Sziasztok!
Életjel.
Olyan ritkán tudok jönni,hogy már lasssan elfelejtkeztek rólam.
Remélem már nem tart sokáig ez a nyavajás időszak, és tudok jönni gyakrabban. (bár még most nem bánom)
Olyan sokat írtatok,hogy képtelenség mindenkinek írnom.
Kata nagyon sajnálom, mást nem tudok írni.
Kata 2 téged is sajnállak, nem könnyű feldolgozni ezt a sok rosszat.Remélem még van esély arra,hogy a nagymamád jobban legyen.
Az újaknak gratulálok!
A történeteitek egyszerűen szuperek. (merthogy olvasni szoktam ám, csak írni nincs erőm) Nálunk nem volt semmi ilyen izgi dolog. Bár annyi, hogy már én is régóta ismertem a páromat, az unokatesóm haverja volt. Egyszer még arra is gondoltam,hogy milyen helyes srác, de jó lenne nekem, de hát elhessegettem a gondolatot, mert 7 évvel idősebb, én meg még fiatal voltam. Erre pár évre rá összejöttünk.
Nálunk nem lesz esküvő, ő nem akarja. Nem szereti a felhajtásokat, én meg nem mondanék le a fehér ruháról. Szóval, így inkább nem házasodunk össze. Ez nekem egy kicsit fájó pont, de annyira szeretem, hogy túl teszem magam rajta.
Ja, és a telepátia. Nálunk az van, ha itthon vagyunk,hogy gondolok valamire,és ő meg szó szerint kimondja.
És, még mindig önző vagyok, magamról mesélek.
Tegnap a Forma 1 magazint néztük a tv-be. Már láttuk a múltkori futamot, tudtam mi történt. Ráadásul nagyon örültem,hogy a Hamilton nyert. Erre én kis hülye tegnap elsírtam magam, hogy szegény Massa..... Gondoltam nem vagyok komplett, és hogy ezt el kell mesélnem nektek. Erre látom ma nem vagyok egyedül.
MOst már mennem kell, ne haragudjatok, hogy jórészt csak magamról írtam, de én még a vizsgálatokhoz nem tudok hozzá szólni, de sokat jegyzetelek,hogy tudjam mi vár rám.
Holap este megyek dokihoz, szorítsatok,hogy minden rendben legyen. Ha jól emlékszem mások is mennek holnap ugye?
Jaaaaaa, még Magdinak akartam írni,hogy kicsit irigylem ám, a fotós párja miatt. Ha a gyűrűről ilyen képet csinált, milyen szép kismamafotói lesznek!
Legyetek jók, írok amint bírok!