Kiemelt témák

Hopp! Most látom csak, mit tettem érted Rita! Figyeled a gyógyuló bal szemeddel?

Zsolka
nagyon aranyos vagy!!!
jó, hogy leírtad a bébiszitteres tapasztalataidat az nyilvános, hogy mindez mennyibe kerül(t) neked?
sajnos ez számomra egyáltalán nem járható út, mivel ilyen messze lakunk Pesttől.program időtartama + minimum 2 óra, de inkább 3 az utazás miatt, és az úgy már nagyon sok, pénzügyileg is, meg egyébként is.
a szomszédasszonyt nagyon szereti Linda, ma is az ölébe kéredzkedett, simogatta a haját, nekem meg integetett hogy lépjek le nyugodtan- nade ő ugye nemsokára szül, 30-ára van kiírva, pont nem alkalmas sok óráig tartó gyerekfelügyeletre. később biztos az lesz, majd jövőre

köszi a felajánlást, ha nem is pelenka-ügyben, másban még lehet hogy élek vele általában szépen elvásárolgatok, csak a belvárosba nem szeretek menni, a parkolás miatt.

közben beszéltem azurammal, kicsit lehiggadtam. néhányszor ő el tudja vállalni Lindát hétközben is, és még marad pár hétvége. nem sok, mert hétvégén jön a bútor, akkor csinálják a szigetelést is és valószínűleg a csatornázást is, amikor minimum egyikünknek itthon kell lenni, és akkor már a másiknak is.
ő is ilyen ám!!! hagyjam sírni meg minden, de egy idő után ő is kiveszi a járókából.... éjjel már határozottabb (persze mert 1 perc alatt már horkol, és nem ébred fel). hanem azért ölelgeti ám a lányát, alig várja hogy összebújhassanak éjszaka... csak ne rúgja meg a beste

Mamacsibe: lelkiismeretfurdalás nélkül nyugodtan bízd rá apukára, vagy megbízható bébiszittere elsőszülött lánykádat! Ennyi neked is, és a hugicának is jár! Én most kezdtem el jógázni járni (egyelőre sima női jóga, és majd januártól kismama jóga), addig vagy apuka vagy anyukám vigyáz Zalánra.

Nagyon jó ez a relax. Hál'Istennek itt nálunk is van ilyenre lehetőség (nem is tudnám megoldani hogy minden héten Pestre járjak ). Zalánnal is jártam minden héten. A csaj aki tartja, Bálint Sándornál tanult

Van akinek még szopizott a babája, mikor tesóval várandós lett? Zalán még reggel és este szopizik (este cicin alszik el). Védőnő szerint félidőig simán mehet a szoptatás. Én úgy vagyok vele, hogy 1 éves koráig mindenképpen még 2x, aztán lassan a reggelit elhagyhatjuk (egyébként is max. 5 percig szopizik reggel, pedig ő mindig min. 20 percet szopizott, és képes rá 5 percre már hatalmas hisztit levágni kajáért). Védőnő és a gyerekorvos is azt mondta, hogy vegyek 1 doboz 3as tápszert, és ha az fogyóban, akkor kóstoltassam meg vele a tehéntejet.

Evicuska, egész nyugodtan lehet végig is szoptatni. a félidőt azért mondják, mert akkortájt általában már nagyon lecsökken a tej mennyisége, de ez alól is van kivétel.
ha neked nem kellemetlen, akkor addig lehet, amíg csak jólesik mindkettőtöknek
1 éves kor után én már nem adnék tápszert, lehet tehéntejet is adni. de ez az én véleményem, szigorúan szvsz, ismerek olyat aki tápszerezi a kicsit.

én is szoptattam terhesen, de barnáztam 8 hetesen, meg fájt is a mellem, kellemetlen volt, abbahagytuk. sokkal jobb lett volna fokozatosan, dehát ez van.

az a helyzet, hogy ismeretlenre én sem hagynám rá, az meg hogy valakit megbízhatónak tekintsek, hosszú ismerkedési hónapok kérdése. megmondom őszintén, még a szomszédasszonyomra sem hagynám rá a mi házunkban, max. az övékben. az idegen hely meg csak idegen hely... hát marad ez a pár alkalom, próbálok örülni annak is

Vicus, én is szoptattam még terhesen, de addigra már megérett terhességtől függetlenül, hogy szívesen befejezném lassan. Andris 15 hónapos volt akkortájt, remekül megvolt szopi nélkül is, ette már a csípős kolbászt akármivel, éppen hogy csak jól esett neki - nekem viszont egyre kevésbé. El is kezdtük a leszokást lassan, tavaly szeptemberben, aztán október végére derült ki, hogy terhes vagyok. Akkor aztán pár héten belül elkezdett fizikailag is nagyon kellemetlen lenni az egész: fájt, ahogy szopizott Andris, bár már csak egyszer tette, este elalváskor. Ettől függetlenül még vagy egy jó hónapig húztuk, hogy szép fokozatos legyen, de persze egyre nagyobb nyomást gyakoroltam rá - mert egyre kevésbé volt elviselhető nekem. Viszont ismerek nem egy olyat, aki még a kicsi megszületése után is ad egy-egy kortyot a nagynak. Szóval nincs rá szabály, figyeld, hogy reagál a szervezeted. Lelki szempontból én a maratoni hosszúságú szoptatás ellen vagyok, kell az a leválás szerintem - de hát ez már más téma, és nem is ezt kérdezted.
Ja, tápszert már én sem adnék. Max. ha van tehéntejallergia a családotokban. Egyébként mehet a tej, Andris is itta 1 éves kora utántól (fokozatosan egyre többet, és persze figyeltem nagyon, nem lesz-e valami tünete tőle), én még csak nem is forraltam, bevallom Egyébként van egy bomba könyvem gyerektáplálás témában: egy táplálkozásszakértő orvosnő írta, magyar (!) és elég friss, vagyis a hazai viszonyokra állnak a megállapításai. Vannak benne az egyes élelmiszercsoportokról, konkrét összetevőkről okosságok (melyiket mikortól lehet adni, mennyit, mivel keverve), vannak általános részek (elkészítési módok, ilyesmi), és vannak receptek a babáknak. Nekem nagyon hasznos volt, egy darabig konkrétan kézikönyvként használtam. Ha érdekel valakit: dr. Kerekes Judit: Babatáplálás kézikönyve. Az egész szemlélete nagyon szimpi!

A Gaskin könyvről is kérdezett valaki: igen, én nagyon ajánlom, nekem is itt ajánlották a régebbiek, és valóban csuda jó kis könyv - csak sajnos most mennem keeeellll.... Ha el nem felejtem, visszatérek rá legköz!

Zsolka, köszi neked is és Mamacsibének is hogy leírtátok a szopis tapasztalatokat. Bevallom, én sem vagyok a maratoni szoptatás híve, és a tandemszopinak sem. Amilyen nehezen indult nálunk a szopizás, nagyon-nagyon boldog vagyok hogy Zalán még most is szopizik. Nagyon kemény volt az első két hét, de kitartottam/tunk és sikerült!
1 éves kor volt az álomhatár, addig már csak 10 nap van, csak kitartunk addig aztán majd utána szép lassan elkezdem az elválasztást... jó lassan...

Ma végre sikerült elérnem Bálint Sándort telefonon. Hát már nem vállalt el, azt mondta, hogy most már tényleg senkit sem. De ajánlott két dokit: Barna Pétert és (remélem jól értettem) Kovács Zoltánt. Nektek van valami infótok róluk? A Barnákról jókat olvastam, ahogy böngészgettem Szent Imre ügyben. Ill. még annyit mondott B.S. hogy jó helyen keresgélek, a Szent Imrében pártolják a term.szülést császár után.

Evicuska, azért nem mindegyik doki ám vbac-párti ám ott sem. Barna dokiról én is jókat hallottam, bár nem sokat, Kovács Zoltánnak weboldala is van. nála nemrég szült egy ismerős ismerőse, és szerintem nem figyelt oda rájuk eléggé. de ettől még lehet jó doki, olyan akiről semmi rosszat nem hallasz, úgysincsen, hiszen nem vagyunk egyformák.


Zsolka, jó lehet ám ez a könyv! hanem én azon gondolkoztam, hogy Lindám amilyen jószívű és etetős (engem és apját is tömi ha teheti), Léna már 6hósan vajaskenyéren fog élni vagy legalábbis kap néha, meg minden egyebet is
Meggymag, Dana, többiek, meséljetek hogy működik ez 2 gyerkőcnél

Megtaláltam Kovács Zoltán honlapját, az alapján szimpatikusnak tűnik. De az nlc-n azért volt 1-2 negatív hsz róla De hát B.S. miért ajánlana nekem rosszat?
Lehet holnap felhívom K.Z-t, aztán meglátjuk.

Sziasztok!

Most olvasom el az eddigi termést, mert a suli miatt most valóban fáradtabb vagyok. Sajnos mostanában visszaolvasni sem volt időm, szóval valahol ott tartottam, hogy Rita még izgult, kijön-e időben a baba. Azóta leírta, mi történt...

Most először nagyon offtopic leszek, mert az alvásról írok.

Borakata!
Gertrúd egészen jól bíja a távollétemet. Ugyan nem vagyok sokat oda: hetente négyszer, naponta 4-5 órát összesen, utazással együtt. Bár a szopikázásokat szépen betótolja annak ellenére, hogy nagymama megeteti, és ő el is fogadja. Én hagyom is ezt neki, mert természetesen van egy kis lelkifurdalásom emiatt. A tanulás nem létkérdés egyébként, ez lesz a másodki diplomám, ha valaha sikerül befejeznem, csak nekem ez ilyen álomszak volt. Eddig a felét csináltam meg, még 5 félév van elvileg, amit nem biztos, hogy baba mellett menni fog ennyi idő alatt - főleg, mert majd szeretnénk következőt is, valahogy 2-2,5 év korkülönbséggel, meg valahogyan most megváltozott a fontossági sorrend. Mikor itthon vagyok, a baba a világon a legfontosabb.
Ez az altatási módszer tényleg nagyon drasztikus, én ezt nem tudnám csinálni. Nálunk ugyan nem ilyen rossz a helyzet (bár nem akarok semmilyen helyzetet minősíteni). Nálunk kezdettől fogva kiságyban alszik velünk egy szobában, csak néha van velünk pl. hétvégén délutáni alvásokkor (mikor mi is alszunk), esetleg néha hajnalban. Nálunk az éjszakai szopik után jelenleg azonnal visszaalszik, tényleg csak 5-10 perceket vagyok így fönn. Én annyira soha nem szerettem fekve szoptatni, nekem könnyebb volt fölkelni hozzá, és aztán nyugdtan, akármilyen testhelyzetben aludni tovább. Sírni nem szokott ilyenkor, csak arra éredek én s, hogy keres a kiságy alján. De ha megszoptatom, azonnal megnyugszik.
Az esti elaltatással kapcsolatban meg arra jöttem rá, hogy addig nem szabad hozzáfogni, amíg a baba nem igazán álmos. Ha már többször ásított, dörgöli a szemét, akkor lehet kezdeni. De hagyni túlfáradni sem szabad, mert akkor iszonyatosan nyűgös lesz és azért nem tud elaludni. Nekem meggyőződésem, hogy ha a baba sír, akkor nekem segítenem kell rajta, akkor is, ha nem tudom az okát és az csak hisztinek tűnik. Egy másik pszichológiai irányvonal szerint (ami ellenkezik azzal, amiről te írsz) a babák ettől a módszertől nem az önálló alvást tanulják meg, hanem kétségbeesnek, reményvesztettek lesznek, és föladják a dolgot, esetleg a kommunikáció is sérülhet a baba és a szülők között, mert figyelmen kívül hagyják a jelzéseket. Ezzel nem akarom minősíteni, amivel próbálkozol, és teljesen megértem a kimerültségedet. Én az első 1-3 hónapban voltam ennyire kétségbeeve, mikor éjjel-nappal 2 óránlént szoptattam, hasfájós volt, így néha éjjel is fönn voltam vele órákat (illetve ő cicin lógott), csak úgy aludt el. De ez úgy 3-4 hónapos kora között elmúlt.

