Új privát üzeneted érkezett!
2008.11.26 23:30
Pesten egy mikróbusz ami 6-7 éves g yerekeket szállitott, és egy terepjáró összeütközött. Az egyik kisgyerek kiesett a buszból, volt egy amelyik olyan súlyos koponyasérülést szenvedett hogy újra kellett éleszteni, négyen könnyebben sérültek, egy agyrázkódást kapott, és azt hiszem egy meghalt. Si oktatáson voltak. Egy jobbkezes kereszteződésben történt még nem tudni melyik sofőr volt a hibás.
(alhatnék is,ha tudnék,de holnap nem megyek dolgozni...) átküldöm privátban.2008.11.27 02:47
Melcsike! Természetesen a fentiekkel nem megbántani akartalak, és nem lelkifurdalást akartam kelteni benned, hanem segíteni szerettem volna. Tulajdonképpen csak "összefoglaltam", amit Te magad is, és a többiek az előző oldalon már érintettek. És a ma esti hozzászólásod óta pedig Tünci már mindent leírt (helyettem is), hogy mit gondolok.
Leda! Én nem családtagokról, hanem az ismerősök-kollégák stb. esetéről beszéltem, ami itt most többeknél volt probléma, akik nemrégiben mentek vissza dolgozni.
És valójában a barátok közül is, nem mindenki képes meghallgatni, mert ők nem pszichológusok, és bennük is nagyon rossz érzéseket kelthet ez a téma, ami elől inkább menekülni szeretnének. A halál a mi társadalmunkban eléggé "tabu" (és ráadásul a magzatok-újszülöttek esetére nincs is kialakult rituáléja a részvétnyilvánításnak, illetve van: az általad nehezményezett ostoba mondatok). Van olyan ismerősöm, aki szabályosan rosszul lesz, ha halálról beszélek neki. Ezt nem róhatjuk fel senkinek. Van, aki képes erre – van, aki nem. (attól még lehet jó barát, aki az utolsó falat kenyerét is megosztaná veled)
Ezért jó ez a fórum, mert itt nem kell attól tartanod, hogy értetlenül állnak a problémád előtt, vagy rettegnek ilyesmiről beszélni/hallgatni.
És akinek a karján ott van az egészséges újszülöttje, nem tudja, hogy mivel tesz rosszabbat, ha meghív magához, vagy ha nem. Feltehetően mindkettő rosszul esne. (ha megsértődik, mert elhárítod a meghívást, az viszont már legyen az ő baja)
Még a családtagoknak sem mindig megy, már ha csak azt nézed, hogy pl. az apukák mennyire tudnak ebben úgy részt venni, ahogyan azt az anyukák elvárnák, pedig a veszteség, a fájdalom az övék is, de mégsem mindenkinek sikerül ezt ugyanúgy kimutatni. Ez nem gonoszság részükről. (és maguk az anyukák sem egyformán élik ezt meg mindannyian)
Azt írod: "sajnos nem tudom elfogadni, hogy nézzem az ő szempontjukat is".
Az emberi kapcsolatok akkor működnek jól, ha a kölcsönösség érvényesül. Ha nem csak elvárjuk a megértést és elfogadást, hanem mi magunk is igyekszünk a másikat megérteni. Ez nem csak neki fontos, hanem nekünk is! Hidd el, ez könnyebbé teszi az életet! Ha úgy érzem, megbántottak, és megpróbálok mögé nézni a dolognak, lehet, hogy egyszeriben el is múlik a rossz érzésem, mert rájövök, hogy nem bántani akartak, csak félreértettük egymást. (van a Bibliában valami ilyesmi: "...nem tudják, mit cselekszenek")
Leda! Én nem családtagokról, hanem az ismerősök-kollégák stb. esetéről beszéltem, ami itt most többeknél volt probléma, akik nemrégiben mentek vissza dolgozni.
