Sziasztok!
Rita: remélem a mélypont elmúlik. Lehet a tetőtér miatt van. Nagyon bízom bennetek. Egyedül is lehet gyereket nevelni, de egy apa mindig jó ha van. Viszont ha már nem megy, akkor nem szabad erőltetni, ez tény. Még gyerek miatt sem. Sokan mondják, hogy a gyerekek miatt maradtak együtt. Szerintem ez egészségtelen és a gyerek is egészségtelenül nő fel. Szerintem mára már lenyugodott párod, ugye??? Nálunk én vagyok az, aki már többször bedobta volna a türit, de aztán lehiggadtam és elmúlt ez az érzés. Bár nálunk anyós a fő ok, de majd ezt is megoldjuk valahogy (külön albérlet, külön ház). Amit kiraktál iwiw-re. Szörnyűűűűű!!!! Én nem is tudom mit tennék, ha Koppánnyal történne ez. Nagyon erős lehet az anyuka, hogy így tartja magát!!! Nagyon szorítunk nekik, édes a gyerkőc, élnie kell!!!! Sajnos írni nem tudom hogy kell oda... Leírtak alapján szegénykémnek nem sok esélyt adok (bár nem vagyok orvos), viszont csodák mindig is léteztek, remélem most is lesz egy és meggyógyul, észbe kap az őrangyal és teszi a dolgát. Érdekes, mert anyuék belőlem is kiölték a részvétet. Rosszul érintett Gyula uncsitesója is pár napig, de már teljesen túl vagyok rajta. Gyulának is igaza van, hogy ő volt a hülye, minek utazik az alsó lépcsőn, stb... meg ha a szülei nem nevelték volna burokban, akkor talán lett volna félelemérzete, stb... Visszagondolva nem is tudom, hogy a lányt sajnáltam-e vagy inkább Gyulát... lehet bunkó vagyok, de tényleg nem tudom... Pedig Te szinte mindenhova anyuddal mész, azt hinné az ember, hogy tök jóban vagytok. Sajnálom!
Amúgy milyen együtt élni anyuddal és a nagyival? Párod hogy éli meg? Én nem tudnék hosszútávon egyikkel sem élni, már nagyon várom (és Gyula is), hogy külön költözzünk anyujától... Nem vagy bolond, mert még egy babát szeretnél, szerintem teljesen természetes. Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy nem a másiknak szülök, hanem magamnak.
Én is szeretnék, de eddig semmi. Igazából azt sem tudom, hogy hogy élnénk meg, ha lenne még egy baba, mert még kevesebbet kapnék gyedre, de itt jön a másik oldal, hogy másnak is sikerül.
A tetőtér nagyon szépen halad, gratula. A lányok meg tündériek ahogy játszanak fent.
Márti: hova költöztök külföldre? Miért? Mikor? Mennyiért áruljátok a házat és milyen? Merre van? Nem tudom ez a válság mennyire komoly, nem nagyon figyelem a híreket, de azt láttam, hogy egyes bankok már nem is adnak chf-et senkinek, mások meg csak a vállalkozásoknak nem. Ami azért gáz, mert mi is most akartunk felvenni hitelt autóra (mert hamarosan lejár a régi és annak a helyére). Kiváncsi leszek. Tudom, hogy ez nem nyugtat meg, de tudom milyen egy érzés kimerültnek lenni a sok ébren léttől. Tényleg, az Espumisant még nem próbáltátok? Tápszeren kívül mást még nem próbáltál adni neki? Mennyi idős is Lea? Ja igen, Koppány sem alussza át az éjszakát. Igaz, 1,5 év elteltével sikerült leszoktatnom az éjszakai szopiról, de ugyanúgy van, hogy 1-3x felkel és vissza kell altatni. Úgyhogy nyugodj meg, nem mindenki gyereke alszik szépen éjszaka.
Koppány hónapokig hasfájós volt, már nem emlékszem pontosan meddig, de fél év tuti volt... az Espumisan viszont elmulasztotta, elötte próbáltuk az Infacolt, szélcsövet, de semmi. Persze mellette ment a torna, a masszír...
