Na, újra itthon. Hazaküldtek. Össze-vissza beszélnek. Tegnap az ügyeletes azt mondta, 24 óra, ma azt mondták 24 óra tünetmentesség, úgyhogy holnap reggel mehetek vissza. Addig anyukám van bent.
Egyébként kedvesek, rendesek, csak pont azt beszéltük Ferivel, hogy már olyan futószalagszerűen működik ez is. Csak azt tudják mondani, h. antibiotikum, infúzió. Más-más problémák, de ugyanaz a gyógymód. Adjunk be a gyereknek egy jó nagy lórugással, biztos ami biztos.
Persze pozitívan állok hozzá, de azért eléggé megvisel, még ha nem is mutatom. Ferit is. Emma szerencsére jól érzi magát, nagyon elvan a mamával, de szerintem rajta is ki fog jönni.
Tök durva, hogy ha már átkötik a kanült vagy beadják az antibio.-t, nem is sír. Hozzászokott.
Ma reggel (míg bennt voltam) kapott fizioterápiát, ütögették a hátát, és nagyon bátor volt, kicsit meg volt illetődve, de eltereltük a figyelmét, magyaráztunk neki és nem sírt.
Szóval már nagyon várjuk, h. itthon legyünk. Remélhetőleg szerdán lemegy az utolsó antibio. és jöhetünk.
Ma még vérvétel (ami elképzelhető, h. már jó eredményeket mutat), fül-orr gégészet, megnézik javult e a füle.
Nagyon bizakodóak vagyunk!
Ma itthon vagyok, takarítok, pihengetek, jövök babanetezni, mert már borzasztóan hiányoztatok!