Sziasztok!
Tünde
épp csak bekukkantottam és látom, miről írsz. Sára pont ilyen baba volt. Az első 3 hónapjának szinte minden éber percé végigordította. Senki nem tudott semmi okosat mondani, de kegyetlen volt, az biztos. Még így visszagondolni is.
Én így utólag azzal magyarázom, hogy egyrészt talán kicsit nehezebben szokott hozzá a kinti világhoz, másrészt pedig nagyon gyors észjárású gyerek és addig míg a saját teste nem engedelmeskedett az akaratának, frusztációt keltett benne. Mikortól elkezdett mozogni (forogni, hasalni stb) látványosan javult a helyzet.
Én szinte centit vágtam és közben számtalanszor gondoltam arra, hogy ha ezt előre tudom, bizony várok még jó pár évet.... Segítség nálam is alig. Párom este 7-nél előbb nem ér haza és reggel 6-kor megy el... Szóval nekem remek önismereti tréning volt az első pár hónap, a határokat feszegettük...
Javaslatok... Hát... Csak amik nekem beváltak...
Sztem a legfontosabb, hogy fogadd el a helyzetet, tehát ne akard mindenáron megoldani. Ez most egy ilyen időszak, kicsi a nagyobbik is, nem megy minden flottul, lestrapáltak vagyunk de ez csak hetekig tart és aztán szépen minden letisztul. S közben pedig ne hidd azt egy percig se hogy nem tudod megcsinálni.
Iszonyú fáradtan, nyűgösen, tökéletlenül, de szeretettel - és ez a lényeg!
Ami a gyakorlatban bevált:
- hordozókendőztünk rendületlenül - ez életmentő volt. Sára semmit nem aludt az ágyában, babakocsiban sem, csak így tudott pl. amíg Julival sétáltunk kicsit hunyni.
- ne korlátozz semmit a szopiban. Nálunk nincs cumi sem, a szopival is iszonyúan megküzdöttünk az elején, mert S. még közben is sokat sírt, de még mindig ez volt az egyik dzsolidzsóker. Egész jól lehet közben mesélni, mondókázni a nagyobbnak. én nem hiszek a 3 órás "etetésben", mert a szoptatás az messze több ettől, másrészt azt, hogy egy kisbaba ennyi időnként kell hogy éhes legyen, azt főként tápszeres kisbabákra találták ki.
- nálunk az első két hónap éjszakája arról szólt, hogy a férjem Julival, én meg Sárival aludtam. Nagyon gáz volt és sokat gondoltam rá, hogy francnak vettünk ágyat, kéne egy bazi nagy szivacs és mindenki elférne. Aztán ahogy érik a kicsik idegrendszere, nő a nem REM-alvásszakasz és megszokja, hogy fürdés után kezdődik az éjszaka, most már Sári is rég a kiságyban alszik éjszakánként. Bár még 2-10X kel mindig.
- csináljatok különprogramot Rékával, amikor párod egy kicsit babázik, te meg nem csak üvöltést hallasz végre. Fél óra csodákra képes.
- az alvásmegvonás nagyon durva tud lenni - én is sokszor tapasztaltam S. mellett, de én pl. nem nagyon tudok nappal aludni, akkor sem, ha Péter vigyáz a gyerkőkre. Ha reggel nem kell a nappal kelnem, mert ő kihozza a hálószobából őket, én meg megszoptatom Sárit és visszafekszem, az csodákra képes.
- próbálj beiktatni privát időt. Ez nálam azt jelentette, hogy amikor legalább Julcsi aludt, én közben nem a háztartást vezettem, hanem pl neteztem, olvastam, filmet néztem (ez van most is), szóval kikapcs. És akkor is, ha S. fenn volt. Rengetegszer cicizte magát álomba pl. akkor, amikor én egy kézzel a leveleimet írtam, vagy újságot olvastam. Később amikor már nem ordított, de tele volt a pocija, nem volt álmos, akkor is betartottam ezt: leraktam egy kosár érdekesség mellé molyolni, én pedig közben a nlc cafén, vagy itt hörpölgettem a koffeinmentes tejeskávémat.
- ja, tej: érdemes egy olyan 10 napos teljes tejtermékmentes diétát végigcsinálni, hátha a tehéntej csinál nála vmi kellemetlenséget állandóan. Én S. 3 hetes kora után kezdtem, de nálunk nem hozott eredményt.
- és még 1 dolog: írhatsz esetleg Schneiderné Diószegi Eszternek. Nekem ő egy hihetetlen biztos támpont volt. Gyermekpszichológus és szoptatási tanácsadó is egyben. Olyan szinten tud lelket önteni az emberbe, hogy már attól fittebbnek érzed magad. Az nlc szakértői között is megtalálod.
Ami biztos: az anyukák terhelhetősége minden egyes gyerekkel egyre nő.
Ugyanúgy mint a szeretet - duplázódik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan napjaink, amikor a falat kaparom, mert ők is extra nyűgösek, én meg épp hamarabb kapom fel a vizet mindenért, de esténként, amikor már együtt szuszognak, olyan boldogító, hogy vannak.
Kitartás!
A többiektől elnézést a kisregényszerű észosztás miatt, de nagyon szeretnék segíteni.
KM