Kati: köszönöm az érdeklődést. Voltam hétfőn vezetni, meg kedden is és szombaton is megyek.
Hétfő: szinte az egész 1,5 óra az autó belsejével ment el, hogy azt mutogatta az oktató. A végén volt egy olyan, hogy 1-esben előre kellett gurulnom, majd hátra, majd megint előre és megint hátra és ennyi.
Kedd: szenvedés.
1,5 óra kocsikázás a tanpályán és a parkolóban. Kanyarodás, 8-as alakok előre, hátra irányjelzővel, szlalom, emelkedőn gázzal, padka mellé beállás (3-ból 1 sikerült) 30 cm-re, tolatás, 1-esből 2-be váltás. A váltásnál szenvedtem, többször is lefulladtam, kapkodtam, figyelmetlen voltam. Mondta az oktató, hogy kicsit le vagyunk maradva és kapkodok, nagyon kapkodok. Görcsös is voltam, mert állandóan azt néztem, hogy a pihenők, a többiek mit néznek, mennyire lehetek béna, stb... Úgyhogy sajnos többet törődtem a külvilággal, mint az autóval. Ami nem jó, de nagyon nem szeretem, ha néznek. Az oktató kedves és türelmes. Nem valami nevetős, de jól oktat. Úgyhogy nagyon összezuhantam lelkileg a vezetést illetően. Úgy érzem, hogy a világ bénája vagyok. Gyula mondta, hogy ne legyek már hülye, hiszen életemben először vezettem és idővel jobb lesz. Meg tudjátok az a tudat, hogy nem elég, hogy heti 2x beadom Kopit a bölcsibe (6000 Ft), de pl. ha bejönnek a pótórák akkor napi 8700 Ft-ba fog kerülni (bölcsi, pótórák, utazás) és fogalmam sincs, hogy honnan kerítek elő ennyi pénzt naponta amikor már most elvagyunk maradva a számlákkal a jogsi miatt. Szóval a kedvem elment, de meg kell csinálnom, mert már beleöltünk egy rakás pénzt. Bízom benne, hogy szombaton jobb lesz, hátha nem lesz tele a tanpálya oktatókkal és tanulókkal... Amúgy volt, hogy meg is dicsért az oktató, mert pl. tetszik neki a fékezésem, szép nyugodt, meg van amiket nagyon szépen csináltam meg, de ezek számomra nem olyan .... hogy is írjam... szóval ezek valahogy elmennek a fülem mellett és csak a negatívok maradnak meg. Gyakorolni nincs min, mert ugye nem tudni kapunk-e hitelt meg milyen autót találunk, ha kapunk. Viszont sógor lehet jövőhéten egyik nap pár órát odaenged az autójához és Ivacson valahol próbálkozom. Csak ugye ő is állandóan dolgozik, hétvégén is, így ez is elég kellemetlen, hogy még a szabadidejéből veszek el...
Örülök, hogy Kopi 2x jár bölcsibe, nem is lenne gondom a díjjal sem, ha a jogsi nem vinné el a többit.
Viszont nagyon ügyes, aranyos Koppánykám. Uzsi előtt pár perccel leül a HELYÉRE és várja a hamit.
Itthon meg már bújócskázik. Pár napja figyeltünk fel Gyulával, hogy bebújik az akasztós szekrénybe... majd figyel és csak figyel... mire rájöttünk, hogy meg kell keresni és nem találni és kiabálni, hogy Koppány, hol vagy? - és erre kirohan a karjaimba, majd megy vissza ugyanoda elbújni és kezdődik elölről az egész.
Hallatszik, hogy próbálkozik kimondani a szavakat, de elcsuklik meg félbehagyja, stb... majd sikerül előbb-utóbb. Ja igen, alszik is rendesen amikor kell (bölcsi), játszik, szóval tényleg jó kisfiú.
Örülök neki, hogy így és ilyen hamar beszokott. Elválásnál van egy pár mp-es sírás, de ennyi. Ha meglát, akkor meg könnyes szemmel rohan felém.
Meg tudnám enni!!!
Most megyek, csinálok reggelit!
Remélem a többiek is jól vannak! Rita, fel a fejjel!