Egyébként este újabban nálunk sem alszik el a fürdést követő szopi után, még "fárasztani" kell őt egy kicsit. Az első fél-egy óra valóban kritikus az elalvásnál, ilyenkor ha gyorsan reagálok, mikor fölébred, még könnyű visszaaltatni (ez nálunk ringatást, újabb cicikézést jelent, tehát kiveszem a kiságyból; próbáltam a simogatást is, de nem volt neki elég), ha már csak az ordítást veszem észre és akkor prbálkozom, úgy nehezebb. Nekem sokat segített dr Sears Éjszakai gondoskodás című könyve, ami persze egy teljesen más irányvonal, mint az a könyv, amiről te írsz. Ő azt írja le, hogy a babák alvási ritmusa, mintázata teljesen más, mint a felnőtteké: több és hosszabb náluk a felületes alvási szkasz, amin lehet, hoyg át kell őket segíteni, mert maguktól még nem tudnak visszaaludni, illetve átjutni ezeken a szakaszokon, stb. Én pillanatnyilag tudom ezt így vállalni, és reménykedek abban, hogy mire megszületik a kistesó, addigra jobb lesz a helyzet és a baba megérik az önállóbb alvásra (ezen irányzat szerint ez úgy 2-3-4 éves kor körül jön el).

Most olvasom, hogy Zsolka is erről ír.

Örülnék, ha még írnál az Istvánról. Ott milyen a császár utáni helyzet? Azt hallottam, hogy ott is nagyon szoptatáspártiak, ez nekem szimpatikus. Ki az orvosod, ha érdeklődhetek?

Most olvasom, hogy Mamacsibe is ilyesmiről ír. Nekem volt emiatt a férjemmel komfliktusom, de a gyakorlatban mindig kiderül, hogy mégsem bírja hagyni, hogy sírjon. Csak neki egyszerűen hamarabb elmegy a türelme és föladja.

Minyu, örülök neked nagyon! Kérlek írj magadról többet, melyik szülés hogyan történt. Nagyon rámfér a tapasztalat.

Most lehet, hogy meglepődtök, de nekem megfordult a fejemben, hogy legközelebb megkérdezem az orvosomat, hogy tudna-e valakit ajánlani, ha ő nem vállalná a Péterfyben. eddig olyan embernek ismertem meg őt, akinek fel lehet tenni egy ilyen kérdést. Maximum nemet mond.

Evicuska!
Kovács Zoltán honlapját már én is nézegettem, hozzászólásokat is olvastam róla. De csak annyit tudok róla plusszban, hogy a pályafutását a Péterfyben kezdte, és hamar eljött onnan - a honlapját nézve érthető, hogy miért. Még annyit hallottam róla a kórházban egy szobatársamtól, hogy ott végezte élete első császárját főorvosi utasításra (a történetet most nem részletezem, bár nem túl jó vége a műtétnek, a kórházban hallottam).


Mindjár reagálok a többi dologra is, csak egy picit muszáj mást icsinálnom...

Kedves Virág!

Köszönöm, hogy írtál az alvásról, nekem nem offtopic. Sőt, hálás vagyok érte, hogy leírtad a tapasztalataidat!
A módszert befejeztük, nem megy tovább, mert nem bírom lelkileg. Inkább feladtuk, de ez közös döntés volt a párommal. Azt viszont észrevettük, hogy ha felsír röviddel az elalvás után, és bemegy a párom, ő meg tudja nyugtatni és nála vissza is aludt. Nem kereste a cicit. De ha engem meglát, akkor azonnal. Ez azért nem olyan jó, mert nagyon tele a pocakja és látom, hogy bántja őt a teli has. Szóval ördögi kör.
Lehet, hogy páromnak kellene többet éjszaka is megnyugtatni őt, de ő dolgozik és nem akarom, hogy teljesen kimerüljön. Bár az is lehet, hogy 2-3 napra lenne csak szüksége kicsimnek és megszokná, hogy ne egyen egész éjjel...
A többi kérdésedre majd még válaszolok, de most mennem kell, mert hív a kisfiam....
Még egyszer köszi, hogy reagáltál!
üdv
borakata

Szisztok!
Bocs, h eltűntem, de kórházban voltam a picivel. Kezdett eldurvulni a láza, már napok óta rendszeresen és nagyon nehzen csillapíthatóan 39,6 meg afölött volt, lázcsillapító injekció és hűtőfürdő+ kúp+ nurofen ellenére, vasárnap reggel szuri és hűtőfürdő ellenére kezdődött előről, úgyhogy doktornagyink a kórházba irányított minket, ahol sajnos a vérvétel eredménye vacak lett, így következett egy 24 órás infúzió, láz majd lázcsillapító (kúpra rá se rántott) - hát nagyon nehéz egy nap volt, meg főleg az éjszaka gáz. Folyamatosan őrködni, ugrásra készen, hogy ne tépje ki magából a kanült, uhh- aztán hétfőn délben a fülész a rutin szerint 3 kötelező vizsgálatból egyetlen egy elvégzése után csípőből rámondta, hogy középfülgyulladás. Orvos szüleim némileg kételkedni kezdtek a diganózisban és a terápiában, ezért tegnap elvittük egy másik városba, ahol XXI. századnak megfelelő módon megvizsgálták és a megfelelő műszerekkel, amelyek itt egy egyetemi városban egy klinkán!!!! hiányoznak!!!!!! megmérték, hog mennyi genny van a fülében és rendesen mikrószkóppal megnézték a dobhártyát stb, és megállapította az ország egyik legjobb fülésze, hogy az ég egy adta világon semmi baja a fülének....Még csak apró gyulladás se. Az pdig, hogy 24 óra alatt meggyógyuljon, az kizárt, ugye...
Szóval megy tovább a góckeresés, még várunk a vizeletvizsgálat erdeményére, vagy pedig az van, hogy egy nagyon csúnya mutálódó vírusnyavalyát bekaptunk és az csinál már több mint 2 hete állandó lázat- hőemelkedést. Magas a Crp, úgyhogy antibiotikumot kap megint, már tiszta kiütés, de azt mondják - hogy a gyulladásos értékek miatt muszáj. Meglátjuk. Ma már jobban van, elkezdett enni egy picit - eddog csak szopizott )
Botrány, ami a magyar eü-ben van!

Most van kis időm, visszaolvasok. puszi

Annyit írtatok, hogy muszáj reagélnom, valszeg 2 részletben, most gyors amit az előző oldalon olvastam:

Narcó! Köszi a tippeket, aranyos vagy. Sajnos ismerem a három napos láz szindrómát, volt szerencsém már hozzá . Ez sajnos most nem az. Kolos és Ábel torka le lett oltva 2- 2,5 hete és hemofílusz meg egyeb (pszeudo aero.... tovább nem tudom mi) tenyészett ki, mindkettő augmentinérzékeny - ez megvolt. Ábel állapota nem indolokolta az Ab-t, (ő jól is van) de Kolosé igen. AB mellett is folyamatos hőemelkedés, aztán amikor lejárt a jó hosszú kúra, kezdődött előről a magas láz (azzal is indult). Az biztos, hogy még felülfertőzte az egészet egy vírus. Sajnos így majd 3 hét után már én is indokoltnak tartom a kivizsgálást.

Üdv a fedélzeten Minyu!!! Örülök, hogy csatlakoztál, gyere és oszd meg lécci a tapasztalataidat másokkal, főleg, hogy hogyan készültél lelkiekben a második sima szülésre. És persze gratulálunk a babához!

Csibe! Fel a fejjel, vannak ilyen sz@r időszakok, de mindig elmúlik! Mosható pelus téma: passz
viszont cicin altatásnak este nem vagyok híve (mert igenis hozzászokik, amivel nincs semmi baj, csak épp az agáz, hogy ha az az utolsó emléke, akkor amikor felébred éjjel és egydül van, akkor is ezt fogja keresni. Nappal én is hagytam már. Én a megtanítani egyedül elaludni híve vagyok... bocs nagyon örülök, hogy Ábelt sikrerült, mert szuperjó alvó lett belőle, bárhol elalszik egyedül, hatalmasakat durmol és szeret is aludni (nem így kezdtük mi sem). Az egyedül elalvás Kolosnál se volt kérdés, és minél jobban érzi a gnyerek h most ez a rendszer és kész, ez megdönthetetlen és nincs anyukának emiatt lelkifurija!!!! meg rossz érzése (erzt aláhúznám) annál jobba elfogadja és szép nyugodtan elalszik. A kulcsszó megint a határozott kevesség. (nag y apofám, oszt néha én is csak szeretném ezt más dolgkban) A kulcs megint a mi lelkivilágunkban van. sztem.
Nálunk egyelőre az éjjeli ébredés a probléma, pontosabban az, hogy ilyenkor csak akkor alszik vissza, ha megszoptatom. Átlagban 3szor ébred és ez nem jó, volt már h leszokott róla, de akkor mindig jött valami, betegség stb, amikor nem tagadtam meg tőle, sőt örültem, hogy szopik. De ez így nem állapot és még mindig nem adtam fel, h leszoktassam róla, csak ez egy lassú folyamat lesz. Azt is tudom, hogy én vagyok az oka és már sejtem mit nem csináltam vele jól, amit az első gyereknél fel sem merült. Hiába... mások. És azt is tudom, hogy az is oka, hogy kicsit eltávolodtam a férjemtől és Kolossal pótolok, és nem akarunk elszakadni egymástól, pedig már a természet talán mást diktál. Igen, magammal szembe kíméletlenül ki kell mondjam, de ez van. És nagyon szeretném, ha sokáig szopna, pedig nem fog örökké, és nappal már alig kell neki - kivéve amikor beteg - így tehát feltehetően éjszaka sem biológiai hanem inkább lelki szükséglet. Nincs ellenemre, sokszor még jól is esik összebújni vele éjjel egy gyors szopira, de hulla vagyok, rondának érzem magam, nincs kedvem törődni magammal se úgy, ahogy kellene, pedig ha kipihentebb lennék, szóval én ezen változtatni szeretnék, de előbb a lelkemben kell elrendezni a dolgokat. A dilemma persze megint az, h fogadjam el azt h ez most ilyen gyerekezős időszak és áldozzam magam teljesen a gyerkeknek, de akkor én és ezen keresztül a férjemmel való kapcsolatom szenved kárt, vagy fordítva, persze biztos van középút is, de egyelőre nem sikrült megtalálnom. No.... hova vezet az alszik-e a büdös kölök éjjel- téma..

Zsolka! hajrá! Ügyesek vagytok Andrissal, csak így tovább, ne add fel. Sztem próbálkozzatok az este is egyedül alszik el -lel...

Megymag!

Jobbulást Kolosnak!