És valójában a barátok közül is, nem mindenki képes meghallgatni, mert ők nem pszichológusok, és bennük is nagyon rossz érzéseket kelthet ez a téma, ami elől inkább menekülni szeretnének. A halál a mi társadalmunkban eléggé "tabu" (és ráadásul a magzatok-újszülöttek esetére nincs is kialakult rituáléja a részvétnyilvánításnak, illetve van: az általad nehezményezett ostoba mondatok). Van olyan ismerősöm, aki szabályosan rosszul lesz, ha halálról beszélek neki. Ezt nem róhatjuk fel senkinek. Van, aki képes erre – van, aki nem. (attól még lehet jó barát, aki az utolsó falat kenyerét is megosztaná veled)
Ezért jó ez a fórum, mert itt nem kell attól tartanod, hogy értetlenül állnak a problémád előtt, vagy rettegnek ilyesmiről beszélni/hallgatni.
És akinek a karján ott van az egészséges újszülöttje, nem tudja, hogy mivel tesz rosszabbat, ha meghív magához, vagy ha nem. Feltehetően mindkettő rosszul esne. (ha megsértődik, mert elhárítod a meghívást, az viszont már legyen az ő baja)
Még a családtagoknak sem mindig megy, már ha csak azt nézed, hogy pl. az apukák mennyire tudnak ebben úgy részt venni, ahogyan azt az anyukák elvárnák, pedig a veszteség, a fájdalom az övék is, de mégsem mindenkinek sikerül ezt ugyanúgy kimutatni. Ez nem gonoszság részükről. (és maguk az anyukák sem egyformán élik ezt meg mindannyian)
Azt írod: "sajnos nem tudom elfogadni, hogy nézzem az ő szempontjukat is".
Az emberi kapcsolatok akkor működnek jól, ha a kölcsönösség érvényesül. Ha nem csak elvárjuk a megértést és elfogadást, hanem mi magunk is igyekszünk a másikat megérteni. Ez nem csak neki fontos, hanem nekünk is! Hidd el, ez könnyebbé teszi az életet! Ha úgy érzem, megbántottak, és megpróbálok mögé nézni a dolognak, lehet, hogy egyszeriben el is múlik a rossz érzésem, mert rájövök, hogy nem bántani akartak, csak félreértettük egymást. (van a Bibliában valami ilyesmi: "...nem tudják, mit cselekszenek")
2008.11.27 08:19
aarnika
Az nem baj ha elmondod a véleményed, csak tudod ha ezt fél év múlva mondanád, akkor másképp reagálnám le, de most nem tudom túlságosan. Nekem ez még korai és nagyon bántó. Ha ideülök irni, ahogy te is irtad már átkerülök én is a másik dimenzióba, ahol meg van engedve mindenkinek, hogy elérzékenyüljön és sirjon. De egyébként ez már nem jellemző, már nem szerepel a napi ritmusomba az állandó sirás. De vannak még olyan pillanatok, amikor én legalábbis nem tudom elrejteni a könnyeket.
Az nem baj ha elmondod a véleményed, csak tudod ha ezt fél év múlva mondanád, akkor másképp reagálnám le, de most nem tudom túlságosan. Nekem ez még korai és nagyon bántó. Ha ideülök irni, ahogy te is irtad már átkerülök én is a másik dimenzióba, ahol meg van engedve mindenkinek, hogy elérzékenyüljön és sirjon. De egyébként ez már nem jellemző, már nem szerepel a napi ritmusomba az állandó sirás. De vannak még olyan pillanatok, amikor én legalábbis nem tudom elrejteni a könnyeket.
2008.11.27 08:36
Aarinika írta:
"És akinek a karján ott van az egészséges újszülöttje, nem tudja, hogy mivel tesz rosszabbat, ha meghív magához, vagy ha nem. Feltehetően mindkettő rosszul esne. (ha megsértődik, mert elhárítod a meghívást, az viszont már legyen az ő baja)"
Tudod, ezt úgy is meg lehetett volna pl. Bettiék esetében oldani, ahogy nálunk megoldotta férjem barátja: Megkérdezte, hogy nem szeretnénk-e elmenni hozzájuk, hogy én hogy vagyok, férjem szerint bírnám e a látogatást. Férjem rögtön mondta, hogy szerinte még nem. Aztán ketten megbeszéltük, hogy majd ő képvisel mindkettőnket, mert ő úgyis a haverjával dumálna, a gyerkőcöt csak kb. két percre látná.
Kommunikáció kellene nem pedig udvariaskodás, pl. ha nem jössz, tuti megsértődnek stb. stb.
