Amikor megírtam a hozzászólást lecsuktam a laptopot és elkezdtem takarítani a fiúk után, közben egyfolytában járt az agyam!
Valahol a szívem mélyén tudtam mindig is, de főleg most világosodott meg valahogy bennem, hogy ez mindig így lesz, és azzal hogy lesz egy közös gyerekünk nemhogy jobb de inkább rosszabb lesz minden. Kértem a párom, hogy legalább ebéd után menjen haza a gyerek, azt mondta oké, de miben menjen haza szegény hisz vizes a cipője. Van még itt cipője, de persze lerohadna a lába, ha nem márkásat vehet fel. Kibekkelte míg elmegy a busza, és utána érdekes módon fel tudta venni a másik cipőt is, majd kiment bicajozni.
Addigra én már kitakarítottam a fürdőszobát, és amikor láttam, hogy még a fél 4-es busszal sem megy haza a gyerek kifakadtam, hogy egy rohadt vasárnap délutánunk sem lehet, és hogy majd megint úgy jön haza mint a disznó és végigjárja a lakást, meg 2 órán át fürdik és tiszta sár, meg mocsok lesz a fürdőszoba megint.... kezdhetem előlről a takarítást! A párom visszavágott, hgoy minek mentem haza két napra anyuékhoz, bőven ráértem volna ganézni.
Én meg vissza, hgoy mi értelme van ganéznom ha itt ez a kölök és folyamatosan hajolgatok pakolok utána, mert semmit nem tesz a helyére, és amikor útban van neki könnyebb lelökni a földre. A konyhán át lehet kimenni az udvarra és nem hazudok direkt tettem oda egy cipősszekrényt, meg egy fogast (szépen néz ki a konyhában) hogy ne az étkezőre meg a konyha pultjára vágja le a dzsekijét, a cipője meg a konyha kellős közepén, az ember úgy bukik fel benne. A vadonatúj cuccai a koszban a földön hemperegnek, és én hajolgassak állandóan érte mikor már lóg a belem! Nagyon elegem lett, hogy az én kívánságom semmit sem ér, és hogy a gyerek az orránál fogva vezeti az apját, és teljesen ellenem fordítja.
Látnotok kéne azt az elégedett vigyort az arcán amikor velem szemben megnyer egy csatát az apjánál. Kész, vége nekem ebből elegem van, hogy egy taknyos kis bunkó kölök tönkretegye az életemet. Megmondtam a páromnak, hogy elegem van belőle is, mert minden hisztijét elviseli, és egy semmirekellő embernek neveli. Nekónk Bogyóval nem kell ilyen apa, ha létezik, ha nem!
Valszeg azért nem is akart eddig beköltözni a pocimba, mert neki sem kell ilyen testvér és ilyen apa!
Megmondtam a páromnak, hgoy nálam nevelésből csúnyán megbukott, és a szerelem amit iránta éreztem igencsak elhalványult már az évek során ahogy egyetlen hétvégét, ünnepet, szentestét, szilvesztert vagy nyaralást nem tudtunk nyugodtan békében kettesben eltölteni, és amikor itt van ez a kölök totál kifordul ő is önmagából és mintha két ellenséggel kéne egyszerre megküzdenem. Én nem akarok harcolni, egy normális családot akartam, de úgy néz ki hogy ez velük már sohasem fog létrejönni, úgyhogy részemről vége!
Eddig bírtam! Én nem akarom sem a nővérem, sem az anyám életét élni, végignéztem, részese is voltam, és köszönöm nem kérek olyan életből.
Tegnap is hazajöttem anyuéktól a párom egy puszit nem adott és kérdeztem tőle, hogy puszi nincs? Azt mondta elfogyott. Kérdeztem, hogy miért kire pazarolta, ő meg nagy viccelve, hgoy a gyerekre! Oké vicc volt, de ez is azt bizonyítja, hogy ha ő itt van akkor számomra nem jut semmi, még egy nyamvadt puszi sem! Hát akkor éljenek ketten boldogan, mert nem hinném, hogy ezt akármilyen nő is hosszútávon elviselné!
Bocsi az őszinte szavakért, meg hogy ezt rátok zúdítottam, de nem akartam magyarázat nélkül lelépni a színről....... ugyanis búcsúzni jöttem, mivel a döntésem végérvényes..... így nálam a babatéma már nem aktuális...... hacsak a szentlélek meg nem száll.... bár ennek elég kicsi az esélye
ugyanis minden vagyok már csak nem szűz!
Természetesen továbbra is követni fogom, hogy kivel mi történik, de nem fogok ilyen sűrűn jönni mint eddig!
Nagyon sajnálom, hogy gyakorlatilag 10 évem a semmibe ment, itt állok 33 évesen, megvan mindenem, de mégsincs semmim!
Lehet, hogy nagyon rosszul döntöttem annak idején, akkor lehet, hgoy még mindig albiban élnék a gyerekemmel, de legalább lenne, és nem egyedül kéne tengetnem az életemet. Érdekes, hgoy egy korábbi jó vagy rossz döntésed mennyire tudja befolyásolni az egész életedet...........
Anyukáknak, kismamiknak nagyon sok boldogságot kívánok, akiknek még nem sikerült sok szerencsét és mihamarabbi gyermekáldást............mindenkinek minden jót!
csókol mindnyájatokat
Dituli