Kiemelt témák

Tudod nem volt tapasztalatom benne, hogy mennyire árhat akármilyen kis baktérium. Akkor nem gondoltam erre. Tudod Igaz sok babát ellátnak és hazaengednek, de a legtöbb ott van 1-2 hétig és nem ők a nagy feladat ám nekik. Hanem a nagy feladat Bogi, Viola, Lackó, ők azok. Ott kell bizonyitani. nem azoknál a babáknál akik csak nőni és hizni kerülnek be.

És ne értesetek félre nem azt mondom, hogy azokkal a babákkal nem kell foglalkozni, de kell, de az igazi feladat az ilyen igen koraszülött pici babák.

Volt olyan eset leejtette az egyik a műanyagtubust és simán visszadobta a többi közé, és kitudja kihez került be legközelebb.

Nálunk is szinte minden nap más volt a kezelőorvosa. Volt egy doki, aki közölte először velem, majd amikor a férjem is ott volt, hogy agyvérzést kapott a Pici, na, hát az olyan rezzenéstelen arccal mondta a dolgokat, hogy szerintem az ő érzelemmentes hangja és közönyösnek tűnő arckifejezése sosem tűnik el a szemeim elől. De állítólag ő volt az egyik legjobb orvos, és ki tudja, hogy naponta hány ilyen rossz hírt kell közölnie, így rá sem tudok haragudni.

Melcsike, nagyon sajnálom, hogy nálatok ilyen szemetek voltak

Látod neked biztos nem ez volt a tapasztalatod, bárcsak nekem lett volna olyan mint neked. A férjem mérges volt , dühös volt, de nem volt bunkó és a főorvosnak megmondta a véleményét. Azt mondták megpróbálják a Boginak lecserélni a köldökvénát, és nem sikerült. Nekem ez a nem sikerült az egész életemet végig fogja követni, mert elvesztettem a kislányomat. Elvesztettem. Nekem nagyon rossz a tapasztalatom.

Amikor Bogika végleg elment, tudod hogy kellett eljönnünk. Ránk se néztek, hozzánk se szóltak, mint valami kivert kutya úgy kullogtunk el. Mintha szégyenkeznünk kellene valamiért. Semmit nem szóltak. Ne haragudj hogy ennyit irtam, de ez most valahogy kijött belőlem.

Drága Melcsike, ilyeneket hogy engedhetnek dolgozni???

Látod, ezért is nem akartam leírni erről a véleményemet, mert elsőre kicsit olyannak sikerült, hogy abba bele se mertem gondolni, hogy más koraszülött osztályon ilyen hanyagul bánnak a babákkal, ahogy te is leírtad...

Jaj,Melcsike visszanéztem és ahogy írod, hát ez így borzasztó!!!
Nagyo-nagyon sajnálom, hogy ennyire rossz ott az ellátás,mert ebben hatalmas igazság van, hogy a mi babáink coltak a nagy feladat!!!
Hálát adok az égnek ott a korházban Simon doktor úrnak, sosem felejtem el, hogy mennyire igyekeztek, bíztak a KIcsikémben, hogy könnyes szemmel mondta meg, hogy most már elmegy,vége..és ha lehúnyom a szemem, érzem a vállamon a keze szorítását, ahogy vígasztalni próbál, amikor zokogva könyörögtem Violának, bocsásson meg nekem, hogy nem tudtam tovább bennt tartani,az orvos elcsukló hangon mondta:ne hibáztassa magát, mindent megtett, nem a maga hibája, a Kicsi tudja ezt!!!

Bár kicserélhetném legalább az emlékeidet Melcsike!!!!

Nem szóltak hozzám egy szót sem higgyétek el. Úgy jöttem mentem hogy rám sem néztek sosem. Jóformán. A takaritónő köszönt mindig.

Melcsi, természetes, hogy kijön belőled, ezért is vagyunk itt.

