Sziasztok,
Megpróbálom leírni, hogy min mentem át, rengeteg ilyet
és ilyet
tehetnék bele, de inkább kihagyom ezeket.
A szülés sima császár volt, de az ami utána történt…
Pénteken délelőtt szültem, és délután fura volt, hogy mindenki gyerekét hozták az őrzőbe csak kettőnkét nem. A másik anyukáét meghozták kicsit később, nekem pedig azt mondták, hogy kicsit inkubátorba kellett tenni Dávidot, de holnapra biztos rendben lesz.
Másnap még mindig az őrzőben voltam megint nem hozták a gyerkőcömet, kérdeztem miért nem, de a csecsemős nővér arra sem méltatott, hogy megnézze mi van a gyerekemmel és informáljon.
Délután, amikor már elég jól tudtam járni és jött Anyukám lementem a csecsemősökhöz, hogy lássam már a Dávidot. Megyek a sima osztályra, erre ott közlik velem, hogy nincs is náluk, menjek az intenzívre. Már önmagában ez a szó sokkolt, hogy mit keres az intenzíven az én Dávidom??
Bemegyek az intenzívre, először is lecsesztek, hogy épp nincs látogatás, majd kérdezem hol a gyerekem, beszéltem egy orvossal ő azt mondta, valószínűleg megfázott, mert nem jól veszi a levegőt, mert a tüdeje nagyon zihál. Szegénykémet akkor láttam először, ott feküdt egy nyitott inkubátorban, infúzió ment a kis kezébe és mindenféle sípoló gépek voltak rákötve, borzasztó látvány volt. Kifele jövet elkezdtem sírni és ez egész délután tartott is.
Másnap már megtudtam mi a rend, ugyanis a kisbaba intenzíven csak 3 óránként, és akkor is max. fél órára látogathatod a saját gyereked. Persze mentem hozzá mindig, amikor lehetett. Ekkor azt mondták, hogy valami vírusos fertőzést kapott el és kap valami antibiotikumot.
Harmadnapra jöttek meg a vér és egyéb labor eredményei, ekkor meg azt diagnosztizálták, hogy tüdőgyulladást kapott. harmadik nap, harmadik féle betegség!!! Ki voltam teljesen, ráadásul a nővérek sem voltak túl kedvesek pl. az egyik rám szólt, hogy „Anyuka ne nyúljon a gyerekéhez, mert csak felizgatja!” no comment…
Negyedik nap végre volt egy tök kedves ápoló, aki megkért, hogy megfognám-e egy kicsit a Dávidot, amíg kicseréli a lepedőjét. El tudod képzelni, hogy szülsz 9-es apgar-ral egy jó súlyú (3,7 kg) gyereket és csak a 4. nap tarthatod a kezedben akkor is csak néhány percig??? Ez elég rosszul hangzik, de nekem maga volt a mámor, hogy végre magamhoz ölelhettem
És ezután már kezdett jóra fordulni a sorsunk
Ekkor adtak neki először enni is, addig ugyanis nem kapott semmit, szegény le is fogyott kb. 20 dkg-ot, de szerencsére ez nem volt gond, mert daginak született. Az első kajája tápszer volt, de utána mindig tudtam annyit fejni, mint amennyi kellett neki. Persze az etetés is borzasztó volt, mert az orrán át ledugtak neki egy csövet a gyomrába és azon keresztül nyomták bele a kaját. Ugyanis a túl sűrű levegővételtől félre is nyelhetett volna, ami bemehetett volna a tüdejébe, ezért volt szükség a csőre.
Másnap már dupláját ette, mint előző nap, és elvették tőle az oxigén támogatást is, így egy cső lekerült róla. Ja azt nem írtam, hogy először az egyik kézfejébe szúrták az infúziót, majd a másikba, utána egyik sarkába, majd másik sarkába, és mikor már nem maradt szegénykémen ép véna, akkor a fejébe kapta, na ez is borzasztó látvány volt, mert persze ő ösztönösen mindig kiszedte volna, és persze ki is tépte.
Következő nap már cumisüvegből kapta a tejet és átkerült az intenzívnek egy olyan részére ahol a jobb állapotú gyerekek voltak. De ez is úgy történt, hogy bemegyek és látom nincs a „helyén”, a szívem kiugrott a helyéről, amikor megláttam, hogy nincs ott, de megláttam, hogy elköltöztették. Ennek én igazából örültem, mert aki mellette volt agyvérzéses kisbaba, annak olyan sokszor sípolt iszonyat hangosan a gépe, hogy szegény kis Dávid nem tudott nyugodtan aludni 10 percet sem.
Innét meg már napról napra jobb lett minden, kikerült az inkubátorból, szoptattam, ölelgettem, megkaptam először egy fél napra, majd egy egészre, utána pedig kikerült az intenzív osztályról, velem volt mindig és amint lehetett hazahoztam.
Ez az egész borzasztó volt, de főként az, hogy nem tájékoztatnak semmiről pl. amikor elkerült az intenzív egy másik részlegébe, megkérdeztem, hogy miért, erre azt a választ kaptam, hogy mert másik gyereknek kellett a hely. A többi „szerencsétlen” anyukától tudtam meg, mindent, pl. azt is, hogy az egy jobb hely, mert onnét szokták kiküldeni a bébiket.
Az elején aláirattak velem egy papírt, hogy mindenhez hozzájárulok a gyermekem kezelése kapcsán, meg sem kell hogy kérdezzenek előre. Persze, hogy aláírtam, mit tehettem volna?