A környezetemben is többen panaszkodnak többnapos lázra kicsiknél, és szerintük is vírus, na meg megjárták a kórházat, ők is a ti cipőtökben járnak...remélem nem valami járvány!
Szóval gyógyulást nektek és kitartást, sok erőt!

üdv
borakata

folyt köv:
Csibe, látom azért kezd jobbkedved lenni, ez tök jó! Én is arra bíztatnálak, hogy valamiképp szervezz magadnak elmenős lehetőséget,és ne arra gondolj, hogy ettől te rossz anya leszel, vagy ilyesmi. Épp ellenkezőleg! Zsolka a szvemből szólt: Lindának is kellenek már más anyán kívüli élmények és azzal hogy pici időre elszakadsz tőle nem csak magadnak, hanem a babádnak is odafigyelést adsz! A másodiknak is megjár legalább részben az a kizárólagos figyelem, ami az első babádnak.

Kis korrigálás: Én sem vagyok a hagyjuk sokáig ordítani típus, azt vallom a sírás max 20 perc lehet és anyának az elsődeges dolga a gyerekére odafigyelés és esetleges bánatának enyhítése, és aki azt választja, hogy megtanítja egyedül elaludni és visszaaludni(sztem ez a nehezebb - pont ugye amiatt, hogy a babák másképp, felületesebben és sok ébredéssel alszanak), annak valóban figyelnie kell arra, hogy ne sérüljön a kommunikáció. De a gyermeket mégis határozottan és kedvesen az önálló alvás felé kell terelni, ha kell, akkor egy kis következetességgel és kis sírás nem elfogadhatatlan számomra. Hosszú távon megéri, és nem hiszem hogy ezzel rosszat teszünk a gyerekünknek. Persze mindenkinek más az élethelyzete és ezek a dolgok ált. nem mennek simán. Pont azért mert valahol a szülőnek is el kell szakadnia a gyerektől egy kissé.
Egyébként kolos is visszaalszik azonnal a szopi után, ahogy leteszem az ágyába és előkoptorja a cumiját, mégis szeretném, ha nem kellene kelni hozzá ilyen gyakran.

Nem tudom ki írta: de sztem nyugodtan fel lehet tenni egy ilyen kérdést egy dokinak, ha igazán jó ember, biztosan megérti, ha vki máshol akar szülni és egíteni fog! Én már kérdeztem ilyenről szülészt és jól sült el.

Borakata! Nem lehet h párod azért tudja jobban visszaaltatni, mert ő nyugisabb, és nem érzi a gyerek rajta az idegességet, hogy na akkor most mi lesz? Tudod a baák megéreznek mindent... Most például azt h itt ülök és gépezek, felébredt ugyanis, úgyhogy vége. Bocs, a hosszú voltam.
puszi mindenkinek!

Borakata: köszi, igyekezni fogunk

Evicuska!
Én Barna Péternél szültem, nagyon tudom ajánlani. Kovács Zoltánt nem ismerem, de Bálint Sándor fia, Bálint Balázs is őt ajánlotta anno nekem. Barna Péter nagyon laza, vicces pasi, nála egy élmény az egészet végig csinálni. Engem úgy műtött, h nagyban rajta is múlott, h nagyon jó élmény volt a szülés.
Megymag!
Én is az egyedül elalvás híve vagyok, nem gondolom, h az alakul ki a gyerekben, h nem számíthatok rá. Bálint így alszik el, Villő viszont cicin, mert piciként nem mertem sírni hagyni, h ne zavarja Bálintot, máshogy meg nem tudtam elaltatni. Van tipped, h most, öt hónaposan mit csináljak?

Mennem kell, bőgicse van:(

Na, én most visszakeresem az elaltatós írásodat, Megymag. Aztán megfogadlak személyi trénernek!

Zsolka, kösz, h skippelted a bal szememet

Megymag, sajnálom,h ílyen betegek lettetek, remélem most már hamar túl juttok rajta.

Minyu, jó hogy jöttél, örülnék, ha írnál magatokról!

áááá, nem vagyok én az, csak nekünk ez vált be..

Rita! elinte én is izgultam nagyon, hogy felordítja, de aztán eszembe jutott hogy több sokgyerekes anyuka ismerősöm azt mondta, hogy ne izguljak emiatt, a nagyok meglepően jól tudnak durmolni babaordítás mellett is. És kipróbáltam, tényleg nem zavarja! Egyszer-egyszer fordult elő, hogy ő is felébredt, de higgadtan mondtuk neki, hogy Kolos sír, éjszaka van, nincs semmi baj és ő aludt is tovább.
Sőt volt hogy annyira gáz volt Kolos alvása, hogy már semmit nem tudtunk vele éjjel kezdeni, muszáj volt hagyni, miután meggyőződtem róla, h csak cirkusz volt, és nem akartam a kezemben mászkálni vele éjszaka - na azt nem vagyok hajlandó - éjjel tessék aludni - szóval jó sokáig sírt, persze többször bementünk hozzá megnyugtatni, de sír és Ábel mégsem ébredt föl. Sztem mihamarabb szoktasd hozzá Bálintot és megszokja, hidd el.

Képzeljétek, úgy örülök, benyomott egy csökkentett mennyiségű főzeléket (burgonya- brokkoli- pipihusi verzióban)
Ma csak azért lebzselek itt ennyit mert Kolos már jobban van - épp itt hentereg:-) a nagy meg nagyizik, este érkezik - úgyhogy kihsználom a maradék időt és rendbe teszem magam kicsit )

Persze most már Kolos is megszokta a rendszert, hála ég! Persze ez a betegség, kórház, bökés, infúzió, szuri stb magával hozta, hogy még anyásabb lett, remélem rájön, hogy itthon minden ok és elengedi a nadrágom szárát egyszer...Ma még sokat van kézben, kendőben.

Nohát, májusig visszaolvastam, most nem bírom tovább, mert nagyon lassan megy - folyton megállok nosztalgiázni meg a régi tréfákon rötyögni Minden esetre augusztus 6-án meg valamikor júni környékén írtál erről a témáról, Megymag, de hiányosak még mindig az infoim. Szóval mikor kezdted ezt a rituálé után kimenős altatást? És mindig kibírtad, hogy ne menj vissza utána? Nekem ez most a nehéz, mert persze tudja a kis lókötő, hogy mitől döglik a légy: elfúló hangon kiabálja pl. hogy "Mama gyeje ide lécci..." meg hogy "Andliska is kimegyek!" - és zokog. A szívem... Volt, hogy visszamentem kicsit megnyugtatni, de utána persze még nehezebb újra kijönni, annyira csalódott. Viszont teljesen kétségbeesve meg nem akarom magára hagyni. Brrr, utálatos dilemma!

A vírusos kálváriátok nagyon durva, minden szempontból! Szegény kicsi Kolos! És nagyon gáz, hogy ha nincsenek a hozzáértő szüleid, akkor trehányságból félrekezelik! Komolyan aggasztó, hogy így mennek a dolgok sok helyen, és az embernek laikusként sokszorosan be kell biztosítania magát az orvosok hozzánemértése ellen! És még jó, ha van hogy...

Viszont ha a betegség az a szitu, amiben megengedett az éjszakai szopi+bújás, akkor Kolos nagyonis tudja, hogy mit csinál, és miért éri meg neki ez a tortúra, nem?
A férjjel való kapcsolat beáldozása viszont szerintem még rövid távon sem jó befektetés. Persze könnyű ezt mondani, míg egy aktuálisan morgós férj javára dönteni egy édes-aranyos-mindentmegad kiskölökkel szemben nem is olyan egyszerű. Viszont ez egy ördögi kör lesz akkor, mert a férjek is válhatnak még morgósabbakká ennek hatására... Hm. A párod vajon mit gondol a közhangulatról? Ha a helyében lennék, én irigykednék Kolosra

Vicus, megnéztem a honlapon Kovács dokit én is. Szimpi, bár mondjuk a kineziológia nem kenyerem. Minden esetre tök tiszteletre méltó, ha valaki nem szakbarbár, és a szakmája határterületeit is megpróbálja megismerni. Ugyanakkor én azt vallom, hogy egy jó nőgyógyásznak két dolgot kell biztosan tudnia: nyugodtan békén hagyni, ha nincs gond, és gyorsan, alaposan tenni valamit, ha gond van. És legőszintébben: bár biztos van, aki mindkettőt tudja, mivel nem lehet a világ összes orvosát tesztelni, én a másodikat részesítem előnyben, ha e két szempont közül választani kell. És hozzá persze igyekszem úgy alakítani a helyzetet, hogy az első is érvényesülhessen
Nagyon kiváncsi leszek, hogy milyen tapasztalatokat szerzel majd vele élőben!

Borakata: ez tényleg igaz, hogy az apukák egy csomószor százszor nyugodtabban és biztosabb kézzel képesek egy síró gyerkőt megnyugtatni - no és persze hozzájuk nem kötődik annyi (tejes vagy nem-tejes) várakozás sem, mint anyához, amikben (ill. akiben) csalódni lehetne éjnek évadján. Sok ismerősöm mesélte, hogy ők apa-kel-éjjel módszerrel szoktak le az éjszakai szopiról. Nálunk sajna nem jött be, mert az én párom rossz alvó + nagyon frusztrálja,ha sír a gyereke és ő nem tudja megnyugtatni. Ezért előbb halálra idegesítette magát, ettől a fiam is még jobban bepörgött, majd megkaptam én mégis a kis sírózsákot - apa meg hajnalig nem tudott visszaaludni. Hát ez így nem volt túl költséghatékony... be is fejeztük hamar.

Rétes, vajon hol álltok a költözéssel (és mikor jössz máááár...)? Hiányzol ám!

Dana, jársz erre néha, vagy olvasgatni sincs időd? Lidke, hát Te? Csuda jó lenne tudni, hogy vagytok!

Na megyek, még számtalan szép tervem van mára...