Nálunk ez is más volt, kiürítették a szobát, és csak mi voltunk bent, + mondták, hogy akkor ott kézbe vehettem volna Lackót, először és utoljára, de nem tudtam megtenni, egyszerűen nem volt szívem abban az állapotban kivenni onnan, csak az inkubátorban simogattam. Ahogy elment, mi is kb. 2 perc múlva kijöttünk onnan. Ezt is másképp csinálnám, most ha tehetném biztos ott maradnék vele még órákon át.

Melcsike, nektek ott el sem mondták, hogy mik fognak történni a következő napokban stb.? Semmi?

Amikor A Kicsikém elment, emlékszem nem akartam elengedni, képtelen voltam letenni..a Férjemet félrehívta az orvos valamit beszéltek, aztán a főorvos odatolt egy széket, hogy leülhessek, alig álltam a lábamon, a zokogástól, mintha kést forgattak volna a hasamban..aztán odajött a párom, hogy mennünk kell, nem maradhatunk..emlékszem még az egyik nővérnek a kisírt, megdagadt szemeire..ő azon az éjjelen is ott volt, amikor megszületett a Kicsikém..síri csend volt, amíg a párom kitámogatott...aztán arról a napról már nem sok mindenre emlékszem..sírtam..jöttek orvosok, nővérek..anyu..ott volt a párom..erőltette mindenki a nyugtatót, mondták ha így sírok kiszakad a varrat..másra nem emlékszem.

Amikor intéznünk kellett a Boginak a kiadatását a kórházból, felhivtuk a főorvost azt mondta 1 óra után mehetünk 5 óráig bármikor. 3szor beszéltünk vele az nap, mire utána nézett. Oda értünk 3/4 2kor és kiderült hogy 2ig van ügyfélfogadás. És akkor mondta a csaj hogy a ..... főorvos kicsit el van varázsolva hogy igy félrevezetett minket. Folyt. köv.

És akkor mondta a férjem, hogy azt észrevettük a kezelésnél mi is. És az irodista csaj azt mondta nekünk, - Sajnos ezt nem csak maguktól hallom. Sokan mondták ezt már itt nekem.-

Nem Boboka, nem mondtak semmit. Az volt az első, hogy aláirattak velünk egy nyilatkozatot, hogy beleegyezünk minden kezelésbe, az orvos dönti el hogy hogy kezelje a Bogit. Ez ok miért szólnék bele nem értek hozzá. Ja és ugy folytatódott hogy nem kérdezgetjük az orvosokat a baba állapota felől, csak annyit mondanak el nekünk amit ők jónak látnak. Volt egy kis ápolónő egyszer kérdeztem tőle valamit, válaszolt, de előtte körül nézett. Hallod ez nagyon durva , hogy félt válaszolni, hogy mit csináltak a Bogival pont akkor.

Na most sikerült megint jól kisirnom magam. Úgy látszik, még nagyon bennem volt ez még. Most kicsit megkönnyebültem.

Vagytok még? Vagy elijesztettelek benneteket?

dehogy ijesztettél, csak most én is elgondolkodtam..azért én is csinálnék bizonyos dolgokat másképp, de inkább sose legyen már lehetőségem!
Ezt értitek ugye???
nem lennék képes újra felállni ebből...
Volt idő, amikor úgy éreztem nem élhetek nélküle..és nem is akartam..ha a férjem nem olyan amilyen, ki tudja hol lennék most..de vigyázott rám..
Talán kapunk még egy esélyt.

Tünci

Nézd meg a vonalakat a kezeden? Leszel te még nagy családos.

Melcsike!
Ámen!!!!

De ugye most már értitek, hogy miért volt, van és lesz is mindig az a nagy harag bennem. Nem fogom tudni ezeket a dolgokat elfelejteni nekik sohasem.

nem tudom, mi van ,nagyon fáj a gyomrom..eszek pár falatot,aztán lehet tényleg lefekszem..

