után gratulálni. Nagyon rendik vagytok. És persze végigröhögtem az írásaitokat!
Emma, Wish,
Emelgetés: egész nap mást sem csinálok, mint kiságyból ki-be, ablakba nézelődéshez fel-le, etetőszékből ki-be, autóba be-ki, babakocsiba be-ki, Ha nem emelgetek, akkor hajolgatok, a rumlit próbálván eltűntetni.
Wish,
Bencsi is szereti a már egyszer bevált dolgokat.
Orsi,
Köszi! Sokat számít a bíztatásod.
Aanda, Zsebi
Apának volt mozgásos gond, nálam semmi. Első lombik sikerült, mindkét beültink megmaradt.
Ne nevessetek ki, de én egy olyan hülyeség miatt félek a vetéléstől, mert anyukámnak azt jósolta a Joshi Bharat, hogy két unokája lesz!
Zsebike! Drukkolok Nektek!
Emma,
Szülészdokim nekem is mondta anno, hogy a lombik beindíthatja a dolgokat, de mivel a férjemnél volt a gond, csak legyintettem rá magamban, mivel ő kb. annyit érzett a lombikból, hogy egy csészébe... Minden más meg velem történt.
A dokival még bele is kezdtünk a gondolkodásba, hogy tabletta vagy spirál legyen, abban maradtunk, hogy majd szoptatás után elég eldönteni. Hát, kicsit sokáig gondolkoztam…
Kata,
Én biztos voltam benne, hogy nem esem teherbe, úgyhogy a Kaáli óta egyáltalán nem védekeztünk (mert akkor ugye azzal bíztattam magam, hogy na legalább ez megoldva – de ezek szerint meg nem éppen). Mondjuk mióta anya lettem elég gyatra szerető vagyok, és elég ritkán vagyunk együtt
(mostanában mondjuk havi 1). Egyszer már volt ilyen, hogy kimaradt egy vérzésem, de utána mintha mi sem történt volna, 2. hónapban rendesen megjött. Ezért nem aggódtam most sem. Kicsit kezdett furcsa lenni, hogy nem kívánom a tejet-kávét-kakaót (amit eddig literszámra ittam) és egyébként is egész nap undorodom az ételektől. Mint az előző terhességem, ez is úgy kezdődik, már fogytam 2 kilót. Mikor a férjemnek meséltem ezt az undorodás dolgot, egyből rávágta, hogy nem vagy terhes? Mondom nemtom, de vettem tesztet, majd holnap… Másnap meg jön haza, nem is tudtam, hogy kezdjek bele. Egyszercsak valamire azt kérdezi: Mérges vagy? Mondom nem mérges vagyok, hanem terhes. Ő meg erre nevetett. De rám bízza a döntést. Mondjuk örülök a hozzáállásának, de mostanában annyi munkájuk van, hogy este fürdetésre sem ér mindig haza és hétvégén ugyanez. A vasárnapokat nagyon durván élem meg. Mostanában már azért nincs kedvem játszóházba menni, hogy ne lássam az apukás családokat. Úgyhogy amikor kedvesem azt mondja, „hogy ha te bírod…”, akkor mindig arra gondolok, hogy egyedül azért nem. Amúgy is kezdem kicsit azt érezni – talán a korai besötétedés miatt -, hogy teljesen kiürültem, és hogy kicsit besokalltam az itthonléttől. Nekem nem vigyáznak rájuk a nagyszülők vagy apa, csak úgy, ha én is ott vagyok. Már nem tudom, hogy én hibás vagyok-e ebben, hogy így alakult, de én mindenkinél azt láttam, hogy nem tudnak úgy figyelni rájuk, mint én. Anyukám teljesen felpörög, még WC-re sem mer elmenni, meg egyébként sem hallgatnak rá agyerekek, az apósom figyelme el-elkalandozik (pl. ott hagyja az üvegpoharat az asztalon – ami nem nagy dolog, de én már látom magam előtt, hogy Bencsi leveri és csupa szilánk lesz a szoba. Vagy pl. nem veszi észre, hogy az egyik felmászott valahova). A férjem meg nyugodtan számítógépezik háttal nekik, percekig rájuk se néz, amikor én már a gyanús csendből sejtem, hogy lehet valami. És ált.ban van is. Most én vagyok paranoiás??? De szerintem két gyerekhez két felügyelő kell, ha nem az anyjuk az, aki ismeri minden mozdulatukat. Szóval, a lényeg, hogy én aztán tényleg ki sem tudok mozdulni. Minden a gyerekek körül forog. Így meg azért elég egyformák a napok. És erre kopogtat a tesó.
Bencsi amúgy odavan a kisebb babákért, tuti imádná.
Az összes cucca is biztosítva van ugye, akár fiú, akár lány. Csak azt nem tudom, hogy én tudnék-e vele (velük) eleget foglalkozni. Mostanában veszem észre, hogy azért jó, ha jön valaki velük játszani, mert én már tök fásult vagyok. Nagypapával iszonyú jókat rötyögnek egy üres flakkonon, a szomszéd lány leveleket szed nekik – nekem ilyenek már eszembe sem jutnak. Ciki, ez van. Fel kéne töltődnöm valahogy…
Bocs, ha hosszú voltam.
Kata, ez a kutyás-botos story, ez jó!
Zsuzsi,
Apa aszonnya, bárhogy döntök, neki úgyis jó. Csak hogy fogom-e bírni. Én meg úgy érzem, hogy a kettő is sok.
De közben meg arra gondolok, hogy ha hiszem, hogy az első kettő Isten ajándéka, akkor a harmadikat sem dobhatom csak úgy el. (nem vagyok vallásos, de ezt így érzem)
Jaj, annyi minden kavarog bennem!
Erika,
Amnio után nem emelhettél 3 hétig?
Bandika,
Az első gondolatom az volt, hogy na akkor a „nagyoknak” irány a bölcsi. (Csak onnan meg majd hazahurcolnak mindenféle francnyavaját.)
Hajni,
Viszontgratula a szívecskéhez! Szagok miatt ne aggódj, én pl. irigyellek. Gyönyörű kisfiú Olivér! Én az emelgetéssel kapcs.ban aszondom, h ha kibírja, jöhet. Ők voltak itt előbb. Gonoszság, de ez van.
Én a keddet várom, akkor megyek a dokimhoz. Benne nagyon bízom, hogy miket mond, bár a férjem szerint úgysem fog helyettem dönteni. Gondoltam, hogy ecseteltetem vele az abortuszt, hogy mennyire szörnyű. Ahogy elmondja, abból úgy is kiderül. El is képzeltem ezt a jelenetet, nemtom, ti hogy látjátok a szülészorvosotokat, én egy angyalnak, és kigondoltam, hogy azt fogja mondani, hogy ő olyat nem csinál.
Nna. Ilyenekkel van tele a fejem. (Meg most már ez az oldal is!)