Borakata, Virág 5! Az én kisfiam is rendszerint cicin aludt el ebben a korban és kb 6-7 hónapos korban kezdett éjszakánként egyre gyakrabban felébredni cicizni. Volt olyan hogy fél óránként, óránként kellett kelnem. Én nem hagytam sírni, illetve csak 1- 2 alkalommal, mert a férjem nem engedte, hogy felkeljek, de azt tapasztaltam, hogy olyankor még rosszabb volt utána. Én is nehezebben aludtam el, mert sajnáltam szegényt és ő is hamarabb felébredt miután álomba sírta magát. Viszont ahogy múlt az idő egyre ritkábban ébredt fel. 10 hónapos kora óta külön szobában van és azóta még jobban alszik. Előfordul, hogy felébred 1-2 alkalommal, de olyan is van, hogy 2 hétig minden éjszakát átalszik. Én azt gondolom nem lehet a gyerekeket így elkényeztetni. Szerintem fontos, hogy tudják (még egy év felett is), hogy ha szükségük van ránk, akkor mi ott vagyunk. És akkor sokkal nyugodtabban alszanak. Persze ha hiszti van, akkor én sem altatom, de akkor is bemegyek hozzá, elmondom neki, hogy itt vagyok ha szüksége van rám, de akármeddig folytatja a hisztit többet nem jövök. Többnyire pár perc után abbahagyja és alszik tovább.
Virág! A cicizés abbahagyása után az én fiam még könnyebben elaludt. Megitta a tejét, betettem az ágyba és szépen elaludt. (Ez azóta változott, most altatnom kell, de reménykedem benne, hogy majd visszaáll a régi rend)

Megymag!
Az én elsődleges problémám most abból adódik, hogy az előző doki túlságosan elkényeztetett. Kezdem azzal, hogy amikor először találkoztunk bemutatkozott, leültetett és fél órán keresztül mindent aprólékosan és részletesen elmondott, amit az állapotommal tudnom kell. Mindig megbeszéltük mikor kell mennem legközelebb, előtte felhívtam megbeszéltük az időpontot és így mentem hozzá, legtöbbször várnom sem kellett, UH-ra mindig jött velem, ő csinálta, nem kellett sorbaállnom, stb. Úgy mentem hozzá, mint egy haverhoz. És mindig volt rám elegendő ideje. Miatta még a korházat is bevállaltam volna újra, de nyitott egy magánrendelőt a Moszkva téren és mivel oda a fiam miatt nem tudok eljárni (nincs ki vigyázzon rá), kénytelen voltam a környéken orvost keresni. Itt 2- nél voltam mostanig, ezt az utóbbit többen is ajánlották, de itt az egész rendszer teljesen más. Futószalagon mennek a kismamák és a rendelőbe lépéstől az öltözőig (vetközőig) kb fél perc telik el. Szóval ez a doki kedves, valószínű a tudása is megfelelő, állítólag a természetes szülést támogatja, csak ez az egész számomra az első tapasztalatam után túl személytelen. Viszont itt ez a legjobb doki és máshová most nincs lehetőségem elmenni.
Az hogy megmondta előre a tarifát nem is zavar annyira, hiszen én kérdeztem, hogy elvállal-e.
Sajnálom, hogy nem találtam rá erre a topikra egy picit hamarabb, mert akkor én is elcsaltam volna egy hetet (ha tudom, hogy ez így működik), de így is megpróbálok majd a dokival egyezkedni és ha tényleg nincs probléma nem fogom hagyni hogy a szokások magukkal sodorjanak.
Nagyon köszönöm neked, hogy segítesz és minden további tanácsodat szivesen fogadom (természetesen a másét is)
Remélem a kisfiad már azóta jobban van! Nem semmi éjszakád és napod lehetett. Kiderült, hogy mitől volt?

Evicuska! Sajnálom, hogy Zalánnak (és nektek is) ezen keresztül kellett mennie. Mi is nemrég voltunk a Madarászba és fitymaszükületet állapítottak meg, de 3 éves korig várni kell minden beavatkozással és huzogatni sem kell. Bízom benne, hogy magától megoldódik addig.

Minyu! Örülök, hogy csatlakoztál és megosztod velünk a tapasztalataidat, érzéseidet. Ha van kedved írjál légyszives részletesebben mindkét szülésedről. Az elsőt hogyan élted meg, stb?

Mamacsibe! Mint már korábban írtam a váltással több gondom is van: az egyik, hogy első terhesség alatt tulságosan el lettem kényeztetve (így aztán lehet, hogy másik dokinál sem érezném magam jobban), a másik, hogy túl messzire nem tudok eljárni rendszeresen, mert a kisfiam felügyeletét nem tudom megoldani.
Nagyon megértem a felújítás miatti problémáidat, mi is tavaly ősszel újítottuk fel a lakás egy részét, de mi az alatt inkább elutaztunk a szüleimhez, éppen azért, hogy kisgyerekkel ne kelljen a rumlit kerülgetni.

Zsolka! Ez a ruha válogatás, pakolás nagyon ismerős. A pici ruháit most kezdem előszedni, a nagy kinőtt ruháit meg elrakni, mert csak egy szekrény van és abba be kell férni. De most eldöntöttem, hogy a pici, ahogy növi ki őket az összestől megszabadulok.
A játszótéren nekünk sem sikerült még ismerkedni anyukákkal, gyerekekkel. És egyre kevésbé szeretek lejárni , engem nagyon bosszant ha valaki nem figyel a gyerekére, aki mondjuk a mászóka tetején lökdösi az én fiamat és attól kell rettegnem mikor esik le, stb. Vannak olyanok, hogy kijönnek és amig ott vanak végig telefonálnak, vagy egy más anyukával beszélgetnek. A gyerek meg azt csinál, amit akar (pld kifosztja a babakocsinkat)

Sosem jutok a végére úgy lemaadtam, de már elteszem magam holnapra. Jó éjszakát mindenkinek!

Kicsit el vagyok kenődve... Kovács Zoltán nem vállalt el, mivel 2 év alatt lesz a korkülönbség

Barna Péternél úgy müxik, hogy a 12. hétig vele nem találkozok, csak uh-t csinálnak, de az nem ő. Van uh-ra időpontom, de lehet hogy lebeszélem velük, hogy még itthon elmegyek a dokihoz, aztán majd a 12. heti vizsgálatra mennék hozzá.

És hát ott van még Rétes dokija, Sziller István.

Nem gondoltam, hogy tényleg ilyen nehéz lesz dokit találni, így hogy csak 19 hónap lesz a korkülönbség.
De nem adom fel!

Evicuska!

etnéle még jobban elszontyolítani, de ha 19 hónap lesz a korkülönbség, akkor Barna doki is azt fogja mondani, mint ano nekem, h elvállal, de nem enged túlhordani, és fogja mondani, h alá kell írnod egy papírta,amiről már írtunk pár napja. Ő szerintem elég rugalmas, sok mindent Rád bíz, de ezt szigorúan veszi, mármint, h császár után meg vannak a feltételei, h mikor szülhetsz nála simán. Ezt jó ha tudod, de persze ajánlom, h hívd fel, nem egy bűbáj, de korrektűl a rendelkezésedre áll. Sajnos én is tapasztaltam, h nagyon nehezen vállalnak el a jobb hírű dokik. Dana orvosát is megpróbálhatnád, Guttmann Orsolya a Szent Imrében.

Gutmann Orsolya szülni fog, úgyhogy ő sajna kiesik.

Ez a Kovács egyáltalán nem vállalt el szülésre, terhesgondozásra igen, de szülésre nem. Gondolom, nem akarja rontani a statisztikáját.

Amit így leírtál most Barna dokiról, az korrekt. Kiváncsi vagyok a személyes találkozásra.

Kovács Zoltánról én egy véleményt hallottam csak, h valakivel nem volt elég figyelmes, körültekintő, így ott is hagyta az illető. Barna Pétert nem érdeklik a statisztikák, annál azért "tökösebb legény", ha érted:) Én csak azt tudom mondani, h az elején teljesen korrektűl elmondta a véleményét, be is tartotta, pedig próbáltam puhítani, de valahogy ennek ellenére azt éreztem, abszolút számíthatok rá és rábíztahtom magam. Na de nem akarom fényezni, csak én tényleg nagyon megkedveltem. Hívd föl, és meglátod. Az árai is szerintem korrektek, nem egy lehúzós orvos.

Van privát mobilja? mert én a rendelőjét hívtam csak, az asszisztens adott időpontot uh-ra.

Sziasztok!

Köszi a hozzászólásokat! Bocsi, hogy most nem név szerint köszönöm meg, de most sietek...
Megymag! Hol lehet megtalálni az altatós írásodat? Érdekelne! MOst még nem tudtam sokkal visszaolvasni...
Köszi előre is!
Majd jövök!

borakata

Mamacsibe! Remélem már sikerült férjeddel kompromisszumos megoldást találni, hogy te eljárhass jogára, relaxra. A lányodat szerintem is nyugodtan rábizhatod bárkire pár órára, akiben te megbízol (nem lesz neki ez rossz).

Evicuska! Én még 3 hónapig szoptattam,azért hagytuk abba, mert már elviselhetetlenül fájt. De ha nem így lett volna biztos nem hagyom abba, mert a fiam nagyon cicis volt és engem sem zavart. Én 1 éves kor után sem adtam tehéntejet, átálltunk a milupa junior italára, amit a fiam nagyon szeret és életkorának megfelelően van kialakítva. Én több helyen is olvastam arról, hogy ez sokkal egészségesebb nekik 3 éves korig, mint a tehéntej. Különben is ezek a vizezett, meg mindenfélével kezelt "tejek" nem tudom mennyi tejet látnak.

Megymag! Most olvasom min mentetek keresztül! Remélem azóta már meggyógyult Kolos? És a nagyobb fiad? Ő nem kapta el? Nem semmi, hogy mi megy az egészségügybe! Ezek szerint, ha nincs a doktornagyi, akkor nem keresik tovább a gócót és tök fölöslegesen gyógyszerezik a kicsit? Kiderült végül, hogy mi okozta?

Sziasztok!
megpróbálok rövid lenni most, vacak éjszakánk volt!

Kolos jobban van köszi, szedi még az AB-t, lassan kezd enni bár keveset. Ábel nem kapta el illetve ő si foly. beteg volt, csak enyhe orrfolyós tünettel - neki már erősebb a szervezet.

Nem emlékszem mikor írtam az "altatós írásomat" sorry

Zsolka! Ügyeskedjetek csak. Én már az elejétől így szoktattam őket, ezért nem volt akkora dráma. Ábellal még volt egy 2-3 hét beszokós időszak, Kolossal 2 nap talán. Sírás esetén párszor én is visszamentem, de előre megbeszéltem magammal hogy mx hányszor vagyok erre hajlandó és az utolsónál, pont úgy ahogy Enikő írta asszem én is megmondtam neki, h most nem jövök többször, de fontos h ezzel te is tudj azonosulni.
Hát igen, lehet h ezért betegszik le tudat alatt, amit írtál, már én is gondolkodtam rajta. De akármilyen nehéz is a leválás el kell ezen az úton indulni, neki lehet h sok oda és visszalépéssel. Most is az van, h már nem beteg annyira, erre most mg többször ébred és követeli a cicit. Ma éjjel már behúzom a féket, mert kivagyok.
Férjjel azért szerencsére nem ilyen kiélezett a helyzet, amit írtam inkább olyan jövőre vetített elgondolkodós, a mi lesz ha így megy tovább alapon...És inkább úgy értettem, hogy azon keresztül jár rosszul, ha én elhanyagolom magam és depi lennék. Na éppen ezért kell nekem beszigorítani kicsit az éjjeli szopikkal. Most megint lesz pár húzós éjszaka, de bevállalom.

Evicuska! Kitartást! Biztos fogsz találni olyat aki neked kell! Kérlek ne szomorkodj, valamiért így volt megírva, hogy ne ő legyen az. Keresgélj tovább, akár még jó sokáig, egész a végéig úgyis az a lényeg csak, hogy valaki tisztességgel ellássa a terhesgondozást. Szülőst meg majd keresel.

Enikő: remélem rendeződik a lelked. Csak annyit tenné még hozzá a múltkor írtakhoz, hogy néha jobb a futószalag mentalitás, mert akkor nem csinálnak belőled túl nagy ügyet, magyarul X101 simán szülős anyukaként kezelnek...

Borakata: Megymag egyik altatós írása aug. 6., a másik, amit találtam valamikor júni elején volt (ááfelejtettem... ), és nem kizárt, hogy a gyökerek még hátrébb vannak, de odáig most én sem jutottam még a keresésben.
Most nem tudok többet reagálni, ma későig dolgozós napja van a Zuramnak

Sziasztok!
Bejelentkeztem, aztán meg jól itthagytalak titeket
Most igyekszek mesélni sokat. Nagyon kedvesen fogadtatok, annyira jól esett!! És ez a rengeteg kérdés...