A részvétünket elég lenne egy sajnálom-al kifejezni, nem kellenek a hülye dumák. Hidd el, hallgatjuk már hónapok óta a hülyeségeket, lehet, hogy egy két beszólásra már nem is bosszantjuk annyira fel magunkat.
Én pl. hétfőn mikor barátnőmmel beszélgettem, egyáltalán nem láttam a szemében, hogy megosztaná velem az utolsó falat kenyerét. Sőt, mintha hülyének nézett volna, hogy egyáltalán érzelmeim vannak a Fiam miatt.
Kerestem a másik oldal álláspontját magamban, hátha megfejtem, honnan a közöny, de nem találtam. És az ilyennel én már nem szeretnék többet beszélgetni. Szerinted, ő mennyit gondolkozik az én álláspontomon? Ő mennyire szeretne engem megérteni? SEMENNYIRE... Akkor miért én érezzem rosszul magam, hogy esetleg ő hülyén érzi magát, mert nekem meghalt a kisfiam
"És akinek a karján ott van az egészséges újszülöttje, nem tudja, hogy mivel tesz rosszabbat, ha meghív magához, vagy ha nem. Feltehetően mindkettő rosszul esne. (ha megsértődik, mert elhárítod a meghívást, az viszont már legyen az ő baja)"
Tudod, ezt úgy is meg lehetett volna pl. Bettiék esetében oldani, ahogy nálunk megoldotta férjem barátja: Megkérdezte, hogy nem szeretnénk-e elmenni hozzájuk, hogy én hogy vagyok, férjem szerint bírnám e a látogatást. Férjem rögtön mondta, hogy szerinte még nem. Aztán ketten megbeszéltük, hogy majd ő képvisel mindkettőnket, mert ő úgyis a haverjával dumálna, a gyerkőcöt csak kb. két percre látná.
Kommunikáció kellene nem pedig udvariaskodás, pl. ha nem jössz, tuti megsértődnek stb. stb.
A részvétünket elég lenne egy sajnálom-al kifejezni, nem kellenek a hülye dumák. Hidd el, hallgatjuk már hónapok óta a hülyeségeket, lehet, hogy egy két beszólásra már nem is bosszantjuk annyira fel magunkat.
Én pl. hétfőn mikor barátnőmmel beszélgettem, egyáltalán nem láttam a szemében, hogy megosztaná velem az utolsó falat kenyerét. Sőt, mintha hülyének nézett volna, hogy egyáltalán érzelmeim vannak a Fiam miatt.
Kerestem a másik oldal álláspontját magamban, hátha megfejtem, honnan a közöny, de nem találtam. És az ilyennel én már nem szeretnék többet beszélgetni. Szerinted, ő mennyit gondolkozik az én álláspontomon? Ő mennyire szeretne engem megérteni? SEMENNYIRE... Akkor miért én érezzem rosszul magam, hogy esetleg ő hülyén érzi magát, mert nekem meghalt a kisfiam
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2008.11.27 08:39-kor.
2008.11.27 09:28
Amit írtam tegnap, a felicitas baba ajándék csomagot, na ott ugye meg kellett adni a tel.számot stb., onnan még lehet, hogy fognak telefonálni, de ez már nem a hivatalos rész legalább, őket meg viszonylag gyorsan le lehet zárni. Vagy nem felvenni a telefont.
Melcsike, ugye tudod, hogy mind veled vagyunk, együtt érzünk veled
Nem okoskodás, nem is szeretném én megmondani, hogy mit csinálj, de nem szeretnéd valamelyik nap megpróbálni azt, hogy egy jó könyvet olvasgass pl. délelőtt egy pohár forró teával, kakaóval stb.? (Meg persze egy cseppet babanetezzél:)) de a szomorú oldalakat ne nézd meg kb. egy napig?
Csinálj egy napig csak olyan dolgokat, ami egy kicsikét felvidít. Meglátod, egy picikét jobb lesz. Vagy nézz meg dvd-n vígjátékokat. Engem az is nagyon ki tud kapcsolni.
Ugye nem veszed tolakodásnak ezeket a dolgokat? Csak annyira szeretném, hogy jobb legyen neked egy kicsit legalább.