Betti, ma már nem hiszem, hogy ír..

Melcsike!
Értem,megértem...

Egyél, nem ám koplalsz egész nap. N E M V A G Y K Ö V É R.

Ugyi nem azért fáj a gyomrocskád?

Boboka

Hova tüntél?

nem, szerintem most már kijön rajta az elmúlt hetek idegessége..a helyzet az hogy volt vérző gyomorfekélyem tinédzserként és remélem ne mlesz semmi ilyesmi..csak a fájdalom most elég hasonló..de mostmár legalább a ház dolognak a végére érünk,ma számolgattunk és úgy néz ki, hogy végül lenulláztuk magunkat, de azért lassan rendbejövünk anyagilag és ez sem nyomaszt tovább..aztán remélem nem lesz gond a munkahelyekkel..

Elköszönök, tényleg le kell feküdnöm, sz*rul vagyok...

pusz

Pihenjél le. És kicsit vegyél vissza a munkából, nem kell egész nap hajtani. Ok . Jó éjszakát.

Melcsike, megértjük

Tünci, nagyon irigyellek azért, hogy kézbe tudtad venni a kicsi lányod A mai napig bánom, hogy én nem tettem meg.

Melcsike, remélem a sírás egy kicsit könnyített most rajtad Nagyon elkeseredtem, hogy ilyen létezik ma magyarországon.

Tünci, remélem egyikünknek sem kell már hasonló dolgokban dönteni, átélni.

Nagyon vigyázz magadra, a derekad nagyon bugyoláld be valamivel, nehogy megfázzon. Nincs citromfű teád otthon? Vagy valami görcsoldó?

Lányok, megyek lassan lepihenek én is, hátha a nappaliban félálomban még kihúzom a feleségekig.

Betti, Sütőtök, Kisanya, remélem jól vagytok.

Jóccakát mindenkinek, Melcsike, neked nyugodt éjszakát kívánok, Tüncinek pedig görcsölés menteset

Puszi neked is Boboka, én is megyek aludni. Jó éjt .

Na, ismét egy kis fáziskéséssel, de igen elszántan, itt vagyok! Ma nagyon rendes kislány voltam, szép rend mindenütt, elmosogatva, ruhák kikészítve, holnap reggel nyolckor porszívózással kezdek. Szereti fognak a szomszédasszonyaim.

Tünci, úgy örülök, hogy ilyen jót tudtál beszélgetni a férjeddel. Ez biztosan rengeteget jelent neked, nagyon átérzem. Szuper!

Melcsike, mi lett Barcinak a fogorvosnál?

Betti, ezt a nem-evős projektet én is végigcsináltam egy párszor. Úgyhogy saját élményekről tudok majd beszámolni bőven, ha kell.

Boboka, Tünci!

Nagyon érdekes, amit felvetettetek. Hogy az ember mikor lesz túl rajta, és mikor mer ismét belvágni, és milyen nemű kisbabát szeretne...

Kicsit meg is ijedtem, ahogy elgondolkodtam rajta, mert nekem is az jött hirtelen, ami Tüncinek (csak fordítva), hogy ha egyáltalán el bírom viselni mégegy kisbaba gondolatát, akkor is: nekem kislány nem kell, nem tudnám szeretni... Gonosz Kisanyácska...

De ha egy kicsit jobban belenézek: ha már egyszer itt lesz a hasamban az a kis drága, egyszerűen szeretni fogom, őt, ahogy van... Mondta nekem is valami látó-féle, hogy a kislányomban a nagypapám születik majd újra. Kétségkívül érdekes, de egy ilyen kis lény annyira kiköveteli az édesanyjától, ami az övé - rá kell figyelni, meg kell ismerni, alkalmazkodni kell hozzá, és szeretni kell (nincs mese ) - hogy nem lehet párhuzamokat vonni: "Akkor ez a gyerek tkp. a nagypapám?" Nem, ő egyszerűen csak ő. Szóval nekem ez nem okozott gondot. Természetesen jött, hogy a gyermek önmagával azonos, és ez a szeretett nagypapámhoz való viszonyulást is nagyban megkönnyítette. Jó lenne, ha így lenne legközelebb is.