Elöször is becopyzom a mostani szülés-történetet, amit egy másik topicba irtam. (kicsit kiegészitem, hogy érthetö legyen itt is)

Csongor születése

A teljesség kedvéért: hétfön délután voltam dokinál, aki megállapitotta, hogy a méhszáj teljesen zárt és nagyon fenn van, igy az elözetes csaszi miatt 1 hét múlva (a betöltött 39. héten) be kell feküdnöm megfigyelésre a kh-ba. Nagyon elkeseredtem, mert azt gondoltam, a korábbi görcsöcskék, keményedéseknek volt pici hatása...
Este volt egy kis szereti-szereti apával (lehet, hogy a plusz prosztaglandin is segitett?)

Másnap (kedd) voltak kisebb görcsök és keményedések, és hosszú vivódás után fél 11-kor megittam a bábakoktélt (pálesz, ricinusolaj, baracklé)
Kb déltöl lettek 5 perces keményedéseim, de csak olyan lightos fajták. Fél 3 körül elkezdett menni a hasam, de bélgörcs abszolút nem volt, csak hirtelen szaladni kellett a wc-re. 5 körül a keményedések mellé jöttek görcsök is, rendszeres 5 percesek, elég enyhék, de kezdtem bizakodni. 8 körül vettem egy jó kis melegvizes fürdőt, és a görcsök nem múltak el, igaz, nem is erösödtek. Végül 10-kor felhivtam a dokimat, hogy most mi legyen, aki mondta, hogy menjünk be a kh-ba és ha van valami, úgyis megmondják. Telefonoztunk anyuéknak, hogy jöjjenek Nándira vigyázni. Közben erösödtek a görcsök és picit sürüsödtek is. Fél 12 körül értek ide, mi pedig elindultunk. Aliig hagytuk el a falut, mikor elment a kocsi lámpája, csak a helyzetjelzö világitott mindkét oldalon (igy minket láttak, mi viszont semmit) Visszaaraszoltunk, és anyut megkértük, menjen elöttünk a kocsijával...
Végül fél 1-re értünk be, ekkorra már 3 percesek jöttek. Ügyeletes szülésznö (Kecskemétiné Vera) megvizsgált: szük 2 ujjnyi a méhszáj, viszont elég feszes. Amig elökereste az ügyeletes orvost, kimentem beszélgetni Csabihoz, majd jött a doki, megvizsgált: bö két ujjnyi, koponya beékelödve, álló burok, hivhatják a saját dokimat. Elfoglaltuk a rózsaszin szülöszobát, apuka beöltözött, én kaptam kicsi beöntést (mivel egész du ment a hasam, igy szinte csak a viz jött vissza, de legalább ezen is túl voltunk) Ctg-re raktak, igy feküdnöm kellett. 3/4 2-kor érkezett a dokim, aki mondta, hogy hallja, hogy jól haladunk, megvizsgál és burkot repeszt. Valóban vizsgált: 3 ujjnyi, de ahogy kihúzta a kezét, megrepedt a burok, tiszta a magzatviz, éljen. Innentöl kezdve viszont dögerös fájások jöttek. Kezdetben sikerült a légzéssel elég jól átvészelni, késöbb már erre sem tudtam figyelni. Sajna, sokszor ziláltam, amitöl úgy éreztem, nem kapok levegöt. A oki és a szülésznö is ugrottak, amitöl bepánikoltam és még jobban ziláltam, de végül nyugtatgattak és egy kis oxigént is kaptam. Kérdeztem, lehet-e fájdalomcsillapitani, a szülésznö mosolygott, hogy mostmár nagyon hamar baba lesz (ö ekkor 1 órát tippelt, majdnem bejött), a csaszi miatt egyébként sem nagyon adhatnak, hogy érezzem, ha gond lenne. Kaptam no-spa szurit, és méhszájlazitó szurit is. És innentöl kezdve teljesen összemosódnak a dolgok, az órát már nem tudtam nézni, csak hallottam, ahogy a doki mondja, hogy már 4 ujjnyi, már 5 ujjnyi, és elsimulóban a méhszáj és kitartást és jól csinálom. Csabi egyszer közben megkérdezte, melyik az a pont, amikor még választhatunk császármetszést (látva, hogy hogy szenvedek), a doki ránézett: Ezen a ponton már rég túl vagyunk, ez a baba már rendes úton fog megszületni... Ekkor oldalt kellett vajúdnom, 3 fájás jobb, 3 fájás bal oldalon, ha jól emlékszem, csak 1x forogtam. Folyamatosan kérdezgették, hogy érzek-e székelési ingert és ettöl kicsit tartottam, hogy majd nem ismerem fel, mert Nándinál a szülés megállt 4 ujjnyinál és kitolásig el sem jutottunk (megjegyzem, én nem emlékszem olyan erös fájdalmakra, mint amit most a vége felé átéltem (lehet, hogy nem is voltak, de lehet, hogy már megszépültek az emlékek) Nos, egyszer csak tényleg éreztem a székelési ingert, ekkor a hátamra kellett feküdni és elmagyarázták, hogyan kell nyomnom (két oldalamon állt a doki és a szülésznö, a lábamat nekiktámasztottam, felhuztam, fejet fel, nagylevegö benntart, szem csukva és nyomunk) Az elsö ilyen után mégis visszafektettek az oldalamra, ami nagyon rosszul esett, a doki szerint viszont igy jobb a babának... És igy oldalt nyomtam jópárat. A fájások tényleg átalakultak, és a fájásszünet talán jobban esett, mint a korábbi, tágulásos szakaszban, de a nyomásoknál nagyon intenzivek voltak. Aztán egyszer csak szóltak, hogy akkor visszatérünk a hátonfekvös pózhoz és a fájásoknál jó eröseket nyomjak. Éreztem, hogy nagyon feszit a babci feje, de nem tudtam követni, mennyire van lenn. Aztán biztatásképp mondta a doki, hogy már megjelent a fejebúbja, megkérdeztem, hogy megsimizhetem-e: olyan volt, mint egy puha, nedves vattapamacs. (a dokim pedig csodálkozott, szerinte nagyon kevesek érnek hozzá ilyenkor a babához) Nem tudom, hányat nyomtam, egy fájás alatt 3 nyomásra futotta szusszból, de abszolút nem éreztem, hova kell nyomjak, és igy sokszor "fejben" nyomtam. Háton fekve tuti volt 3 fájás…És egyszer csak szóltak, hogy már kinn van a feje, és ne nyomjak, végül pedig kicsusszant teljesen. A szülésznö megkérdezte, hogy a pocakomra rakhatja-e, hát persze. Ezután meglepetések sora következett számomra. Meglepödtem pl, hogy ahogy megszületett Csongor, nem múltak el a fájások (bár ez valszeg legvégén bekötött oxitocinnak köszönhetö) és az a sokak által leirt hirtelen megkönnyebbülést, felszabadult örömöt sem éreztem. Aztán meglepödtem azon, hogy babcika teste milyen kis meleg (naná, meleg helyröl jött, csak ez akkor olyan furcsa volt.) Aztán meglepödtem azon, hogy Csabim elvágja a köldökzsinórt. Nem beszéltünk erröl elötte, de azt gondoltam, hogy ezt túl véres dolognak tartja. És meglepödtem azon is, hogy nagyobbnak és undoritóbbnak gondoltam a lepényt. (bár lehet, hogy a méret egyénfüggö?) Nos engem kitakaritott a doki és összestoppolt (nem repedtem, de vágott, pedig közben olajozott a szülésznö), a gyermeket pedig lemosdatták, leméricskélték, felöltöztették és odaadták a büszke apukának. Mivel Csabi (is) nagyon ki volt fáradva, igy nem sokat maradtunk igy hármasban, kicsit örültünk még egymásnak, aztán Csabi hazament, másodszülöttemet elvitték, én pedig pihiztem még a szülöszobán, aztán a 2 órás "megfigyelés" után a szülésznö átkisért a szobámba.
Nem tudom, a görcsök megjelenését a bábakoktél okozták-e (valószinüleg, bár ugye már reggel óta keményedtem) illetve hogy a gyors tágulásnak volt-e köze ahhoz, hogy a 36. héttöl szedtem a homeos bogyókat (a szüléshez is vittem, de akkor ott jól el is felejtettem) "

Kis kiegészitések hozzá: a szülésre lelkileg nem nagyon mertem készülni, féltem, hogy csalódni fogok, hogyha ismét csaszi lesz. Igy "beszélgettünk" a pocaklakóval, mindig csak annyit kértem töle, hogy legyn ügyes, ha eljön az ideje és cserébe én is megigértem, hogy mindent megtezsek, hogy a mindkettönk száméra a lehetö legjobban végzödjön - legyen a császármetszés vagy hüvelyi szülés.
A dokimmal is mindig azt beszéltük, hogy HA fejvégü, HA nem nagysúlyú, HA jól ékelödik, HA... és a sok HA hallatán a Zuram mondta is, hogy szerinte a dokim fél a sima szüléstöl, szerintem csak biztonsági játékos és ö sem akart felspanolni.

Nem kimondottan a Szt Imrét választottam, csak egy szerencsés véletlen, hogy a doki, akit a barátnöm ajánlott ott praktizál.
A kh-ról túl sok tapasztalatom nincs, kultúrált, elég tiszta (bár az UH-ra várva, mikor wc-re mentem, 2x majdnem elhánytam magam, annyira "piszkos" volt a wc.) Nagyon tartottam töle, hogy a vajúdóba kell majd mennem, ahova nem jöhet a kispapa (ha nincs 2 ujjnyi tágulás, elöször egy közös vajúdó helyiségbe invitálják a kismamát) de szerencsére erre nem került sor. Ami nem tetszett: szerdán hajnalban szültem s pénteken szinte kitessékeltek minket a kh-ból, nyilván kellett az ágy, hiszen sok kh-at bezártak és a Szt Imre elég felkapott hely lett. De lehet, hogy csak én nem vagyok hozzászokva ehhez a dologhoz.
Szülésznöt nem választottam, de a köv. bébinél lehet, hogy megteszem. Kecskemétiné Vera nagyon kedves volt, a munkáját rendesen elvégezte, ugyanakkor nem éreztem különösebben lelkesnek, de ez már lehet, hogy túlzott elvárás is lett volna részemröl. (és volt 1-2 nagyon apró momentum, ami valszeg csak az én "hormonzavaros" lelkemet másképp érintette mint egyébként)

No, most ennyi, majd folytatom, csak hivnak a csimoták

lányok, most csak kutyafuttában, mert megyünk a játszótérre
Minyu: ki volt a dokid? elmondta, miért volt ennyi beavatkozás?
Evicuska, nagyon drukkolok hogy sikerüljön dokit találni!
akiket nekem még a szentimréből ajánlottak (hogy vbac pártiak): Urbán Márta, Kocsis Éva. esetleg őket is megpróbálhatod. illetve az én dokimat is megkérdezheted, hogy mit szól a 19 hóhoz (bár lehet hogy ő se vállalja, azért nem ajánlotta őt a bátyja, nem tudom. nekünk sem lesz meg az egész 24 hó, igaz csak 11 nap hiányzik, arra legyintett hogy az nem számít még.)
vagy ha az István, akkor ott ajánlották Gajdos Editet is, Boros J-t a terhesgondozás miatt nem ajánlom. akit még biztos nem: Horváth Mihály.
ha tudsz szülésznő-elérhetőséget keríteni, őket kell megkérdezni, mert ők tudják, élesben hogy viselkednek a dokik, könnyebb elkerülni a beetetést!

mamacsibe
A dokim Dr Nyulasi Gábor.
Beavatkozások: a beöntést én szerettem volna, nekem megnyugtató, egyébként a szülésznő kapásból mondta, sztem nem nagyon lehet választani, hacsak nem választott szülésznőd van.
Az oxit én sem értettem igazán, de ott nem akartam ellenkezni, csak minél hamarabb túllenni rajta.
Igazából semmit nem beszéltünk meg a dokival, hogy mivel nagyon ellenvetésem nincs semmi ellen. Én az a fajta vagyok, aki hisz abban, hogy az orvosom a legjobbat akarja és nem azért tesz vagy nem tesz valamit, hogy megússzon egy esetleges műhibapert. Úgy vélem, ő tudja mit csinál, ezért nem ódzkodtam a gátmetszéstől sem.
Nem tudom, ezekre a beavatkozásokra gondoltál?
Vagy a szülés utáni betapintásra, kitisztitásra? Ezek a csaszi miatt kellettek + darabos volt a lepény, ilyenkor sztem kötelezö kitakaritani.