Melcsike, ugye tudod, hogy mind veled vagyunk, együtt érzünk veled
Nem okoskodás, nem is szeretném én megmondani, hogy mit csinálj, de nem szeretnéd valamelyik nap megpróbálni azt, hogy egy jó könyvet olvasgass pl. délelőtt egy pohár forró teával, kakaóval stb.? (Meg persze egy cseppet babanetezzél:)) de a szomorú oldalakat ne nézd meg kb. egy napig?
Csinálj egy napig csak olyan dolgokat, ami egy kicsikét felvidít. Meglátod, egy picikét jobb lesz. Vagy nézz meg dvd-n vígjátékokat. Engem az is nagyon ki tud kapcsolni.
Ugye nem veszed tolakodásnak ezeket a dolgokat? Csak annyira szeretném, hogy jobb legyen neked egy kicsit legalább.
2008.11.27 11:33
Nem akart lebeszélni, bár még látja, hogy Franciska itt van, nem történt meg az elengedése, de nagyon kért, hogy most kezdjek el azonnal felkészülni arra, hogy mi lesz, ha nem lesz baba decemberben?
Mert úgy látja csak ez az egy kártyám van.
És hogy az új jövevény nem váltja ki Franciskát, nem is lehet az a feladata és minden gyermek kihatással van a következőre, meglévőre (Melcsike), nem szabad, hogy őt keressem a következő ben.
Ezért javasolt lenne a kapcsolatanalízis, illetve van egy relaxációs elengedés, de majd a hétvégén beszélünk még.
Mert úgy látja csak ez az egy kártyám van.
És hogy az új jövevény nem váltja ki Franciskát, nem is lehet az a feladata és minden gyermek kihatással van a következőre, meglévőre (Melcsike), nem szabad, hogy őt keressem a következő ben.
Ezért javasolt lenne a kapcsolatanalízis, illetve van egy relaxációs elengedés, de majd a hétvégén beszélünk még.
Betti
2008.11.27 12:10
Melcsike! A sírás fontos és gyógyító. Ilyent soha nem mondanék senkinek, hogy ne sírjon. Sőt!
Bobóka! A krízishelyzetek mindig nagy vízválasztók az emberi kapcsolatokban. Szokták mondani: "bajban ismerszik meg, ki a barát". Ha te úgy érzed, a barátnőd közönyös a te problémáddal szemben, akkor nem csoda, ha csalódott vagy.
"Kerestem a másik oldal álláspontját magamban, hátha megfejtem, honnan a közöny, de nem találtam. "
Ám lehet, hogy csak az az oka az értetlenségének, hogy amiről te beszélsz neki, az számára "kínai": nem érti, mert soha nem élte át. De az is lehet, hogy ez a barátság valóban már a veszteséglistán van. Viszont itt a fórumon kaptál néhány újat. Akikkel félszavakból is...
"Akkor miért én érezzem rosszul magam, hogy esetleg ő hülyén érzi magát, mert nekem meghalt a kisfiam" Félreértettél. (és azt hiszem tegnap itt többen is) Ne érezd rosszul magad, nem vagy felelős a másik ember lelkiállapotáért! Csak magad miatt érdemes mögé nézni, mert NEKED lesz könnyebb akkor, ha belegondolsz, hogy vajon MIÉRT viselkedik így vagy amúgy. Mert akkor rájössz, hogy nem neked szól valamilyen viselkedése, hanem az ő - mondjuk így - tapasztalat-hiányából, beleérző-képesség hiányából adódik.
Bobóka! A krízishelyzetek mindig nagy vízválasztók az emberi kapcsolatokban. Szokták mondani: "bajban ismerszik meg, ki a barát". Ha te úgy érzed, a barátnőd közönyös a te problémáddal szemben, akkor nem csoda, ha csalódott vagy.
"Kerestem a másik oldal álláspontját magamban, hátha megfejtem, honnan a közöny, de nem találtam. "
Ám lehet, hogy csak az az oka az értetlenségének, hogy amiről te beszélsz neki, az számára "kínai": nem érti, mert soha nem élte át. De az is lehet, hogy ez a barátság valóban már a veszteséglistán van. Viszont itt a fórumon kaptál néhány újat. Akikkel félszavakból is...
