Sziasztok anyukák, egy figyelemfelkeltő irományt hoztam, ez most nem szüléses, szopizós téma, de sajnos a későbbiekben bárkit érinthet. Ha ráértek olvassátok el, tudom, kicsit hosszú, és még van hozzá egy petíció is...
Taigetosz a XXI. században?
Sokszor írtam, és valószínűleg sokszor fogok még írni Önnek, arról, amiről ma szeretnék beszélni.
Meggyőződésem, hogy rövidlátó az az állam, amelyik az oktatáson szeretne spórolni. A gyerekek képességeibe való "beruházás" a leginkább megtérülő befektetés.
Nemrég még szegény, de mára gazdag országok példájának sora bizonyítja, hogy érdemes beruházni a "fejekbe", érdemes pénzt áldozni a tanításra.
Ma a világ egyik legfejlettebb országa Japán. Gazdasági nagyhatalommá vált jószerivel saját ásványkincsek nélkül. Hogyan? Áldoztak az oktatásra. Volt időszak, amikor az állam költségvetésének a felét az iskolákra költötték. Ugyan hol van Magyarország ettől?
Az oktatás és a fejlődés közötti összefüggést könnyű belátni: az iskolázott ember könnyebben ismeri fel a problémákat, könnyebben talál a problémákra megoldást. Tudásával, ötleteivel nem csak saját magát, de környezetét is gazdagítja. Jobbá és élhetőbbé teszi a világot.
Sajnos ebben az országban nem ez a helyzet. Évről-évre csökken az oktatás támogatása és ennek megfelelően csökken az oktatás színvonala is.
Különösen fontos, hogy biztosítsa a fejlesztést az állam azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen hátránnyal indulnak neki az életnek. A diszlexiások, diszkalkuliások, tanulási nehézséggel küzdő gyerekek saját erejükből ritkán, és iszonyatos erőfeszítéssel képesek elsajátítani azokat az ismereteket, amelyek az érvényesüléshez szükségesek. Segítség nélkül nagyon valószínű, hogy ezek a gyerekek elvesznek: felnőve nem a képességeiknek, intelligenciájuknak megfelelő munkát kapnak, hanem képzettség nélkül végezhető munkákat.
És ez még a jobbik eset, hiszen tény, hogy a tanulási nehézséggel küzdők között sokkal magasabb bűnözés felé fordulók aránya. Ez a tanulási nehézségek következtében kialakuló kirekesztettség következménye.
Éppen ezért nagyon fájdalmas (SŐT! Felelőtlen!) minden olyan kormányzati megszorítás, mely ezt a területet érinti. Az ország jövő évi költségvetése pedig sajnos ilyen intézkedéseket tartalmaz!
Minden apróság különleges emberi lény, aki a saját egyéni módján növekszik és fejlődik. Van, aki később éri el a fejlődés egyes mérföldköveit, mint a társai. Előfordul, hogy ez a késés a normál fejlődés változata - elhúzódó betegeskedésből felgyógyulva könnyen behozza lemaradását társaival szemben. Sok esetben viszont az eltérő fejlődésű gyermekek segítségre szorulnak abban, hogy képességeiket a lehető legteljesebben kibontakoztathassák. Számukra jött létre a korai fejlesztés intézménye: a 0-5 éves korú, az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek számára ajánlott gyógypedagógiai, mozgásfejlesztő és egyéb terápiás szolgáltatások köre.
Mikor van szükség korai fejlesztésre?
A korai fejlesztés a megelőző tevékenységek közé tartozik. Azaz minél korábban kezdődik a fejlesztés, annál inkább lehetővé válik, hogy a gyermek behozza az érésbeli elmaradását, iskolás korára a hagyományos iskolai keretek között tanulhat. Sőt, a korai fejlesztés segítségével elkerülhető a másodlagos tünetek (pl. magatartászavar, a személyiség megváltozása) kialakulása.
A korai fejlesztés nélkülözhetetlen az orrhangzós beszédű gyermekek (ajak-, szájpad-hasadékkal születettek), a megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésű gyermekek, valamint a dadogók esetében.
A "problémás" kisgyermekeket nevelő szülők sokszor teljesen tanácstalanok, hová fordulhatnának ellátásért. Sem a kórházak szülészetén, sem a koraszülött-, újszülött-, illetve csecsemőosztályokon, sőt a házi gyermekorvosok és védőnők kezében sincs olyan lista, amely tartalmazná a korai fejlesztést végző intézményeket. Sajnos a gyakorlatban az információ fordított irányban áramlik: a házi gyermekorvosok és védőnők is inkább azoktól a szülőktől értesülnek a lehetőségekről, akik már eljutottak valamelyik ellátóhoz, és tapasztalataikról beszámoltak nekik.
Hová fordulhat?