Gyerekek: Nándorom jobban fogadta az új helyzetet, mint vártam. Ő most rendesen bennevan a dackorszakban és tartottam tőle, hogy a helyzet még inkább kiéleződik, üvölteni fog, hisztizik, esetleg durva lesz, de nem. Persze, vannak féltékenységi jelenetek, igazából azt nem tűri, ha rajtam kivül más foglalkozik "látványosan" Csongorral (pl apa büfizteti, ilyenkor Nándit is kell "büfiztetni" dajkálni) Valahogy érzi, hogy Csongort nekem el kell látnom, igy az nem gond, ha én fogom, csak más ne tegye Nade persze elöjön máshol: sajna szobatisztaság terén visszaestünk, itthon rendszeresen bekakil és egyszerüen nem tudjuk semmilyen módszerrel elejét venni a dolognak. Az oviban semmi gond, igaz, csak fél napot van, ebéd után hazahozom, de a délelöttöt szereti ott tölteni. Nagyon jó óvónénik vannak, jól lekötik a gyerekeket, sokat rajzolnak, festenek, gyurmáznak, verseket, dalokat, mondókákat tanulnak és nagyon sok feladatot találnak ki nekik, persze nem kötelezö csatlakozni, de Nándi imádja az ilyen dolgokat, ö ritkán van el pl épitökockákkal.

Enikö
Nándinak is volt fitymaszükülete + le is volt tapadva, most nyáron voltunk sebészeten, ahol elsö körben kenöcsöt adtak rá. Szteroidos, igy eléggé féltem töle, viszont a durva beavatkozástól még inkább féltettem Nándit, igy kentük és bevált, szép fokozatosan kitágult és levált. Jövö héten megyünk vissza kontrollra.

megymag
kiderült végül, mi okozta a lázat? Jobban vagytok?

megyek, majd még jövök...

Sziasztok!

Minyu, nagyon köszi a születéstörténetet, tök tanulságos! "Innen", olvasva viharosnak tűnik, hiába telt el jópár óra, mégis. Sodró, szinte olvasva is kifogytam a szusszból - igazán nem csodálom, hogy közben ziháltál és pánikba estél egy pillanatra! Viszont csuda jó, hogy megúsztátok a lassító tényezőket (sok-órás tortúra a felvételen, közös vajúdó egyedül, apa nélkül), én is így csináltam: pár három-percesekkel mentünk csak be az épületbe! Csak Nálatok spontán alakult így, én meg direkt húztam hajnalban az utcán, hogy hadd erősödjenek még egy kicsit, míg alávetem magam a hercehurcának. Be is jött...
Az oxyt még a tágulás alatt kaptad, a kitoláskor vagy utána? Ez nem vili. Mindig elcsodálkozom, mennyire más a gyakorlat az egyes helyeken, és persze minden orvos úgy adja elő a saját verzióját, mint amit ép ésszel nem is lehet másképp csinálni. Az enyém már csak a baba megszületése után adagolt egy nagyon pici oxyt, hogy a lepény megszületéséhez legyen még egy kis póver bennem. Azt mondta, szülés alatt tilos, mert drasztikusan növeli a hegszétválás esélyét. Logikusnak tűnt, de több helyről hallottam már, itt is írták mások, hogy mégis van aki kap. Kellenek azok a doki-nagyik tényleg, különben kutyául el lehet veszni laikusként - vagy nagyon kell bízni a választott orvosban!

Megymag, tökre nem könnyű egyensúlyozni a magam-lelke meg a gyerekek-család igényei közt tényleg. Nálam is hullámok vannak, de asszem összességében kiegyenlíti egymást a rendszer. (Eszembe jut ált. isk. koromból az elektromágnesesség elvén működő csengő: nőőő a vonzás, odarántja a csengő kalapácsát - erre kioltódik a feszültség, elenged a kar megint - amitől ismét nő a feszkó.... és kezdődik az egész elölről. Na így működöm én is! ) Néha nagyon kiborulok, akkor mindenki megkapja a magáét, hogy okuljon belőle, aki csak hallja , aztán egészen megenyhülök, hogy mit el nem viselnek ezek tőlem, és akkor megint tudok "szolgálni". Egy darabig. Aztán... Jó lenne kicsit egyenletesebbnek lenni, de ahhoz több bölcsesség kéne asszem. Vaaaagy több alvás. Minden esetre nem ez a párkapcsolatok legvirágzóbb időszaka asszem. Nem véletlenül írja minden ilyen témájú könyv, hogy a gyerekek megszületése, várása krízis. Hát tényleg az. Kell egy adag személyes és páros tartalék, hogy átvészelje az ember. És némi pihenő sem árt néha, töltődésül.
(Hűűű de okos vagyooook! )

Megymag, azt én is tapasztaltam, hogy hosszas betegeskedés után ezerrel pótolnak a babák mindent: szopit, bújást, evést - kinek mi fogyott el. Szóval csak engedékenyen, szegény Kolos sokat "éhezett" (így vagy úgy), biztos azért ez a sok szopi. Akár csak tényleges kalóriák terén is pótolnia kell egy sort!

Apropó kalóriák: összeszámoltam a minap, hogy mennyit eszem naponta. (www.kcal.hu) Még a vaníliáskarikáimat is belevettem . Hát le sem merem írni: több, mint 3000 kcal-t benyomtam aznap. És asszem nem volt átlagon felüli a fogyasztásom más napokhoz képest. Ez nagyon durva! Tudom, hogy a szopihoz kell a plusz energia, de ennyi tuti nem. És nem is szaladgálok átlagon felül sokat, hiába az erről szóló legendák, mert a kettővel együtt csak röviden megyünk ki, délután a hosszabbra meg már itthon van a férjem, ő lohol többnyire. Egyszerűen folyton éhes vagyok na! Most azon vagyok, hogy legalább akkor ne egyek, mikor nem vagyok, illetve ne nyomjak be többet finomság okán, mint amennyi tényleg szükséges. De még ez is nehéz, akkora az édességvágyam. Hiába, ez az alváshiány átka. Olyankor mindig édesszájúbb leszek - olvastam is, hogy ez törvényszerű valamiért. Kicsit segít,ha minden étkezést valami édessel zárok - pl. a túróscsusza végén még pár falat kakaósat is eszem, csak az ízéért. Azt is megfigyeltem, hogy hajlamos vagyok Andris maradék kenyérkéjét-akármijét elpucolni, ne maradjon már ott... meg vele enni akkor is, mikor én nem vagyok éhes. Hát, nem csoda az a plusz majdnem tíz kiló a lánykori magamhoz képest! Tökre szenvedek tőle, de komolyan, még ha nem is vagyok igazán dagi, de az én mindig-sovány lelkem azért sajog. Szívesen látok további tapasztalatokat a nem Megymag-súlycsoportúaktól! (Ötven kilón alattiak kíméljenek )

Enikő: ha tényleg ennyire bomba volt az első dokid, nem lehet mégis megoldani, hogy eljuss hozzá? Esti időpontban, vagy akár a gyerekkel együtt - a paraván mögött megvár... (jó, nem akármelyik gyerekkel műxik)-, csak megoldható valahogy?? Gyerekvigyázó? Annyira nehéz igazán jót találni, mármint aki tényleg passzol is hozzád, hogy komoly veszteség ilyenek miatt feladni a meglevőt. Vagy amúgy is messze van? Próbáltad a dokival megbeszélni ezeket a gyakorlati nehézségeket? Hátha mond rá valamit - más időpont, satöbbi.

Evicuska, szerintem is korrekt, amit Rita ír Barna doki feltételeiről. Tudomásul kell venni, hogy VANNAK feltételek császár után. A biztonság az első. Én ezt el tudtam fogadni, csak azt nem, hogy papírt alapján (dátum, protokoll) dőljön el, hogy szülhetek-e simán. Az én dokim is mindig elmondta ezt a sok HA... kezdetű mondatot, és még azt is, hogy végső soron az utolsó napokban illetve helyben fog eldőlni, hogy hogy lesz, és ő nem vállal, nem vállalhat kockázatot! És én épp ezért nem váltottam. Ez így nekem jó volt.

Na megyek, mert mi holnap keresztelünk, és még van mit előkészíteni.

Szép hétvégét!

Sziasztok!

Köszi a bíztatást, nem hagyom annyiban a dolgot, keresgélek!
Jövőhéten azt hiszem elnézek Kosztinhoz, akinél ugye az Istvánban lehet szülni, meghallgatom az ő véleményét is.

Így viszont valószínűleg a 27e hétfői pesti uh-t lemondom, de bejelentkezek a 12. heti vizsgálatra Barna dokihoz, meg szeretném nézni őt is magamnak.

Köszi Mamacsibe az újabb neveket, megjegyzem magamnak őket!

Minyu: köszi a szüléstörténetedet!

Minyu! Bár még nem volt időm elolvasni, de köszi, h megosztottad velünk a szüléstörténetedet!

Megymag, gondolok Rátok sokat, h mihamarabb meggyógyuljatok. Magánéletben mi sem vagyunk most a toppon, éltünk már önfeletebb időket is, és remélem fogunk. Én már beletőrödtem, h ez az első év a leggyerekezősebb év lesz, szinte minden körülöttük forog, és utána majd szép lassan visszatalálok a normális kerékvágásba, persze a két gyerekes lét keretei között:)
Ilyenkor mindigrájövök, h végérvényesen felnőttem, nincs mese. Ritkán azért visszasírom az egyetemi szabad, bulizós éveimet, jópár barátnőm még így él.

Zsolka! Ha ez megnyugtat (nem hiszem ,én a hatvanon felüli kategóriába tartozom. A versenysúlyom ennél jó pár kilóval kevesebb, és zavar is eléggé. A hasam sem ment még vissza teljesen, és úgy veszem észre, h nehezebben rendeződöm vissza, mint az első szülés után. Az itthonlét miatt is lehet ez, elég sokat nasizom akkor, amikor nem is kéne (egy-két tújójudi befigyel). Én is a csokival próbálom a fáradtságot ellensúlyozni, de nem ezen múlik. Lájtosan elkezdtem tornázgatni, fenék-csípő-has, no meg hát, mert az nagyon tud fájni a sok hajolgatástól, hordozástól. Azt hittem a nagy strapába majd belfogyok, de lehet, h még sincs annyira nehéz sorom:)

Virág, abszolút egyetértek azzal, hogy kérdezd meg az orvosodat, hátha tud valaki mást ajánlani. csak ismerik egymást a hasonló gondolkodásúak
a Szent Imre egyáltalán nem szoptatáspárti, ott nyilatkozatot kell tenned külön, még amikor bemész szülni, hogy nem akarod, hogy a kicsit tápszerezzék. mert ha beviszed a csecsemőosztályra, akkor bizony nyomják nekik a tápot, hogy ne sírjanak...
az István viszont bababarát, ez jelenti azt, hogy támogatják a szoptatást, és nem adnak pótlást, csak ha írásban beleegyezel, és orvosi javaslat van rá.

