Márti
GyuZsu,
megtudtam egy másik topicban, hog yvalszeg megcsinálják tb-re, mert szétnyílt a hasizmom is.
Hazamegyek, egyik első dolgom lesz elugrani a Tiszti Kórházba.
És akkor engedjétek meg, hogy benneteket is megörvendeztesselek a ma délután szépségeivel!
Jaj, hogy jártunk!
Már majdnem kész voltunk, amikor rájöttem: csütörtök van, akkor ovi is! Gyorsan bedobtam egy-egy ovis rucit is a hátizsákba és szomorkodva lemondtam a mai városnézést, de a szánkóért elmegyünk, gondoltam, a Toysaurus az ovi mellett van! El is indultunk, annak rendje és módja szerint, de a várt elalvás elmaradt. Már mentünk jó ideje, még mindig ébren a gyerkők. HÚ, mi lesz itt? - gondoltam, szíváshegyek az oviban, ha nem pihenik ki magukat előtte! De mentem rendületlenül. (Tolva magam előtt a dupla babakocsit. Ami inkább vonat, mint babakocsi.) Mentem akkor is, amikor szélvihar lett és akkor is, amikor nem láttam a hóvihartól.
) A cél az orrom előtt, visszafordulni lehetetlen. És akkor felmerült bennem, mi van, ha elfogyott a szánkó? ha mindenki szánkót vett, az elmúlt pár napban? Én meg feleslegesen... De nem, volt szánkó. Kicsi, meg nagy, meg kockás, meg bébi, szóval mindenféle. Hála égnek, van isten! Ám nem figyeltem eléggé a kint bőszen kavargó hóra!
Bent nem romboltunk akkora erővel, mint szoktunk. Csak egy-két dömper került le a helyéről és egy doboz kinder tojást kellet megvennem, mert széttépődött valami érthetetlen folyamat következményeként. Mondanom sem kell, a fiam kezében.
)
És amikor kifizettem, a kezemben tartottam az áhított darabot, rájöttem, hogy nincs mivel húznom. Nem lehetett hozzá zsineget kapni! Ott álltam két álmos gyerekkel, egy testvérkocsival és egy szánkóval, amit nem tudok húzni és akkor kicsit aggódni kezdtem. Itt állok a préri közepén, egy bevásárlóudvar szerűségben, ahol a játékbolton kívül van egy lovasbolt, meg egy közért. De kantárt csak nem vehetek a szánkóra?!
Aztán 1oo méter szenvedés után, a közértben találtam ruhaszárító kötélnek álcázott szánkózsinórt, csak nem értettem, hogy lehetnek olyan hülyék, hogy egyből 2o métert szabnak ki? Mikor nekem kettő is elég.
) Aztán megtudtam, hogy az olló Csére, és kértem, hogy vágják el. Rákötöztem és akkor jött a neheze. Az elmúlt egy órában az eddigi húsz centire esett még vagy 5-1o. Kavargó hóban, egyiket toltam, másikat húztam. De élveztük nagyon! Végre volt szánkó, volt hozzá kötél!
Az ovinál csodálkoztam kissé, hogy bezárt ajtók vártak, de nem törődtem vele, túl korán érkeztünk és ez a hóesés biztos megbolondította a közlekedést. Negyedóra után, a lemerült mobilomról még egy utolsó segélyhívásra futotta, Andrisnak sikerült kideríteni, az ovónéni beteg. Csak minket felejtett el este értesíteni.
Eddigre felébredt Máté is, félóra alvás meg sem kottyant neki. És az egyre erősödő hóesésben elindultunk haza. Hegynek fel. Én toltam a babakocsit. És Én húztam a szánkót. Amíg mindketten a szánkón ültek, nem volt gond. Amíg fél útig bírta Máté a kocsiban nem volt gond. Amikor MÁté csillapíthatatlanul hisztizni kezdett az úttest kellős közepén, hogy vegyem le az esővédőt és a kesztyűt és kér cumit és nem kér cumit és kér inni és nem kér inni és kéri a kesztyűt és nem kéri a kesztyűt és vigasztaljam meg. No akkor megmostam az arcát hóval egy idő után. Korábban, amikor Sára majdnem lefordult a szánkóról, egy cseppnyi alváshiány miatt, hatásosnak bizonyult. Most nem. Máté következetesebb.
) Végül valahogy sikerült ráoperálnom az én kesztyűmet a kezére, és bekötözni a kocsiba, még a hőn áhított napocskás cumit is megtaláltam. És akkor rájöttem, hogy egyre meredekebb a domb. És csoda történt! Sára elkezdte a kérésemre egy szóra húzni a szánkót, én segítettem neki toltam a kocsival
), amíg nem értünk biztonságos terepre, ahol már tudtam mindent egyszerre csinálni. Húzni, tolni, csitítani, babusgatni...
És rendben hazaértünk. Csak éppen egy óráig tartott, a nehéz körülmények között is 2o perces út. A délutáni sétánk az ovónéni segítségével röpke háromórássá vált, majdnem végig szakadó hóban. Eddig szerettem a hóesést...