Tünci, anyukád mi között nem tud szelektálni, mikor telefonon beszél?

Ma engem is kb. hétszer hívott telefonon az édes jó anyám...

Hm, kacsazsíros kenyér reggelire, nem semmi... Én vega vagyok, de ezt még húsevő hőskoromban sem bírtam legyűrni!



Melcsike, a kisfiam kérését tolmácsolom: hozzunk nekik össze egy randit Barcival! Meséltem neki rólatok, és nagyon örült, hogy Barci majdnem egyidős vele. Biztos jól ellennének a kis csibészek. A fiam még abban a korban van, mikor nem veti meg a lányok társaságát. már ha egyedül van, és nem bandában. Tudod, a nyájszellem... múltkor pl. oldalbapisilték az óvodát...

Melcsike, nagyon-nagyon átérzem a haragodat. Bizony nekem is van tapasztalatom a kórházakról. Gyerekekkel voltunk bent háromszor, a kisfiam ott született, és ugye most, legutóbb is volt szerencsém.

Mindig azt mondom, csak kórházba ne kerülj Magyarországon. Lehet, hogy Bp-en, Székesfehérváron más a helyzet, de (az én élményeim alapján) Pécsett is olyan borzasztó, mint amit Melcsike leírt. Persze nem a koraszülött-osztályról beszélek, olyan tapasztalatom nincs. De fertőző, csecsemő, sebészeti, nőgyógyászati, szülészeti, gyermekágyas és újszülött osztályról sajnos van...

Nem sok ehhez mérhető fájdalom és keserűség van bennem... Komoly munkába fog telni, ha egyáltalán valaha képes leszek feldolgozni a kórházi élményeimet.

(Mellesleg a hároméves sem véletlenül született otthon.)

Vágóhíd! Ez a véleményem.

Na, most megint jól felhúztam magam. A francba.




Tünci, remélem jobban lesz a gyomrod, mire felkelsz! Aludjatok jól.

Hűha Melcsike!! Nagyon, de nagyon felhúztam magam azon amit írtál. Egy biztos, ha velünk történt volna meg, a férjem szó szerint az orvosokat és a személyezetet kicsinálta volna, ez nem kérdés. A baba gondozását KÖTELEZŐ lett volna veletek megosztani és közölni. Szomorú, de nagyon keménynek kellett volna lennetek és rá kellett volna szólni a növérekre, hogy ne nyúljkájanak az inkubátorba fertőtlenített kéz nélkül. Könyörgöm azért vannak inkubátorban, nem azért mert jobban néznek ki ott. Nehogy fére érts, egy szóval sem azt akarom mondani, hogy bármit is elmúlasztottatok, hanem, hogy szomorú, hogy egy ilyen helyzetben nemhogy lelkitámogatást nem kaptatok és borzasztó, hogy nektek kellett volna ott az orvosokat utasítani. Én biztos bepereltem volna őket és kivizsgáltattam volna a helyzetet, ez a minumum, arról nem is beszélve, hogy agyoncsaptam volna mindenkit.. bocsi, de nagyon nagyon felháborított. Érdemes lenne kiírni a kórház nevét, az orvosok nevét és mindenkiét. Ennyit "megérdemelnek".
Uff beszéltem!

Kisanya akartam tőled kérdezni, hogy jól vagy lelkileg? vannak még rossz pillanataid, vagy elfogadtad már a helyzetet Pieterrel.. csak ha nem vagyok túl indiszkrét..