Borakata, most úgyis 4 nap lesz egyben, esetleg kipróbálhatjátok ezt, hogy a férjed többet kel a kicsihez. bár én ezzel (sem) értek egyet, mióta a barátnőm kislánya 4-5hós kora között az éjjeli evésről való leszoktatás miatt egy hónap alatt csak 100 g-ot hízott. az azért elég kevés még ebben a korban. utána kapott tápszert 1-2szer éjjel, és máris nőtt szépen...
mondjuk 6 hósan van egy megtorpanás a kicsik növekedésében, úgyhogy akár még be is válhat. sokmindenre nincs más tipp,mint próba-cseresznye, mind mások vagyunk és a babáink is.
talán az lehet még egy ötlet, hogy az első éjjeli szopit próbálod pár perccel fokozatosan kitolni. valakitől ezt is hallottam már. na persze, mikor felébred a kicsi, és követeli a jussát, nem lehet megállni úgysem

Meggymag, remélem te is megtalálod, hogy legyél nőiesebb, hogyan foglalkozhass többet a férjeddel, és hogy a kicsiknek is jó legyen. nagyon nehéz dolog ez.
srácok hogy vannak?

Zsolka, végül is akkor hogy álltok a költözéssel? az egész relaxációra-eljárás-mizériából azt is ki szerettem volna hozni, hogy igenis jó dolog, ha az embernek közel van a családja, és van segítsége, szóval hajrá költözés

Minyu, igen, a beöntésre gondoltam, de a burokrepesztésre is ilyen hamar (erre rá fogok kérdezni a dokimnál, nála rutin-e, és ha igen, mikor, megpróbálom minél jobban kitolni ennek az időpontját). úgy tudom a beöntés nem kötelező az imrében (szül felkészítő előadáson mondta az egyik szülésznő), leginkább attól függ, hogy az orvosod ragaszkodik-e hozzá. de ezek szerint nem csak ettől
és az oxytocinra meg a gátmetszésre is.
a betapintás kötelező, úgyhogy azt tudom, hogy nem úszom meg semmiképp (nem is akarom). ha nem egész a lepény, akkor azoknak is megcsinálják, akik sose láttak műtőasztalt 1m-nél közelebbről, nem csak nekünk császárosoknak.

nem arról van szó, hogy általában rosszindulatot feltételeznék az orvosokról, dehogy! viszont ők nem azt tanulják az egyetemen, hogy mennyire csodálatos is a női test, mennyi mindenre képes, és hogy a legtöbb szüléshez egyáltalán semmi sem kell a szülő nőn kívül, hanem azt, hogy mennyi minden baj történhet. az eszközeikben, a gyógyszerekben bíznak, ezt tanulják. és aztán pedig beleszoknak az egyes kórházak gyakorlatába, és nem akarnak eltérni tőle. amivel nincs is gond, mert jobb ha azt teszik, amiben biztosak, mint azt amiről fogalmuk sincsen. (jobb olyan helyen császárosnak lenni, ahol 30-40% az aránya, mint ahol 1-2%, mert nagyon profin műtenek a sok gyakorlat miatt- más kérdés, hogy akkor is beleesel ebbe, ha máshol esetleg simán szülhetnél).
éppen ezért kell mindenkinek megkeresni azt az orvost, akiben - és akinek a tudásában, szemléletében- hisz.

nincs egy igazság, nincs egységes szemlélet, itt is már annyiféle gyakorlatról hallottunk, kb. ahányan vagyunk, pedig egy országban élünk. a külföldi gyakorlatokról nem is szólva... a svédeknél vagy finneknél (nem emlékszem melyik országban) 20% a gátmetszések aránya, nem 99%, mint nálunk. és ennek nem az az oka, hogy azok a nők jobban tudnának szülni, mert ez nem igaz na remélem érted nyilván én sem ellenzem, amennyiben tényleg szükség van rá, de a fentiek is mutatják, hogy ennek a megítélése mennyire eltérő lehet más-más helyeken
a volt dokim pl közölte, hogy 99% a gátmetszés (=100%,kivéve ha véletlenül nem ér oda időben), és fekve kell kitolni. a mostaninál a gátmetszés arányára nem kérdeztem (MÉG, de ami késik az a gyorsvonat) rá, de azt már megbeszéltük, hogy ha akarok, állva is szülhetek. nekem ez fontos

örülök, hogy ilyen jól sikerült a szülésed, jó ez a bábakoktél úgy tűnik
múlt héten éppen az imrében egy másik anyukától is hallottam mennyire hasznos neki annyira az volt, hogy bár az ügyeletesnél szült, még az sem ért oda, a szülésznő kapta el a babát

Zsolka, a szénhidrátban gazdag ételek segítik legjobban a tejtermelést, nem véletlen hogy ezeket kívánod! amindenit, hogy te ezt mind kiszámoltad! szerintem én még ennél többet is megehettem ezért is fogytam, amikor abbahagytam a szoptatást, hiába volt ugye Léna már a pocakban negyedannyit se kívántam, mint előtte...
(bezzeg most félek a november 4-től, amikor a dokimnál mázsálás lesz....)

Evicuska, a volt dokim terhesgondozása nekem is szuper volt, alapos-figyelmes saját ctg uh stb- még el is gondolkoztam volna rajta, hogy ebből a célból hozzá megyek vissza, ha 1. nem haragudnék annyira rá a szülés miatt 2. nem lenne feltétele a saját terhesgondozására járás minden dokinál.
most én is azért járok megint magánba, mert nem kell az sztk-ban napközben órákat várni, az nem való egy gyereknek. de ha nem kísérne el senki a magánrendelésre, akkor simán bevinném magammal a rendelőbe is, max megpróbálnám lekötni valamilyen játékkal. a dokim rendelőjében egyébként van egy csomó kirakó és plüss direkt a tesóknak kitéve a várórészen

Minyu! Köszönöm, hogy leírtad a történetedet. A lepény miért volt darabos? Nem várták meg, hogy magától megszülessen? Melyik korházban szültél?

Zsolka!
Kalóriákkal kapcsolatban: azt próbáltad, hogy délig csak gyümölcsöt egyél? Én kb 4 éve így étkezem, na nem a fogyókura miatt, elsősorban azért mert hiszek benne, hogy a szervezetnek így egészségesebb (jó én azelőtt se voltam délelőtt nagy evő). Én az első terhességem előtt rendszeresen mozogtam, azóta sajnos kimaradt a rendszeres mozgás az életemből és azt hiszem ennek a táplálkozásnak köszönhetem, hogy nem lettem kétszer akkora, mint előtte. Sőt van még egy áldásos hatása, a székrekedés is messzire elkerül.

Dokival kapcsolatban: én a második gyerkőcnél is úgy terveztem ő lesz a dokim és igencsak meglepett (10 hetesen hívtam), amikor közölte a magánrendelőjét. Hetente egy délután rendel, 8000 Ft/alkalom, UH-val 10000. És továbbra is a II klinikán dolgozik. Amikor megkérdeztem, hogy nem járhatnék-e továbbra is a klinikára, közölte, hogy ritkán van ügyeletben. Aztán amikor mondta, hogy reméli hamarosan találkoztunk,mondtam nem biztos, mert számomra nagyon messze is van meg drága is.
Szóval igazából nekem ez csalódás is volt vele kapcsolatban. Nem adott választási lehetőséget, hogy eldöntsem magánrendelésre akarok-e járni vagy sem. Úgy éreztem az 1,5 év alatt elszaladt vele a ló! Na meg a gyerekágy is rossz élményt hagyott bennem (engem igazából az viselt meg), ezért döntöttem úgy, hogy váltok. Ráadásul a gyerekelügyeletet sem tudom megoldani: a férjem sokat van külföldön, szüleim 700 km-re laknak, anyós meg dolgozik.
Egyébként lehet, hogy meggymagnak van igaza! Nem foglalkozik velem senki különösképpen, 30 hetesen voltam összesen 4-szer dokinál, senki nem firtatja miért volt császár, nem rémisztgetnek semmivel. Remélem a vége felé sem fognak különösen piszkálni és akkor megyek majd korházba, ha szülök.
Most nincs is bennem annyi ellenszenv a császárral szemben (első gyereknél mindenáron el szerettem volna kerülni), persze szeretnék hüvelyi utón szülni, de ha másképp alakul, valószínű akkor is könnyebben elfogadom.

Közületek valaki ivott málnalevél teát és szedett homeós bogyókat a tágulás megkönnyitése érdekében? Ha igen lécci segítsetek, hogy mit kell szedni és mikor? Köszi szépen!

Enikő

Zsolka! Yesssss.

Minyu: Te az egyszerűbb eset kategória vagy, jó neked, te valszeg nem vagy az a lekizős típus és boldog lehetsz, hogy neked ilyen "könnyen ment/megy az elfogadás és az élet eseményei iránt alázat, pedig biztos te is nagyon szeretted volna ha másodjára spontán megy - őszintén irigyellek és gratulálok. Aki elfogad, az könnyebben kap kegyelmet. Nem arról beszélek, hogy törődjünk bele egy olyan valószínű szülésbe, dokiba, helybe stbstb, amit zsigereinkből nem érzünk magunkénak, de van egy pont ezeken túl, amikor muszáj beletörődni dolgokba.. Tudjátok, aki sokat kapálózik, az végül elsüllyed. Én majdnem beleestem ebbe a hibába és csak a leges legvégén jutottam el oda, hogy akármennyire is megtaláltam a nekem megfelelő helyet, ahol legalább az esélye megvan a spontánnak, mégis hiába kapálózok. Ha az adatik, el kell fogadjam, őszintén, lelki belenyugvással és derűvel. És az élet próbára tett, még az utolsó pillanatban is. Az én szülésem közben volt egy pont, ahol egy hajszálon múlt, hogy nem változtatk az események a csaszi irányába. De amikor észrevettem ezt és azt, hogy abban a pillanatban bepánikoltam, azonnal változtattam és azt mondtam magamnak, jól van, ha így akarod, legyen így, megpróbálom elfogadni a TE döntésed - és ez akkor (kivételesen) teljes szívemből sikerült és következő pillanatban megkaptam a kegyelmet. Nehéz volt még utána nekem lelkiekben és csak akkor éreztem egy hihetetlen megkönnyebbülést, amikor a doki azt mondta, hogy most már nem is lehetcsászármetszést csinálni, ezt a babát szépen meg fogom szülni, fizikailag nekem akkor piszokul fájt, de az előzetes örömtől alig éreztem belőle valamit. Szóval ELFOGADÁS. Van akinek ez ilyen egyszerűen, ösztönösen megy, mint Minyunak, vagy Rétesnek, nekem sajnos meg kellett magammal harcolnom, hogy végül oda jussak, ami az egyetlen lehetőség.

