Asszem, azt nem írtam meg, hogy AFP-m dec. 9-én lesz, ez lesz egyben a következő UH időpontja is (asszem), aztán a genetikai ultrahangra majd csak január 8-án kerül sor. (Azt hiszem, az a csütörtök, a nem, akkor január annyiadikán, amikor csütörtök van...
)
Mi úgy szerettük volna, hogy hamar jöjjön a köv. baba (és érkezik...
), mert tanárként elég bugyuta, ha az ember visszamegy rövid időre, s aztán megint otthagyja a nebulóit... Így aztán örülünk, hogy Pindur már úton van.
Majd meglátjuk, hogy a 2 gyerkőc hogyan bírja a gyűrődést (meg mi is...), és aztán kiderül, hogyan tovább. Emberileg 4 baba a közös nevező (férjuram max., én min. 4-ben gondolkoztam régóta), de mi hisszük, hogy ez nem kizárólag rajtunk múlik, hogy hogyan lesz. Ha pl. 4 felett egyszer csak kiderülne, hogy még vki szállást vett nálam, hát nem fogjuk visszaküldeni...
Ha meg nem jön össze a 4, mi már 1 Samunkkal is nagyon megajándékozottak vagyunk. Ráadásul itt van ez a Pindur gyermek is...
Egyébként öcsém és köztem is 5 év van, tudom, hogy így is jó lehet, mert nagyon szeretjük egmást, de nálunk jobbnak tűnt hamar érkeznie a tesóknak.
Amúgy már nyáron elképzeletőnek tartottam volna, hogy ősztől dolgozzak ismét, (mmint most ősztől), mert Samu nagyon szereti a közösséget más gyerekekkel, és nem lett volna gond neki bölcsibe menni, de télen, amikor végigjártam a bölcsiket, mondták, hogy 2009. szept.-re van már csak hely. Na, mondom, jól van, akkor talán születése előtt, ha bejelentkeztünk volna, akkor lett volna esély...
De talán, ha akkout a helyzet, mert tényleg munkába álltam volna, akkor találtak volna vmilyen megoldást. De végül, mivel ezt a tanévet nem tudtam volna végigcsinálni (bár Samuval simán tudtam dolgozni szülésig), mert május vége azért nem a tanév vége..., ezért nem fogtam bele 1 köv. évbe. És már ott a tanév legelején sejtettük, hogy vki jelentkezik. Én már másodszor egyből a fogantatástól kezdve tudtam, hogy mi a helyzet. Nálunk a suliban meg lehetett volna csak szept. 2. hetében kezdeni, mert az 1. héten még nem tanítunk. De így épp kiderült, hogy nem aktuális. És szerintem nagyon is gyerekfüggő, hogy mikor tud az ember újra munkábaállni. Ismerek olyan másfél éves kislányt, aki mellől tutira nem lehetett volna elmenni dolgozni... Kiváncsian várjuk, hogy lesz majd Pindurral.
Nagyon helytelenítem, hogy abszolult nem támogatják azt, hogy az ember vmit is visszamenjen dolgozni, ha nem tud hosszabb időre visszamenni. Abba a farauci helyzetbe kerültünk, hogy a helyettesítést csak trükközve tudtam elvállalni (pedig csak segíteni szerettem volna a nehéz helyzetben), mert, ha ténylegesen felveszem a saját nevemmel a munkát, akkor,mint a táppénznél már írtam, ez alapján számítanák a köv. GYÁS-t és GYED-et, ami, mivel nem teljes óraszámben helyettesítek, nem volna túl nyerő... Tehát, ha mondjuk a saját helyemre, de nem teljes óraszámben mennék vissza, ugyanez volna ahelyzet, egészen addig, míg le nem telik a munkával töltött 180 nap. A másik meg, hogy azért pici gyerek mellet nem tud az ember feltétlenül teljes állásba menni vissza rögtön, de akárhány órát vállalsz is, a GYED ugrik, marad a GYES, de amit tanárként megkeresel mondjuk félállásban (és egyáltalán nem biztos, hogy annyit is tudnék csinálni, mert semmi segítségem nincs), plusz a GYES összege nem éri el azt az összeget, amit most kapok... Így aztán azzal járok anyagilag a legjobban, ha szépen maradok itthon... Persze nekem jó így, csak lehet, hogy azon kellene segíteni, hogy aki szeretne, és tudna is dolgozni vmennyit, az anyagilag ne kényszerüljön rá arra, hogy mégis otthon maradjon...
Én is úsztam versenyszerűen. Meg műugrottam is. Csak mivel folyton gond volt a fülemmel (középfülgyulladás, dobhártya beszakadása), ezért abba kellett hagynom. De még most is nagyon szeretem a vizet...
Huh, nagyon (túl) izgalmas dolgokat írtatok, lányok! De örülök, hogy azért vmennyire Happy End-esek!
Mi a helyzet az epilepsziás kislánnyal? (Öcsém epilepsziás volt nagyon pici korától sokáig, de már kinőtte! És semmi igazán komoly gondja nem volt sosem emiatt. Picit aluszékonyabb volt, fáradtabb sokszor, nehezen bírta a sulis gyűrődéseket, de kitűnőre érettségizett végülis, meg nagyon okos férfiember lett, szóval az a fontos, hogy megtalálják a neki való gyógyszert - ha tényleg ez a baj -, és akkor minden rendben lesz.) És a hazarepülőkkel?
Bocs, hosszú lett, de már rég készültem írni nem csak 1 perc alatt...