Bár ideális lenne egy országos korai fejlesztő centrum-hálózat kiépítése, hazánkban sajnos ez még várat magára. Így, bár több korai fejlesztő központ is működik (részben alapítványi fenntartásban), sajnos ezek ma még nem hozzáférhetőek mindenki számára. Korai fejlesztő, illetve rehabilitációs centrumok működnek többek között Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Kaposváron, Pécsen, Székesfehérváron, Békéscsabán. Ezekben a központokban komplex vizsgálattal mérik fel a gyermeket, egyénre szabott, tervszerűen felépített fejlesztő és terápiás programot kínálnak, s emellett tanácsadó szolgáltatást nyújtanak a szülőknek. Mozgásproblémával, megkésett beszédfejlődéssel, viselkedészavarral, hallás-, látásproblémával, az étkezéssel, alvással, szobatisztasággal kapcsolatos problémával küzdő gyermekek szülei fordulhatnak hozzájuk.
Vannak más, nem centrum-szerűen, de alapítványi fenntartással működő ellátó intézmények, amelyek egy-egy terápiás módszerre épülnek vagy egy-egy területtel (pl. mozgás, beszéd) foglalkoznak. Sokszor a szülők hamarabb eljutnak ezekbe az intézményekbe, mint a szakértői és rehabilitációs bizottságokhoz. Innen küldik azután őket a bizottsághoz, hogy a megfelelő szakértői vélemény birtokában elkezdjék velük a terápiás munkát. A szakértői vélemény azért is elengedhetetlen, mert az ellátó intézmény ennek alapján kapja meg a gyermek fejlesztése utáni állami normatívát.
Meddig lesz lehetőség az ellátásukra?
A korai fejlesztő központokba eljárni rendkívül időigényes. Ezért a gyakorlatban úgy működik, hogy a gyermek számára biztosított órákat tömbösítik: így a heti 3-4 óra fejlesztést 1 nap alatt kapja meg a gyermek. Az intézmény pedig megkapja a teljes támogatást. Ami önmagában ugyan nem sok, de biztosítja a működést.
A kormány jövő évi megszorítási terve szerint ezután csak akkor kapná meg a korai fejlesztéssel foglalkozó intézmény a gyermekek után járó állami normatíva 100 %-át, ha heti 3-5 alkalommal megjelenik ott a gyermek. Tehát az új szabály értelmében nem megfelelő az eddigi gyakorlat, mikor a 3-4 órát egyszerre tartják meg a gyermeknek. Ha a fejlesztésre szoruló gyermek nem helyben lakik, akkor akár másfél órát is utaznia kell, míg eljut a korai fejlesztést végző szakemberhez. Eddig ezt elég volt hetente egyszer megtenni, most hetente 3-szor, négyszer kellene utazni.
Ön tudná vállalni ezt a tortúrát napi 45 perces ellátásért? Egy-másfél órát utazni (oda-vissza 3 órát jelent!) napi háromnegyed órás foglalkozásért? Ilyen feltételek a szülők nem fogják tudni elhordani gyermekeiket a fejlesztésekre. Az intézmények nem kapnak támogatást, a gyermekek ellátatlanok maradnak. Mi lesz velük? Megmondom: lemaradnak kortársaikhoz képest, nem lesznek képesek teljesíteni azokat a követelményeket, melyeket az társadalom, és az iskolarendszer állít eléjük. Persze lehet mondani, hogy ez a szülő felelőssége, hiszen vállalhatná a tortúrát, és elhordhatná a gyereket. De ez a heti négyszer fél napos elfoglaltság gyakorlatilag lehetetlenné teszi az elhelyezkedést.
És mindezt úgy, hogy gyakorlatilag egyetlen szakmai érv sem támasztja alá ezt az intézkedést. Egyszerűen valaki vagy valakik úgy gondolták, hogy ez nem fontos probléma, hogy ezekkel a gyerekekkel nem kell foglalkozni, az ő sorsuk, az ő jövőjük nem érdekes. Persze, megértem, e döntés következményei nem ma, és nem holnap fognak jelentkezni, hanem 15-20 év múlva. Akkor pedig hol lesznek már ezek a politikusok, hol lesznek a mai döntéshozók. Foglalkozzanak ezzel a gonddal majd az akkori vezetők.
Úgy érzem magam, mintha egy időutazáson lennék: visszarepültem volna az ókori Spártába, ahol Taigetosz hegyéről levetették a gyengéket és sérülteket? Ez nem történhet meg a XXI. századi Magyarországon.
Készült egy petíció, mely segítségével a Parlament figyelmét kívánják felhívni erre a lehetetlen helyzetre.
A petíciót itt olvashatja el. Kérem, aláírásával, véleményével támogassa Ön is a javaslatot.
http://prae.hu/prae/petitions.php?pid=2096
Össze kell fognunk. Másnak nem fontos gyermekeink jövője. Képviseljük mi!
Üdvözlettel:
Kazal Kolos
Ui.: Kérem, ha tetszett Önnek a hírlevél, küldje tovább ismerőseinek, barátainak!