Amúgy ma elég offos vagyok. Megint egyedül, párom kapcsolatot épít - focizva. Szörnyű, de igaza van, sajnos ez kell a szakmájában, hogy előre tudjon jutni, csak sajnos ettől nekem nem lesz jobb

Zsolka
Hihetetlen gyorsan zajlottak az események, föleg azután, hogy Nándorommal tizenórákat vajúdtam (majd leirom azt a szülést is) Ugyanakkor egyszer sem éreztem bizonytalanságot vagy hogy nem érteném, mi történik.
Oxyt a kitoláskor kaptam csak és a lepényi szakra.

Csibe
értem mire gondolsz és egyet is értek veled, de most nem bánom, hogy igy alakult.
A burokrepesztés engem is meglepett, de ugy vettem észre, ez rutin az én dokimnál (a barinömnél is igy volt)

Enikö
lepény nemtom, miért lett darabos, vártak vele rendesen, hogy megszülessen, és nem is kellett rásegiteni (hallottam már olyan, hogy a doki ráncigálta, vagy kinyomta vagy ilyesmi)
Málnalevél teát nem szedtem, viszont betöltött 35. héttöl szedtem homeos bogyókat. A követkzöképpen:
Hétfö: Pulsatilla C30-at (1x5)
kedd-szombatig: caulophillium C5 (1X5)
vasárnap: szünnap
Köv hét:
Hétfö: Pulsatilla C30-at (1x5)
kedd-szombatig: cimicifuga C5 (1X5)
vasárnap: szünnap
köv héten caulo, köv héten cimici

A beindult szülésnél lehetett volna fél óránként caulophilliumotbeszedni +aconitot és arnicat izgatottságra és a gyors sebgyógyulásra, de ezeket mind elfelejtettem, mire odaértünk.

Meggymag, Enikő, látom akkor nem csak én vagyok ennyire egyedül. ha hiszitek ha nem, ez már megnyugtat
Meggymag, azért ez mégis olyan rossz dolog mármint hogy csak így megy az előrejutás...

Enikő, málnalevélteát a 36. héttől ajánlott inni, napi kb 7-8 dl-t. de hogy mennyi teafüvet kell beletenni, azt sajnos már nem tudom. (nem emlékszem, pedig Lindával is így ittam). most várandós teakeveréket iszok, abban van ez is, de csak 1 kiskanálnyi 1 literben:) (itthon általában nem ajánlják ennél korábban, pedig nem szülésindító, csak könnyítő)
a szülésznőm keni-vágja a Bába válaszol-t (ha ismeritek esetleg), abban van ez benne. ő javasolta, mert magamtól nem innám.
a homeopátiás bogyókra igaz ugyanez- elvileg nem ártanak, de mégiscsak máshogy hathatnak, habitusunktól meg sokminden mástól függően. én anno készültem többfélével a szülésre (vittem a kis pakkommal a kórházba), de végül elő se került, mert a szülésznők nem ismerték, és a dokimnak se volt róluk lövése sem, a tudtuk nélkül pedig nem szabad szedni.
summa summarum, ha tudsz, kérdezz meg ebben jártas szakembert!

lemardt egy adag reakció:

Igen, köszönjük, srácok már jól vannak. kopp-kopp Kolos még szedi az AB-t reggel és este. Ábel ma extra hisztis volt és enni se akart, remélem nem pingpongozunk itt a bacikkal egymás között, mert sajna az a gyanúúúúúm.

Én ittam málnalevél-teát is meg homeós bogyókat is, sztem nagyon jó, iszonyú gyorsan tágultam tőle, pedig alapban áll. nem aza a típus vagyok, és az elsőnél nem is tágultam rendesen- de már nem emlékszem hogy és miket: asszem caulophyllum, arnica meg még valami fontos, majd megpróbálom megkeresni. De zsolkának anno még leírtam egyszer, de hogy mikor: passz

Ja és drága uram nemcsak h elment fél délben, amit előre megbeszéltünk, hanem bepöccenésem fő oka az, hogy maradék függetlenségem egyik megtestesítőjét az autómat is elvitte - mondván az övével baj van és hétfőn szervízbe megy. A másik dolog a laptop, ami szintén halódik, már nem műxik az enter bill. rajta és kivan az aksija is régóta. A ő gond vele az, hogy már a hálózatról se kap naftát, mert a bedugója hátul tönkre van és nem érzékeli a dugót. Tudjátok az anyuka az apukát... apuka része most épp egy dobozos itallal van megtámasztva, de ha csemetém még a kábelt is rángatja akkor vége, úgyhogy ha egyszer csak eltűnök akkor már számítógép sincs és nem direket nem gyüvök...

Igen Csibe, gáz, hogy csak így lehet előrejutni - nagyon -nagyon szar ez a társadalom ilyen szempontból meg másból is! Bocsesz h eltűnt a humorom, de legalább nektek nyügizhetek.

Na, csak hogy velem legyen tele az oldal (meg most alszanak a dedek)

Zsolka
én 50 kg alatti kategória vagyok, de farkasétvágy nálam is van és vaniliáskarika.... hmmmm... ott figyel a polcon a kamrában az utsó 2 karikácska, ó, de ma már annnnnnyit zabáltam. Én abszolút szerencsés alkat vagyok, nem hiztam sokat terhesség alatt és utána mind lement, de néha magam is meglepödök, mennyit tudok enni...

Nándi születése (csak zanzásitva)
hétfö hajnalban fél 1-kor ébredtem, hogy picit vizes lettem, de kimentem wc-re, semmi extra nem volt, igy apával megbeszéltük, hogy biztos csak a baba megrugta a hólyagom és becsurgott (a kis naivak...) Fél 5-kor megint jött egy adag, igy már gondoltam, ez nem pisi lesz. (na, ebböl se lesz zanza...)
Összekaptuk magunkat nagy lelkesen bekocogtunk a kh-ba (a dokimat nem értem el ) ügyeletes szülésznö megvizsgál, 1 ujjnyi, fájás nincs, ügyeletes orvos megvizsgál, detto. Szülöszobára küldtek, ctg fél órát, majd megállapitották, hogy semmi igy kaptam az osztályon egy ágyat. Apát hazaküld. Napközben meglátogat, kilógtunk az arab étterembe ebédelni. Délután szülésznöváltás, engem megvizsgál, tágit kézzel, én elájulok, kérdik, ha már ez fáj, akkor mi lesz késöbb (egyébként ez volt az a szülésznö, akit zsigerböl el akartam kerülni, mert nem tetszett a katonás stilusa), és igy hétfön du 2-töl jönnek fájások. Elöször csak enyhék, estére már erösek, 7 percesek, de az újabb szülésznö szerint még midnig nem elég erösek, próbáljak meg aludni (hát ez nem sikerült) Dokim este felhiv, hogy hogy haladunk, mondtam sehogy. Erre ö: ha reggelre sincs haladás, akkor sajna megcsászároz. Reggel 7-kor bejött, és bö 2 ujjnyi lettem, úgy tünik, mégis halad a dolog, beöntés, szülöszoba, apát felhiv, mindjárt 3 ujjnyi, majd 4 ujjnyi. Nagyszerü, 9-re baba lesz. Aztán 10-re igérik. A fájások jönnek egymás után, de 4 ujjnyinál leragadtunk. Oxit kötnek, várunk. Mindenki a székelési inger felöl érdeklödik, de nem érzek ilyet, csak "rendes" fájásokat. 11 körül a dokim kilátásba helyezi újból a császárt, nekem már mindegy, csak szedjék ki valahogy. Délben nagyvizit, konzilium és a fö-fö tanár úr rábólint a császárra, jöhet az anesztes (ekkor megijedtem, hogy mégis császár és elbögtem magam) 1-kor jutottunk be a mütőbe, 13:27-kor született meg Nándor.
Igy utólag sok mindent másképp csinálnék. (még akkor is,ha nagyon beletörödös, és elfogadós vagyok) Pl akkor eszembe se jutott (más meg nem ajánlotta, nem mondta, nem javasolta, ami igy utólag azt hiszem elvárható lett volna), hogy a fekvés helyett vajúdjunk ülve, térdelve, állva, vagy bárhogy. Annyira nyilvánvalónak tünt, hogy fekszem, rajtam a ctg, max oldalra fordulok. Pedig lehet, hogy ez elöre lenditette volna a dolgokat. Bár a dokim szerint arctartásban volt Nándor, hááát, nemtom, ezt meg észre kellett volna venni sztem "manuális" vizsgálatkor (de nem vagyok orvos, ugyhogy nem tudom)
Hát igy történt.
Nagyon féltem, hogy a 2. szülésnél is ez lesz, hogy szenvedünk huszonsokórát, aztán mégis császár, azt hiszem, ettöl féltem legjobban.

Minyu! Kösz, hogy leírtad! Ezek szerint a 34 héttől kezdted a homeós bogyókat szedni?

Megymag! Neked is kösz! Megpróbálok visszakeresni, hátha megtalálom a te leírásodat is.

Meggymag, örülök, hogy Kolos jobban van!

laptophelyzet: na ez ismerős nekem simán csak be se kapcsolt 2 hétig, hűűűűű hogy utáltam...
nekünk nincs is csak egy autónk, ilyen szempontból szerencsém van, mert azuram igyekszik a vonatbérletét kihasználni, csak végső esetben megy kocsival.

Minyu, az arctartást nem lehet mindig észrevenni, csak akkor ha már annyira tág vagy, hogy vizsgálatkor kitapintják a kicsi buksiját. az aztán tuti császár akármelyik dokinál (bár otthonszületett babáról hallottam, végül semmi baja nem lett, de ez azért elég indokolt eset).

Evicuska! Bardóczy Zsoltot próbáld még meg! másik topikban kérdeztem, hogy 19 hós korkülönbséggel tudnak-e VBAC-párti dokit ajánlani. őt mondták, hogy a 18 hó-legyen-meg-állásponton van.
a magánrendelése árai horribilisek, viszont amennyire tudom nem kell 4 hetente járni, és a szülésért külön már nem kér pénzt. (ha pedig van egészségpénztárad, akkor kérhetsz arra számlát, így már nem annyira vészes anyagilag)
rengetegen vannak nála, próbáld minél előbb elérni!
máshonnan is kapok majd még 2 nevet, megírom azokat is
itt rendel: http://www.medimom.hu/index.php?ok&kat1=4&akt=4

Zalánnál én is ittam málnalevélteát, 35. héttől. Először csak 1 csészével, aztán kettővel, a 37. hét után meg már sokat ittam. De nem csinált semmit nálam. Homeós bogyókat is szedtem 36.héttől ha jól emlékszem(cimicifuga, cauolophillum). Ki tudja hogy szülésnél segítettek volna-e, ugye nekem esélyem se volt kipróbálni.

Mamacsibe: nagyon köszönöm a segítséget! Bardóczy tényleg húzós, azért ez az ár már egy olyan határon felül van, amit nem tudok átlépni És sajna egészségpénztárunk sincs. Üzemanyag+rendelés... de várom még a két nevet.

Egyékbént én is abszolút úgy gondolom, hogy ha valaki választ egy orvost szüléshez, akkor ahhoz illik/kell járni terhesgondozásra, hiszen fontos hogy megismerjed azt az orvost, aki ott lesz veled.

Evicuska! BB-t mondták még az Imréből, de ő ugye már kiesett. a másik: SOTE I. Dr. Máté Szabolcs. hozzá kérek elérhetőséget is!

egyetértek egyébként ezzel a terhesgondozás-kérdéssel, kivéve, hogy pl. Boros Juditnál szívesen szültem volna, de a gondozása annyira pocsék (nem tudok más szót mondani rá), hogy abból inkább nem kértem.