Hali!
Melcsike most is igazad van, ez a harag teljesen jogos, de nem csak a kórházra haragudtatok, haragudtatok magatokra, a külvilágra, a párotokra, a lakásotokra... Az hogy kinek melyik harag erősebb, az változó, hullámzó. Az hogy ezt le tudjátok írni szégyenérzet nélkül az nagyszerű, és az gyógyít szerintem. Ha ezt a sok dolgot mind el kéne fojtani tényleg nem találnál senkit aki megért, a maga lenne az őrület.

Tegnap nem tudtam jönni, szülinapon voltunk, utána meg bedőltem az ágyba.

Tünciiii,
Grace klinika, irigy...

Jó reggelt!

Akkor mindenki egyetért Melcsikével, az valóban elképesztő, amit leírt!
Azt hiszem ez mnidannyiónkat megtanított arra, hogy ilyen helyzetben legyen ott vaalki aki a végletekig kiáll értünk..Mert sajnos olyan lelkileg-fizikailag elesetten nem tudunk odjektivak lenni..de más tudhat, ezért nem lehetünk egyedül!!!

Betti!
Jó volt a buli?
Vagy ez is olyasmi "kötelező" dolog volt???
Kedden Te megnézted a grace-t, vagy leírjam?

Ma jobb a gyomrom, kávézni is tudtam, nem tudom mi volt az a tegnapi fájás..

Tünci, a keddit megnéztem. Valahogy fent maradtam, de tegnap a Feleségeket már nem bírtam.

Új hugimnak volt 12. szülinapja és meghívtak vacsira minket.
Este hét volt mikor eljöttünk, 8.-ra értünk haza, addigra már az a 4 óra alvás megtette a magáét.
De most viszonyla jó vagyok, mára reggelre kemény 6 óra 20 percet aludtam.

Istenem mikor volt az, mikor én 8 órát tudtam pihenni!

Azt néztem, hogy a 8.45.-el felérek 11.14.-re, az még nincs későn ugye?
13.00 a találkozó?
Néztem a honlapot, ott van egy pizzéria is, a Darshan kerten belül, tudatlan vagyok, de oda megyünk?
Vagy az is egy jó megoldás, ha odaértem, valakit felhívok, aki megadta a számát.

Jó reggelt.


Jó kis fejgörccsel sikerült tegnap ágyba kerülnöm. Ráadásul azt álmodtam, hogy reggel amikor felébredtem egy behatoló szembe sétál a férjemmel az konyhaajtóba, majd elkezdtük üldözni, de egérutat nyert. Aztán lecseszte a férjem, hogy nem kulcsolta be a bejárati ajtót. Én mindig bekulcsolom, mert amióta kicserültettük azóta kilincs van kivül is. Nem lehet mást betenni, mert ötpontos és csak úgy lehet bekulcsolni, ha előtte felhúzzuk a kilincset.


Lányok


Ez amit leirtam az csak a jéghegy csúcsa volt. És előtte itt nálunk a kórházban? 1 hétig itt feküdtem előtte. Arról ne is beszéljünk. Olyan por volt az ágyak alatt, pedig minden nap jöttek takaritani. A második nap a szomszédom ágya alá tettem egy papirtörlőről leszakitott darabot, az utolsó napig ott volt.


Szülés napja, elfolyt a magzatvízem 3 ujjnyira ki voltam tágulva, erős fájások, orvos lesokkolt előtte, hogy már tuti nem fog élni a baba, befejezetlen vetélés cimszóval fogok szülni. És hallom a doki mondja a szülésznőnek, telefonáljon Győrbe passzoljuk el a 25 hetest. Ez én voltam. A szülésznő - most?-, doki : igen próbáljuk meg elpasszolni, bár lehet ők meg visszapasszolják. Aztán mégsem passzoltak, ez a doki megvárta a váltást és lelépett. Majd bementem szülni a szülőszobára, orvos a környéken sincsen. Csak a két szülésznő, nekik sokat köszönhetek. Jön a telefon vigyenek fel a műtőbe.

