Sziasztok,
próbálok pár sort írni, míg Abykém drága szundizik. Bár még mindig átalussza a nap 70%-át, de ha ébren van, akkor szeretek csak rá figyelni. Olyan gyorsan megy az idő, már két hónapos elmúlt, pedig annyira nem siettetném a dolgokat...
Semmi változás, Abigél egy tündér. Nagyon szeretjük. Csupa mosoly, amikor ébren van. Éjszaka még kétszer kel, egyszer 2-3 körül (este 9-kor alszik el) aztán 5-6 körül (mondjuk ez már reggel
). Sokat szopizik még mindig, bár már kezd beállni a három óránkénti evés, most olyan 6500 gramm körül van, lehet már kicsit több, nem szoktam méregetni, mikor voltunk a két hónapos viziten, akkor ennyi volt. Már kommunikál, heö-heö-hööö, plusz kézzel-lábbal, mosollyal. Imádja a világító lámpákat, csillárokat, és a zenélőforgókat. Utánam ezek a dolgok kapják a legtöbb beszédet és mosolyt.
Bálintinél viszont sok változás van. Már elmúlt a féltékenység, a szándékos bántás. Bár még mindig égetnivaló ördögfióka, de már sokkal könnyebb vele is önmagához képest. Igyekszem mindig lekötni a szabad energiáit, de igazából a bölcsiben már szerintem "kijógyerekeskedi" magát, és itthon engedi le a fáradt gőzt.
Most már úgy érzem, hogy csak kicsit nehezebb két gyerkőccel, mint eggyel. Magamra nagyon kevés időm jut, de most ez nem is erről szól, az a lényeg, hogy velük szemben nincs lelkifurim, mert azért egész jól tudok velük foglalkozni egyenlő arányban.
Persze ebben sokat segít a fél nap bölcsi.
Hát ennyit rólunk
Tündi: Nagyon drukkolok Nektek továbbra is a babához!
Boga: Szerintem az a megoldás, hogy túléljük ezt az időszakot, mondom mint egy nagyon rossz alvó gyerek anyukája. Bálintnak is voltak ilyen időszakai, amikor nehezen aludt el este. Sokszor még 10-ig is fent pörgött. Mi akkor azt csináltuk, hogy otthagytuk magunkkal a nappaliban, és míg iszogatta a teáját, tejcijét addig mi beszélgettünk, tv-ztünk, és ő szépen elszunnyadt, aztán visszaloptuk az ágyába. Aztán szép lassan elmúlt ez az időszak. Egyszercsak ő mondta, hogy menjünk vissza a "kuckóba" (ez az ő kis szobája, ágyikója) és ott aludjunk. Meséltünk neki, és elaludt. Azóta így van. Nálunk a déli altatás katasztrófa, bár már ahogy nő az is sokat javul.
Panzej: Van egy olyan legenda (védőnők terjesztik), hogy az AFP, ha a 20-as értékhez van közelebb, akkor fiú, ha a 80-as értékhez van közel, akkor lány. Nálunk Bálintinek harminc valamennyi volt, szóval bejött. Aby viszont pont a felénél volt, mert 50-es volt neki.
Persze lehet a sors akarta így, mert nem akartuk tudni a nemét.
Prücsök: Mi azt a megoldást választottuk, hogy nem is volt választása igazából. Egyik nap felállítottuk az új ágyat, a régit szétszedtük. Igaz ő választotta az ágyát, és nagyon tetszett neki. Már az első perctől szívesen aludt benne. Egyébként mi is hagytuk benne a régi ágyneműjét, meg az alvó társait Cincint és Barit.
Dina: Sajnálom a válást, de azt hiszem, hogy a Ti esetetekben ez a legjobb megoldás, a párod viselkedéséből nekem ez jött le. Aki menni akar, el kell engedni. Először fizikailag, aztán majd menni fog lelkileg is. Tudom, tudom... könnyű ezt mondani. Próbálj meg tovább lépni, még most vagy fiatal, szép, ezer lehetőséged van ismerkedni. Valahol vár Rád az igazi, akivel majd kéz a kézben megöregedtek. Én ehhez nagyon drukkolok Neked!
Alziza: Örülök, hogy jó lett a szövettan! Gondoltam Rád sokat!
Tücsi merre?
Muzsu? Azt ígérted a múltkor, hogy majd jössz és írsz!
Joe?? Hogy vagy?
Móni, székletminta milyen lett? Hogy vagytok mostanság?
Szilvike? Munka? Bölcsi?
Szép napot!
Lilla