Sziasztok!
Nekem munkahetem van, ma lett volna hosszú nap, de már itthon vagyok, valami csoda folytán viszonylag hamar végeztünk. Kettőre mentem, de érdemben csak negyed ötkor kezdtünk dolgozni. Majd' fölrobbantam, hogy ezt az időt tölthettem volna itthon is.
A végére a fejem úgy megfáldult, hogy nem mertem elindulni haza autóval.
Mióta Déva megvan, frontérzékeny lettem.
Kell még egy, hogy helyrebillenjek.
Anita!
Nagyon szépségesek vagytok! Ne izgulj, menni fog minden! Boti sem fog sérülni, csak szoknia kell a helyzetet. Valami pszicho könyvben azt olvastam, hogy az elsőszülöttnek a tesó érkezése olyasmi érzés lehet, mintha a házastársunk egy új nőt költöztetne be, és közölné, hogy őt is szereti, szeressétek ti is egymást.
Én nem tudom, milyen érzés lehet, de a gyerekek gyorsan és jól alkalmazkodnak. Pár hét, és Boti már nem is fog rá emlékezni, hogy volt olyan is, hogy Emma még nem volt. A sírás (hiszti) szerintem nem biztos, hogy rossz egy ilyen helyzetben, valahol ki kell adnia a feszültséget. Írtad, hogy Emmát ott tudod néha hagyni, és akkor hármasban is vagytok. Én néha kettesben is elmentem Kevével (bár ő nem akart a Déééba nélkül), mert úgy gondoltam, hogy továbbra is kijár neki (is) legalább néha az, hogy csak anya és fia legyenek együtt. Mostanában amikor Attila itthon van, és nem megyünk mindannyian, akkor osztozkodunk a kölkökön, hol az egyik, hol a másik van velem. Ez mindenkinek feltöltődés, a gyerekeknek az egyéni figyelem miatt, amit ilyenkor kapnak, nekünk azért, mert csak az egyikre kell figyelni.
Féltékenységről nem tudok mit írni, mert nálunk nem volt (még
), talán nálatok se lesz.
Én két gyerekkel úgy indulok el egyedül, hogy mindenkire minden ruhát előkészítek, összeszedem a vinnivalókat (nálam az előkészítés a kulcsszó). Déva szopizik, utána nekiállok kapkodni. Magamra rángatom a ruhákat és a hordozókendőt, aztán felöltöztetem a Kevét annyira, hogy csak cipő és kabát kelljen. Déva következik. Kevére az előszobában cipő+kabát, vissza Déváért, rá is kabát, be a kendőbe, rám is cipő, kabát, vinnivalók, kulcs az egyik kézbe, Keve keze a másikba, és már indulunk is. Nem olyan vészes ám.
Nekem "szerencsém" volt, hogy aznap, mikor először maradtam egyedül a két gyerekkel Keve beteg lett, a doktornő meg nem tudott kijönni. Mindenképp azt akartam, hogy ő lássa a Kevét, így be kellett mennem velük. Kapkodnom kellett, hogy odaérjünk a megbeszélt időpontra (villamossal, mert a négyes metró építése miatt nem lehet a rendelő közelében parkolni), így gyorsan be lettem dobva a mélyvízbe.
Szüléstörténetet nagyon várom már, remélem, hamarosan lesz egy kis időd rá.
Új vonalzó is kéne lassan.
(És ha még mindig nem adtam elég feladatot, csak szólj!
)
Melitta!
Sajnálom, hogy nem tudtatok jönni, Keve Zazit is nagyon várta, sokat emlegeti.
Végül Hannával jót játszottak, öröm volt nézni őket!
Zazi jobban van már? Mi baja volt? Szofica nem kapta el?
Sok gyógypuszit küldünk!
Zazi dumája CSÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚCS! Már délelőtt olvastam, rögtön hívtam Attilát is, ő is nagyon röhögött rajta!
Aha, nekem az elsőm is ilyen volt, még akkor se sírt, mikor szó szerint éhezett.
Zazinak nagy gratula a délutáni alváshoz!
Rájött, hogy milyen jó az (mindenkinek).
Meli!
Hű, én megzavarodnék egész nap bezárva a két kölkömmel! Keve ma már fél 11-kor magát se bírta elviselni, semmi nem érdekelte, nem lehetett lekötni, egyértelműen mehetnékje volt. Délutánra elállt az eső, úgyhogy Attila levitte őket, sétáltak egy jó nagyot, nem is volt nyűgös egyik se estére. Én meg izgultam, hogy hogy fog velük bírni egész este egyedül.
Mamacka!
Milyen munkát keres Ádám Bécsben? Miért pont Bécs? Nekem gyerekekkel nem lenne merszem belevágni.
A nagybátyám dolgozott Ausztriában pár évig, neki a családja itthon maradt, ő meg ingázott, pénteken este jött haza, vasárnap este ment el. Nem volt nekik egy leányálom, de anyagilag nem jártak rosszul.
Eszter!
Sms-em átment? A telefonom nem jelezte ki.
Déva az elmúlt három napban evett egy-két evőkanálnyi pürét, tegnap reggelire negyed alma, negyed körte keverékét, ma meg megint semmit.
Na mindegy, így is hízik még havonta fél kilót, már 9 kiló fölött van!
Keve-száj:
Déva a Keve székére mászott. Keve odament, lefejtette róla, aztán mikor Déva már a földön ült, kérdőre vonta: "Mért vetted el a székem?!? Te! Bóhás kutya!"