"Akkor miért én érezzem rosszul magam, hogy esetleg ő hülyén érzi magát, mert nekem meghalt a kisfiam" Félreértettél. (és azt hiszem tegnap itt többen is) Ne érezd rosszul magad, nem vagy felelős a másik ember lelkiállapotáért! Csak magad miatt érdemes mögé nézni, mert NEKED lesz könnyebb akkor, ha belegondolsz, hogy vajon MIÉRT viselkedik így vagy amúgy. Mert akkor rájössz, hogy nem neked szól valamilyen viselkedése, hanem az ő - mondjuk így - tapasztalat-hiányából, beleérző-képesség hiányából adódik.
2008.11.27 12:41
Aarnika, az a baj, hogy nagyjából (ha nem is teljesen) érti, hogy mi megy végbe bennem. Az édesanyja 3 évvel ezelőtt ment el. Az volt a furcsa már akkor is, hogy kb. egy héttel az anyukája halála után abszolut semmi sem látszott rajta (gondolom valahogy úgy lehetett, mint mi pl. a munkahelyen - csak vigyorgunk egész nap...) Viszont én akkor rákérdeztem, hogy akar e beszélgetni, hogy ez ugye csak a felszín, hagytam, had beszéljen az anyukájáról. Persze pár mondatban lerendezett mindent. Ő eléggé racionálisan gondolkozik (vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg: nem hisz Istenben, neki csak az létezik, ami kézzel megfogható stb., szóval a racionális lehet, hogy nem a legjobb szó rá). Az volt itt hétfőn a baj, hogy tényleg, ne beszéljünk róla ha nem akar, de akkor legalább a durva szavakkal ne is bántson meg.
De értem ám, hogy mit akarsz mondani
Húú, tegnap éreztem magam tök hülyén az utcán: reggel jöttem munkába, és jött velem szemben egy néni parókában. Én kis hülye, meg eléggé (de azért remélem nem vette nagyon észre) megbámultam. Aztán gyorsan eszembe jutott, hogy amikor már Lackó nem volt velem, és még nagy hasam volt, legszívesebben elküldtem volna mindenkit melegebb éghajlatra, aki rápillantott a hasamra.
Szóval igaz, az éremnek mindig két oldala van, és abba is bele kell néha gondolni.
De értem ám, hogy mit akarsz mondani
Húú, tegnap éreztem magam tök hülyén az utcán: reggel jöttem munkába, és jött velem szemben egy néni parókában. Én kis hülye, meg eléggé (de azért remélem nem vette nagyon észre) megbámultam. Aztán gyorsan eszembe jutott, hogy amikor már Lackó nem volt velem, és még nagy hasam volt, legszívesebben elküldtem volna mindenkit melegebb éghajlatra, aki rápillantott a hasamra.
Szóval igaz, az éremnek mindig két oldala van, és abba is bele kell néha gondolni.
2008.11.27 12:57
Megnéztem a Szex és N.Y. filmet, nagyon jó volt..egyszer majdnem bőgtem, de csak majdnem... 
Most felkeltem az uram, mert olyan csendben vagyok, hogy még hálóing van rajtam...
Betti,hogy érti a doki, hogy ez az egy lapod van????Úgy gondolja, ohgy az fog igazán földhöz vágni, ha nem sikerül elsőre????
Most felkeltem az uram, mert olyan csendben vagyok, hogy még hálóing van rajtam...
Betti,hogy érti a doki, hogy ez az egy lapod van????Úgy gondolja, ohgy az fog igazán földhöz vágni, ha nem sikerül elsőre????
2008.11.27 15:19
Betti, ha nem decemberben, akkor majd januárban. De tényleg nem szabad emiatt aggódnod, meg rástresszelni.
HÚÚ, de könnyű most még a pálya széléről "bekiabálni". Én tuti, ha elkezdjük a "projektet'" és megjön utána biztos elszontyolodok, de majd akkor is tartjuk egymásban a lelket, ugyi?
HÚÚ, de könnyű most még a pálya széléről "bekiabálni". Én tuti, ha elkezdjük a "projektet'" és megjön utána biztos elszontyolodok, de majd akkor is tartjuk egymásban a lelket, ugyi?
