KAT
Még mindig alig térek magamhoz! A másik topicban elolvastam a leírásodat, az előzményeket figyelembevéve tényleg csoda történt veletek!
Nagyon örülök, hogy végre sikerült nektek, ráadásul spontán, ez már csak hab a tortán! Nagyon sok boldogságot kívánok nektek! Vigyázz magatokra!
Mi ma egésznapos vizsgálaton voltunk a kórházban.
Eszméletlen mennyien vagyunk!
Reggel egy órával korábban mentünk (6.25-re ott voltunk) és már kint hömpölygött a sor. Mi voltunk a 9.-ek és mégis már elmúlt dél mire végeztünk!
Közel 10 ampulla véremet vették, minekután majdnem el is ájultam, hulla fehér lettem ezért eldöntöttek az ágyon! Utána apának kellett leadni a katonákat, és nem mehettem be vele. Ezek egész gyorsan mentek, kb. 9 óra volt mire leadtuk a laborban a mintákat. Utána lent vártunk a recepción, mert azt mondták ott fognak szólítani hogy ha kell mennem a nőgyogyi vizsgálatra. Már ott ültünk időtlen idők óta, és már fájt a hátsóm, mire felálltam és ekkor észrevett egy asszisztens és kérdezte hogy mire várunk még. Mondom a nőgyogyira. Akkor mondja, hogy fel kell menni az emeletre. Basszus, nem ezt mondták az elején. A párom addig is sík ideg volt, eztán már alig lehetett vele bírni. Azt gondolta már rég szóltak, de mi rossz helyen voltunk. De sztem tuti nem szóltak, sztem eleve elfelejtették, hogy nekem még ma nőgyogyim is lesz, mert a kartonomat csak egy óra múlva ezután a kérdés után vitték fel az emeletre. Tehát ha nem jön oda az a hölgy, sztem még mindig ott ülnénk!
Az utazási hozzájárulásról a papírt már meg sem vártam, mert kb. délben szóltam, hogy kéne, fél egykor még semmi, a párom nagyon csúnyán nézett, úgyhogy vettem a kabátomat és mentünk! Amúgy kb. 11 körül könnybe lábadt a szemem, mert belegondoltam, hogy miért bánt el velem ennyire a sors, annyira fáradt vagyok már, és baromira unom, hogy minden ilyen lassan megy. Másfél évet vártam arra, hogy végre kezdjük az inszemeket.
Na mindegy. A lényeg hogy visszairányítottak a régi dokimhoz, hogy csináljon histerot. Utána ha minden lelet megvan akkor beszéljük meg a Szűcs dokival, hogy mikor lesz a lombik. Nagyjából ennyi volt. Amúgy reggel nem akartam menni, mert tegnap este összezörrentünk a párommal, mert tiszta hülye volt, és ma sem volt teljesen normális, hulla fáradt voltam és amikor bement a gumishoz eldöntöttem az ülést, és rámförmedt, hogy miért fekszem el az autóban.... meg végig csesztetett, hogy csináljak már valamit, hogy sorra kerüljünk végre. Mintha mi lennénk egyedül a földön, legalább fél millióan voltak ma, ha nem többen!