Kis nyugi itt, próbálok valamit visszaadni a tegnapi kudarcos témavázlatomból.
Megymag: nagyonis jó az az intuíció, ha én mondom! Rám azt szokták mondani, hogy nőhöz képest rendkívül racionális vagyok - de néha mégis engedek a gyomorvezéreltségnek, és az is jó szokott lenni, ha meg nem ijedek idő előtt... csak a zűrzavar bajos. Ha egyensúly és egység van, akkor minden oké.
Csandy: hát tényleg majdnem egyformák a gyerkők itt és ott! Bár be kell vallanom, hogy pár hónapra így utólag még én is vágytam volna Andris szempontjából, hogy akkor hátha könnyebben veszi. Persze ugyanezzel az Ilkával!!! Bár akkor ezek szerint lehet, hogy ez mindig, bármekkora különbség esetén így volna.
Úgy gondolom, az a vízválasztó, hogy tud-e már igazán beszélni. Andris csak most a nyár végén kezdett igazi komoly mondatokat mondani, gondolatokat kifejezni. Előtte max. 1-2-3 szavas rövidke kérő, kérdező mondatai voltak. Azokkal még nem lehetett elmondani, hogy mit szeretne igazán,hogy mi nem tetszik, hogy mi fáj... Pedig egy kistesó születésével éppen ezek nagyon fontossá válnak. Már csak azért is, mert már nem tudok minden pillanatban úgy ráhangolódni, fél szavakból értelmet kiolvasni, mint eddig. Így hát talán nem is véletlen, hogy most lódult meg a beszéde. Mondjuk ő nem ebben a legerősebb, inkább az alsó középvonalhoz sorolnám - ellentétben mondjuk a mozgásfejlődésével
Amikor terveztük a másodikat, azt gondoltuk: ha már szépen kezd szavakat mondani, akkor mire letelik a 9-10 hónap, pont rendben lesz már beszédileg. De lassabban tempózott. Hát ez van, nem lehet mindent előre megtervezni, ami pedig fáj az én racionális lelkemnek
Épp minap gondolkodtunk a férjemmel, hogy ha egy esetleges harmadik gyermeket terveznénk, mikorra volna jó időzíteni. Egyik oszlop: nyáron jó szülni, ő olyankor sokat van otthon, van idő összeszokni, nagyszülők is százszor jobban ráérnek, nem jár le a GYED és nem kell hosszan kihúzni GyESből, óvodába íratásnál könnyebbség, ha nem téli a gyerek, amikorra betelik a csoport... Másik oszlop: a kicsivel nagyobb korkülönbség talán mindenkinek jobb és könnyebb lenne. Mondjuk 2,5-3 év. Háááát... rövidke oszlopocska, bár kétségkívül súlyos tartalmú. Mindegy, még nem most kell dönteni
Falkaparás témakör: vannak brutál kaparós napok. Amikor valami megfoghatatlan okból mindenki hisztis, nyűgös, fáradt, türelmetlen, ordít... én is. Vagy mondjuk főleg én
Ha ezek találkoznak mondjuk még egy férjem-későn-jön programmal, akkor nem marad vakolat.
A krízis egyértelműen az esti egyedül-altatás. Inkább öt délután egyedül fürdetésig, kézzel-tágítással
!
Azt viszont megfigyeltem, hogy a rengeteg pozitív és örömteli dolog a gyerekeimmel kapcsolatban akkor tud igazán érvényesülni, ha a napirendünk nagyjából stabil. Ahogy ezt már nálam okosabb fórumtársak régebben kifejtették. Vagyis muszáj kimenni délelőtt és délután is, fél1-kor ebédelni kell, utána alvás, és este fél7-7 közt vacsi-fürdés-mese-alvás kezdődik, mert különben hűha. Közte elvileg rugalmas és változatos, de az ábra csalóka, mert nincs is közte olyan sok idő
Viszont mennél több dolgot próbálok együtt csinálni Andrissal: a főzést, teregetést, takarítást, vásárlást... Szerencsém van, mert tökre élvez bármit (még?), közben locsog vég nélkül. Egyre jobban imádom, amiket mond, csuda szórakoztató. És külön szép követni az ő kis gondolatmenetét, rájönni, hogy milyen asszociációs lánc mentén jutott el a sült gesztenyétől a kiskecskéig, amit minap láttunk... Szinte hallom néha a kis kerekeket kattogni! Ilka meg nagyon nyugodt baba, de neki is vannak nyűgös napjai, amikor csak nézek, hogy hová tűnt az én órákig bámészkodó, mosolygós kislányom. Na az ilyen nehéz, mert olyankor muszáj folyton felvenni, akkor meg semmivel nem haladok (kendő segít, de nem bármiben azért), attól ideges vagyok, Andrissal sem tudok úgy foglalkozni - és végül kell valaki, akire dühös lehetek, ez pedig ugye leginkább szegény apjuk szokott lenni
magamra mégsem ordibálhatok alapon (bár kétségkívül megérdemelném
).
Egyébként vannak elhatározásaim - mondjuk adventre? -, amivel javítani lehetne a napok élvezeti szintjén. Az egyik tervem pl. a számítógépezés visszaszorítását célozza. Na nem a hasznos percekre, az igazi töltődésre (mondjuk itt) gondolok, hanem a céltalan info-felszívásra, a fáradtságból elkövetett kattintgatásra-fórumbogarászásra. Tökre nem is pihentet, az csak illúzió, valójában elcsigázottabban állok fel, mint ahogy leültem, és hozzá még az időmet is elrabolta. Helyette inkább több szőnyegreülős-játszós időt terveznék. Abból mindig kevés van szegény Andrisnak.
A Ti terveitek hogy állnak? Megymag?
Rita, köhögés-takony itt is folyamatban! De nem vészes szerencsére. Andris meg örömmel ül minden reggel a porszívó mellett, és szívja a saját orrát
Mivel nem ilyen bedugult-hátrafolyt izé, csak híg, de sok, ő is meg tudja csinálni magának, és akkor nem kell vele harcolni. Tiszta haszon!
Nna, felébredt a lányom.
Indul a második etap a délelőttből. És még mi mindent terveztem mára! Csak sajna esik. Semmi kedvem elindulni
Szebb napot mindenkinek!