Folyt . köv.

Beteghordó fiú jön értem. Hosszú folyosó, lift várni kell rá. Csak ő volt velem, senki nem kísért. Beszálltunk a liftbe. Már nem nyomtam mert megijedtem hogy visznek fel. És egyszercsak éreztem kicsúszott a kicsi. Én: A beteghordó fiúhoz, siessél gyorsan mert kicsúszott a baba!...... Felértünk még egy hosszú folyosó kacskaringós. A fiú fut már velem. Odaértünk , mondom a dokinak kicsúszott a baba, felemeli a takarót, ........... igen, mondom és erre Ő sajnálom. Hozzanak egy rongyot, vigyék el innen ezt a gyereket. Néztem ki az ablakon és nem tudtam sirni. Egyedül maradtam a beteghordó fiúval, már fogta a kezem. Fiatal srác volt, de megfogta a kezem. Látta hogy nehéz nekem. Kb. 1 óra múlva arra ébredtem, hogy visszatol a srác, mert majdnem ledöltem, mert még mindig azon a keskeny beteghordó kocsin feküdtem. Még mindig nem volt senki ott a műtőben.

10 perc múlva kb. bejött az egyik műtősnő, és a fejem mögé állt. Halkan azt mondta nekem, elvitték a babát Győrbe. Én meg egyből - Miért vitték el? ............ mert mégis életben volt. Akkor ott nagyon elsirtam magam. És jött a nőgyógy. és az altatós orvos és megcsinálták a küretet. Ébresztgettek és akkor hallottam a doki mondja írják át a papírt nem befejezetlen vetélés, hanem korszülés. Aztán levittek a szobába. Én meg mindenkit felhivtam, mert a szülőszobából mindjárt az elején körbe telóztam mindenkit, hogy szülök és elment a kisbabám. Ja és még a műtős nőtől kérdeztem, hogy milyen nemű lett a kicsi. Nem is tudom, nem emlékszem rá, az volt a válasza.

De aztán bejött az egyik szülésznő már a szobába és mondta nevet kellene adni a kislánynak. Másnap jött az orvos és el kell mondania, hogy nagyot hibáztak hogy egy hétig bent voltam és nem jártak utána, mi lehet amiért bementem. Sajnálja.

És ezek után két nap múlva saját felelősségemre kijöttem a kórházból és megfürödtem és 1 óra múlva ott voltam a Bogikámnál. És lelkileg és testileg is fáradt voltam. Úgy indultam neki az előttem álló hosszú és bizonytalan napoknak. És nem tudtam sokszor beszélni sem csak őt láttam és sirtam és biztattam. És igy teltek a napok akkor és nagyon lassan teltek. Felkeléskor telefon, lefekvéskor telefon.


Leda

Hidd el nem vagyok olyan nyámnyila ám, én is kiállok mindig a magam igaza mellett és nem szoktam hagyni, hogy eltiporjanak. De akkor csak az volt, hogy ők itt a mindenható, az ő kezükben van a gyerekem élete. Utólag már megbántam hidd el, amikor már volt időm és persze erőm visszagondolni az egészre.

Ne ijedjetek meg amúgy most jól vagyok, csak szerettem volna, ha az egész történetet igy ahogy van halljátok. Ezért nem fogok soha megbocsájtani, hiába segitenek máson, tőlem soha nem nyernek bocsánatot.

Ja és ez két különböző kórház, az egyik Mosonmagyaróváron, a másik Győrben a megyei kórház.

Jó reggelt:)

Szia Boboka!

Melcsike, most olvasom vissza, amiket ma írtál

Elképesztő, hogy ilyen orvosok vannak...
Hogy beszélhetnek így egy anyáról, gyermekről?

Látod mennyi munkát adok most nektek. Irtam egy jó kis regényt. Kaland vagy horror?